Jó tett helyébe jót várhatsz

Maratoni szakasz. Hogy mit jelent ez a Dakar-ralin? Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, 1123 kilométert szerviz nélkül. Meg persze ennél jóval többet…
A versenyzők azt mondják, jól tette, aki a szünnapon kipihente magát, mert a szervezők bitang nehéz szakaszt jelöltek ki vasárnapra. Homok, kő, és zárásként, amikor az ember már az ereje végén jár, még egy kis tevefüves szakasz. A tevefű sajátossága (amellett, hogy minimális nedvesség elég neki a túléléshez), hogy alatta nagyon kemény a homok, ami jelentős károk forrása.

Jó néhányan bent is ragadtak a dűnék között éjszakára, ami nem jelent sok jót…
A motorosok mezőnyében az összetettbeli éllovas Marc Coma volt a leggyorsabb. Ő a szerencsések közé tartozik, hiszen eddig még egyáltalán nem akadt technikai gondja. A Dakar-címvédő spanyol meglehetősen kimerülten érkezett meg a táborba, és valószínűleg az sem töltötte el kitörő örömmel, hogy Tisitben is fúj a szél, úgyhogy az ember még egy jó mély levegőt sem tud venni anélkül, hogy ne menne tele porral az orra. De mosolygott, s miért ne tette volna? Jelentős – majd 55 perces előny – birtokában várhatja a hátralévő egy hetet, s ha jól beosztja (no és a technika ördöge sem tréfálja meg), akkor ez a végső sikerhez, a duplázáshoz is elég lehet.

A hatalmas fórhoz persze az is kellett, hogy az őt eddig árnyékként követő Isidre Esteve Pujolnak váltógondjai támadtak, s emiatt több mint egy órát veszített. A második helyre így a tavalyelőtti viadal győztese, Cyril Despres zárkózott fel.
„A mindenit! Végre egy igazi Dakar-szakasz!” – csettintett elismerően a francia, aki egyszer elakadt egy mély dűnében, de Coma segített neki kikecmeregni onnan. Ez is mutatja egyébként, hogy a motorosok mennyire összetartóak. Noha a spanyolnak pillanatnyilag Despres a legnagyobb ellenfele, egyetlen pillanatig sem habozott, amikor az a segítségére szorult. A francia egyébként hihetetlenül nagy hátrányt dolgozott le az elmúlt napok során: néhány napja még a 16. helyen állt az összetettben, most pedig a második…

A motorosok ilyenkor az egy méterszer fél méteres dobozukból „élnek”, amibe jó, ha a hálózsák és a sátor belefér, nem csoda hát, hogy a szlovákok kiválósága, a Szalay-csapathoz tartozó Jaroslav Katrinak (nem mellesleg a szenzációs tizedik helyet szerezte meg vasárnap) alkudozni kezdett a helyiekkel. A tét egy bőr papucs volt – de nem ám új, hanem az egyik arra sétálgató férfi lábáról –, az ajánlat az első körben öt, a másodikban tíz euró. A tisiti férfi elszörnyedt: tíz euró az ő drága papucsáért?... De ahol kereslet van, ott kínálat is akad Afrikában, néhány perc múlva visszatért egy műanyag lábbeliben, és vitte a tízest. A tisiti számára valószínűleg ez volt az év üzlete (főleg, hogy nem a saját papucsa volt, hanem az egyik cimborájáé), de Katrinaknak is megérte, mert így az egész napi csizmaviselés után végre kényelmes lábbelit viselt…

Ami az autósok küzdelmét illeti, sokan nagy tétben mertek volna fogadni arra, hogy ez végre Stéphane Peterhansel napja lesz – talán még maga a motorral hat, autóval két Dakart nyerő pilóta is tett volna a saját sikerére néhány eurót. Aztán…
Aztán a 22. kilométernél elakadt a homokban, a 25. kilométernél pedig Mitsubishijének mindkét hátsó gumija defektes lett. Tizenöt percet, két pótkereket, és jó adagnyi lelkesedést veszített tehát már a szakasz elején, ráadásul mindössze egy tartalék abroncs maradt a Pajero csomagtartójában, úgyhogy a peches kezdést követően több mint ötszáz kilométert óvatos tempóban volt kénytelen megtenni. Ehhez képest nem rossz a második hely, sem a szakaszon, sem az összetettben.
Giniel de Villiers várai ugyanis egyelőre bevehetetlenek, a tavalyi Dakar-második dél-afrikai újabb szakaszgyőzelmet aratott – semmit sem kockáztatva, ügyelve arra, hogy technikai gond nélkül vigye el a Touareget a célig. És ha valakinek egy percig is kérdéses volt, hogy Volkswagenéknél lesz-e csapatutasítás, vagy sem (két pilótájuk állt az első két helyen egymástól minimális különbségre), azoknak vasárnap megszületett a válasz. A kétszeres ralivilágbajnok Carlos Sainz autójában ugyanis tönkrement a kormányszervó, s a Matador több mint háromszáz kilométert volt kénytelen megtenni úgy, hogy minden egyes irányváltásnál mintha negyven kilós súlyokat emelgetett volna. A végére teljesen kimerült, amikor kiszállt az autójából, jóformán már alig bírta felemelni a kezét.
Így foszlott semmivé egy újabb álom a Dakar-győzelemről.

SZÁMOKBAN

3. szakaszgyőzelmét aratta az idei Dakar-ralin a címvédő spanyol Marc Coma
131 jármű (71 motor, 44 autó és 16 kamion) búcsúzott eddig a versenytől a vasárnap reggeli, legfrissebb lista szerint ---- – Fáradtnak tűnik. Nehéz nap volt?
– Nagyon – vallotta be Marc Coma, aki, miután leszállt KTM-jéről a tisiti táborban, s legalább félliternyi vizet ivott meg egy húzásra. – Majdnem nyolc órát töltöttem a motoron, nemigen volt lehetőség a lazításra. Megint bonyolult volt végigtalálni a pályán, ismét rossz volt az időjárás. De végül is ezen egyáltalán nincs mit csodálkozni, Mauritániában vagyunk, a Dakar legnehezebb napjait mindig itt töltjük.

– Mire gondolt, amikor rossz időjárásról beszélt? Megint homokvihar tombolt?
– Igen, a pálya közepén szinte alig lehetett valamit látni. Ilyen körülmények között pedig elég nehéz megtalálni a helyes utat, főleg ha előtted még nem ment rajta senki. Márpedig én körülbelül a szakasz felénél utolértem Cyril Despres-t, attól kezdve én mentem elöl, vagyis az én feladatom volt megkeresni a Tisitbe vezető utat.

– Eddigi legfőbb vetélytársa, Isidre Esteve Pujol technikai gondok miatt veszített több mint egy órát. Korábban hasonló problémával küszködött Cyril Despres is. Önnek nincs gondja a sebességváltóval?
– Nincs – kopogta le. – Eddig szerencsére az égvilágon semmi sem romlott el a motoromon, remélem, ez így is marad.

– Összetettbeli előnye immár jelentős, majdnem ötvenöt perc. Elég lehet ez a verseny végéig?
– Erre most mit mondjak? Nem tudom. A Dakaron bárki bármikor bajba kerülhet, s hogy nekem eddig nem volt gondom, az csak a szerencsének köszönhető. Nem jósolgatok, inkább teljesítem az előttem álló feladatot, mindig csak az adott napra koncentrálok. Tény azonban, hogy a mai szakaszon tettünk egy újabb lépést előre. Kis lépés volt, de a legfontosabb az eddigiek közül. ---- Huszonegy évvel ezelőtt, 1986-ban keddi napra esett január 14. – a dátum fekete betűkkel íródott a Dakar-rali történelemkönyvébe. Ezen a napon, 19 óra tájban ugyanis tragédia történt: a főszervező Thierry Sabine helikoptere – a fedélzetén további négy emberrel – lezuhant Gourmától néhány kilométerre.

A verseny szülőatyja néhány eltévedt motoros keresésére indult a sivatagban, amikor helikoptere homokviharba keveredett és lezuhant. A balesetet senki sem élte túl. A szervezők úgy döntöttek, Sabine is azt akarná, hogy folytatódjon a küzdelem, így a mezőny továbbindult Dakar felé, bár a hangulat teljesen megváltozott. Öt szakasz volt még hátra, és a viadal végén az autósoknál René Metge (Porsche 959), a motorosoknál Cyril Neveu (Honda) bizonyult a leggyorsabbnak. De senki sem ünnepelt: a céldobogón inkább Thierry Sabine-ra emlékeztek, a férfira, aki rengeteget tett Afrikáért: halálának évében például jó néhány faluba került az ő jóvoltából víztisztító berendezés.