Aki a tenyerével üzen

Bár a Swimming World hajszálnyi különbséggel az ausztrál Leisel Jonest találta a 2006-os esztendő legjobbjának, csupán ízlésbeli különbséget takar, hogy lapunk mércéje szerint a francia Laure Manaudou az elmúlt esztendő – nem csupán legjobb úszó-, hanem – sportolónője.

A szép, sudár lány tavaly hét Európa-bajnoki címet szerzett különböző hosszúságú medencékben, s közben megdöntött egy megdönthetetlennek hitt világrekordot is.

Már tiniként is világcsúcsközelben

2004. augusztus 15-én, Athénban figyeltünk fel Laure Manaudou-ra. Az akkor még csak 17 éves csinos francia lány – nem is tudtuk még, hogy legalább annyira holland, mint francia… – 250 méterig a legendás Janet Evans 1988-ban, a szöuli olimpián felállított világcsúcsának részidején belül száguldott a 400 méteres gyorsúszás döntőjében, s bár a végén (illetve akkor még…) elmaradt az álomrekordtól, a lengyel Otylia Jedrzejczakot fél másodperccel megelőzve aranyérmes lett. Első francia úszóhölgyként az olimpiák történetében.

Persze a jól tájékozottak akkor már tudták, Laure nem „nyeretlen kétéves”, az év elején a madridi Európa-bajnokságon, ahol Cseh László is berobbant a nemzetközi élvonalba, 100 háton, 400 gyorson és a 4x100-as vegyes váltóban már diadalmaskodott – sőt 2003-ban, a dublini rövid pályás Eb-n már letette a névjegyét egy bronzéremmel a százméteres hátúszásban –, s valójában titkos favoritként érkezett a görög fővárosba.

Egy évre rá a montreali világbajnokságon ismét kedvenc számában, 400 gyorson győzött, az igazi éremáradat azonban tavaly öntötte el „Laurette” – ahogy becézik – vitrinjét. S e – romantikus elemeket sem nélkülöző – diadalmenetnek mi, magyarok is szemtanúi lehettünk…

Igazi csoda a Margitszigeten

A budapesti Európa-bajnokságon hasztalan próbáltunk Laure közelébe kerülni – de azért a Manaudou família egy másik tagját mégiscsak sikerült becserkésznünk. A mamáról, lánykori nevén Olga Schippersről, az egykori remek holland tollaslabdázóról van szó. Olga mamának akkor még fogalma sem volt arról, mi van készülőben a csapatok hivatalos szállodájának társalgójában… Lehetetlen nem felfedezni az isteni gondviselés jeleit Luca Marin és Laure Manaudou szerelmének villámcsapásszerű, cunamiként áradó szerelmének kibontakozásában.

Marin, ez a zavarba ejtően jóképű szicíliai fiú vőlegényként érkezett a szerelmesek szigetére – Federica Pellegrini, az olasz válogatott másik üdvöskéje volt a választottja, jegyben jártak, az egész csapat párként kezelte őket, mi több, úgy tervezték, hogy kivesznek egy apartmant Budapesten, s ott laknak majd az Európa-bajnokság ideje alatt. Ebből azonban nem lett semmi…

Mert bizony már a csapatok megérkezésének napján összeakadt két szempár a hivatalos szálloda halljában – Lucáé és Laure-é –, s attól kezdve minden magától értetődő volt. Kénytelenek vagyunk azt állítani, hogy az isten is egymásnak teremtette őket. Merthogy mindketten 1986. október 9-én születtek, s ekkora véletlen nincs. Még a női szépség értékelésében roppant igényes olaszok is csettintettek, amikor kéz a kézben látták Laure-t és Lucát. „Ez a lány szebb, mint Monica Bellucci!” – mondogatták elismerően. (Persze Federica kivételével…)

S miután „Laurette” négy arany- és három bronzérmet szerzett a Margitszigeten (Luca sem búslakodott a négyszáz vegyesen begyűjtött ezüstérme miatt…), a két, lázasan égő szemű fiatal repülőre ült, s meg sem állt Nápolyig. Ott kaptak egy motoros hajót Marin barátjától, Ciro Ferrarától, a Napoli, illetve a Juventus egykori világsztár futballistájától, s átcsónakáztak arra a földdarabra, Caprira, amelyet ugyanúgy a szerelmesek szigetének hívhatunk, mint megismerkedésük színhelyét.

Első nőként áttörheti a négyperces álomhatárt

December elején, Helsinkiben, a rövid pályás Európa-bajnokságon már a Manaudou–Marin románc volt a nagy sztori. Laure tarolt – három egyéni számban győzött –, Marin pedig óriási meglepetésre maga mögé utasította Cseh Lacit 400 vegyesen. Könnyen tehette: doppingszert használt, igaz, olyan doppingszert, amely nem szerepelt a tiltott készítmények listáján. A neve: szerelem.

Laure a 400 női gyors egyik futamában olasz trikolórral díszített sapkában úszott, majd pedig minden győzelme alkalmával, miután beütött a célba, kitárta a tenyerét. Egy bűvös szó volt odaírva tintával, persze olaszul: „Amore”.

Laure élete legszebb évének tartja 2006-ot (kivételes eredményei jutalmául minden létező fórumon Franciaország legjobb sportolójának választották), de a 2007-es esztendő legalább annyira gyönyörűnek ígérkezik számára. Az álompár úgy turbékol, mint két galamb, a szakma pedig biztosra veszi, hogy napjaink legsokoldalúbb úszója első nőként a történelemben áttöri a négyperces álomhatárt a 400 méteres gyorsúszásban. Már márciusban, a melbourne-i világbajnokságon.

Azt még Olga mama árulta el tavaly nyáron, a Margitszigeten, hogy lánya ébren is egy hármassal kezdődő időeredményről álmodozik. És nem a százméteres hátúszásban…