Gyorsan a nehéz szakaszon

Elfáradtak, de hihetetlenül boldogok voltak – olyan érzés lehet ez, mint amikor valaki lefutja a maratoni távot. Bár minden tagja sajog, ugyanakkor elégedettséget is érez. A célba érkező versenyzőkön egytől egyig ez az elégedettség látszott a Dakar-rali maratoni szakaszának első napja után.

A magyarok közül legelőször Kátai Péter érte el a tisiti tábort. Remek részeredményei voltak, és a mostani 26. pozíciójánál sem volt még jobb szakaszeredménye az idei Dakaron, mégsem volt felhőtlenül boldog. Most már napok óta ül a nyakán a műholdas navigációs rendszer (GPS) rossz szelleme, az utóbbi szakaszok közül szinte mindegyiken előfordult, hogy a rendszer nem érzékelte, hogy Kátai pontosan azon az útvonalon haladt, amelyet a rendezők kijelöltek.

Ennek azért van jelentősége, mert minden szakaszon legalább kéttucatnyi olyan pont van, amelynek a kétszáz méteres körzetében el kell haladni, ellenkező esetben büntetés jár. Kátai is kapott két órát az Er Rasidia és Ouarzazate közötti szakaszon kihagyott pont miatt, ám utóbb a GPS-t kezelő szakemberek igazolták: nem ő volt a hibás, a szerkezet nem érintkezett megfelelően. A szünnapon végre nagy nehezen sikerült elintézni, hogy töröljék a büntetést, de nem tartott sokáig a pilóta öröme, mert jött az újabb csapás: vasárnap sem működött hibátlanul a GPS.

Az első csekkpontnál elhaladó Kátai azt látta, hogy a motorjára felszerelt szerkezet a pont kihagyását jelzi, és ettől annyira ideges lett, hogy utána már egyáltalán nem tudott a motorozásra koncentrálni, sőt kétszer el is esett. Nem nagy tempónál, és éppen csak eldőlt, sem neki, sem a motorjának nem lett baja.
„Az első két esés nem volt nagy, utána azonban alaposan magamra ijesztettem, mert rossz nyomon mentem, leugrattam egy körülbelül négy méter magas dűnéről, épp rá egy tevefűre – idézte fel a történteket Kátai. – Túl nagy volt a sebesség, úgyhogy alig tudtam megtartani a motort, de ez jó lecke volt, nem szabad félvállról venni a tevefüves szakaszokat.”

Kátainak egyébként még az is nehezítette a dolgát, hogy leszakadt az ülése, és ha nem akart hétfőn egész nap nélküle motorozni, kénytelen volt a combjával még azt is tartani. Ezek után szinte csoda, hogy ilyen jó eredményt ért el, az meg még nagyobb, hogy az összetettben a 24. helyen áll – ami az eddigi legjobb magyar eredmény a Dakaron.
Dési János és a romániai magyar versenyző, Emanuel Gyenes napokkal ezelőtt elhatározta, együtt fognak motorozni, ugyanis újoncként így talán jobb esélyük lesz arra, hogy elérjék a célállomást, Dakart.

Igen ám, csakhogy Gyenes már a szakasz felénél egymás után háromszor elesett, a harmadiknál kilyukadt a vízhűtője. Dési segített neki megjavítani, de nem sikerült tökéletes megoldást találniuk, úgyhogy megbeszélték, legalább az egyikük próbálja meg világosban elérni a tábort. Dési nekiindult, húzta a gázt ahogy csak bírta, mivel arra a gondolatra, hogy esetleg ráesteledik a sivatagban, kirázta a hideg.
Ez az első Dakarja, nem igazán tud tájékozódni – mi lesz vele, ha lemegy a nap? Efféle gondolatok jártak a fejében, miközben már tizenegy órája ült a motoron – többet töltött rajta egyhuzamban, mint korábban valaha az életében…
„Nyolcvan kilométer volt még hátra, amikor láttam, hogy a nap kezdi megközelíteni az ég alját. Azért fohászkodtam magamban, hogy állítsa meg valaki, csak még addig maradjon fenn, amíg kiérek a szakaszról” – mondta Dési a célban.

Az imái végül meghallgatásra találtak, még éppen szürkületben megérkezett Tisitbe. Az már nem is volt tétel az életében, hogy pokoli nagyot esett, miután az egyik Volkswagen Touareg megelőzte, és a porban nem látott semmit. Bevallotta, az idegeskedés talán jobban elfárasztotta, mint maga a motorozás.
A két, versenyben lévő autósunk közül Szalay Balázs és Palik László egyaránt új erőre kapott a pihenőnapon – legalábbis erre enged következtetni, hogy mindketten idei legjobb részeredményeiket érték el a verseny egyik legnehezebb szakaszán.
A harmadik ellenőrző pontig Szalay állt jobban, körülbelül tizenöt-húsz perccel előzte meg a másik versenyben lévő magyar autós párost, az Opel Antara pilótája ekkor a 21. helyen állt, ám a célt Palikék érték el hamarabb – a 27. helyen.
Azt egyelőre nem tudni, hogy mi történt Szalayékkal az utolsó 170 kilométeren, az azonban tény, hogy Palikék folyamatosan javítottak, amikor pedig beesteledett, tartották a pozíciójukat. Márpedig ez vaksötétben egyáltalán nem könnyű feladat… ---- K ---- T