Sóstói Stadion: keserű az élet

Olyan erővel tűz a nap, hogy az ember már-már továbbhajtana a Balaton felé az M7-es autópálya harmadik székesfehérvári leágazásánál: irány a magyar tenger! Azonban most nincs lazítás, egy szövevényes ügy szálait csak a koronázóvárosban lehet kibogozni – ha egyáltalán oldható a „gordiuszi csomó”.
Úgyhogy lekanyarodunk az autópályáról. Jóval a Sóstói Stadion előtt fékezünk, benézünk a piros-kék szurkolók egyik törzshelyére, a Center presszóba.

A drukker szerint szégyen, ami történik

Az elegáns, ötcsillagos szállodák kávézójával nehezen összetéveszthető vendéglátó-ipari egység pultjánál három korosabb úr kortyolgatja betevő kisfröccsét, egyikükből különösebb unszolás nélkül elkezd ömleni a szó.

„Hogy mit szólok a történtekhez? Nézze, innen csak pénzt vettek ki, teljesen mindegy, hogy Vidi vagy FC Fehérvár volt a csapat neve, és hogy ki volt az ügyvezető. Innen minden tulajdonos meggazdagodva távozott. Itt van egy ekkora város, amelynek az önkormányzata beleöli a rengeteg pénzt a csapatba, felépíti ezt a gyönyörű stadiont, s közben itt tart a futball. Szégyen… A játékosoknak hónapokig nem fizetnek, a létminimumot sem kapják meg, hogyan várható el így tőlük teljesítmény?! Látja, amikor pénzhez jutottak, egyből jól játszottak… Nyugodtan írja le a nevemet: Barka Ferencnek hívnak, nyugdíjasbérlettel járok a meccsekre. Ezerkilencszázhatvanhárom óta szurkolok a csapatnak, akkor még a VT Vasas-pályára jártam, a Berényi útra, tudja, a Vadásztölténygyár csapatának mérkőzéseire. Itt játszott nálunk Fister Feri meg Kű Lajos, ők még a Balaton vizében húzatták a cigánnyal… Jaj, de régen volt, talán igaz sem volt. Most meg az ilyen úr meg olyan úr megszünteti a csapatot…”

Nosztalgiázás arról, ki volt a jó vezető

A többiek egyetértően bólogatnak, és e szurkolói kesergővel „felvértezve” behajtunk a stadion kapuján.
A klubirodán békés egyetértésben beszélget Horváth Győző, a baráti kör elnöke és Gál László, a Fehérvár FC Kft. ügyvezetője. Horváth Győzőről tudni kell, nem is olyan régen szurkolói tüntetést vezetett, amelyen érdekes feliratú transzparensek borzolták a kedélyeket.
„Huszonkét éves voltam ezerkilencszáznyolcvanötben, a legszebb szurkolói korban, amikor a Videoton feledhetetlen UEFA-kupa-menetelése idején kijutottam Szarajevóba, Belgrádba és Prágába, sőt Párizsba is elindultunk, a PSG elleni összecsapásra, de csak Ausztriáig jutottunk, ott lerobbant a kocsink – mondja egy szuszra az ősdrukker. – A klub mélyrepülése a kilencvenes évek derekán kezdődött, azzal párhuzamosan, hogy kényszerűségből gazdasági társaságként kellett működtetni a csapatot, minimális törzstőkével. Megítélésem szerint Brávácz Ottó volt az utolsó vezető, aki szervezeti szempontból normálisan tudta irányítani az egyesületet, az őt követő Bérczes László pedig az utolsó ügyvezető, akit a szurkolók elfogadtak és tiszteltek.”
Ez eddig lehetne a szokásos szurkolói kesergő, azonban a folytatás érdekes: errefelé a szurkolók is akartak tenni a csapatért.
„Kétezer-öt januárjára csőd közeli helyzet alakult ki, csak úgy lehetett megmenteni a csapatot, hogy a játékosok lemondtak jogos járandóságuk egy részéről – folytatja Horváth Győző. – Amikor az önkormányzat pályázatot írt ki többségi üzletrésze értékesítésére, azon a baráti kör is indult, s jóllehet mi tettük a legjobb ajánlatot – évi kétszázmillió forintos működtetési költséget s részletes üzleti tervet biztosítottunk egy helyi vállalkozó, Szauerwein Tivadar támogatásával –, még csak érdemi választ sem kaptunk. Akkor nyáron a Clavis Consulting futott be, s azonnal ránk mérte az első pofont azzal, hogy megváltoztatta a csapat címerét, a következő, hangzatos jelmondatot odabiggyesztve: Veni, VIDI, Vici… Ezzel csapatunk identitását kérdőjelezte meg.

Felirat: jöttünk, láttunk, loptunk?

Azóta két demonstrációt is tartottak a drukkerek az önkormányzat épülete előtt s egy virrasztást az országalmánál.
„Az utolsó őszi bajnoki fordulóban, a Sopron elleni meccs előtt újból tüntettünk a jelmondatra rímelő szövegű transzparenssel: Jöttünk, láttunk, loptunk? Erre Szieben László beperelte a baráti kört… Kétezer-hat május tizenhetedikén megnyertük a Magyar Kupát, június harmadikán három egyre legyőztük az Újpestet, és ezzel bronzérmesek lettünk, majd néhány nappal később Szieben László bejelentette: a Clavis nem finanszírozza tovább az FC Fehérvárt – úgy, hogy továbbra is ő maradt a főtulajdonos. Azóta vegetál a klub, most pedig Sitku Illés, Csizmadia Csaba, Mario Bozsics és Farkas Balázs eladásával tömik be a réseket.”
A „főszurkoló” pesszimizmusát csak némiképp ellensúlyozza a beszélgetés, amelyet a nyolcvanas évtized sikercsapatának középhátvédjével, az utánpótlás-szakágvezető Disztl Lászlóval folytattunk. Ebből azért kiderül, hogy a jelenlegi keret hatvan százalékát saját nevelésű fiatalok alkotják a helyi legendák fiaitól, ifjabb Horváth Gábortól és Vadász Viktortól kezdve Fehér Zsolton és Nagy Dánielen keresztül Lattenstein Norbertig. Sőt Borbély Krisztián, Meggyes Dávid, Fekete Attila, Pálfi Milán és Horváth Ádám személyében a tavaszi rajtig további öt utánpótláskorú tehetség lép egy osztállyal feljebb a Disztl-iskolából.
Ha már a rések betöméséről beszéltünk, ez utóbbi valamelyest progresszívebb megoldás a „családi ezüst” áruba bocsátásánál…

---- GÁL LÁSZLÓ szerint közel a válság megoldása
A külföldre készülő Szieben László csak röviden reagált a személyét és a Clavis Consultingot érintő kritikákra: „Horváth Győző téved, nem pereltem be a baráti kört, az azonban igaz, hogy tartottam egy per előtti egyeztetést, amelyen azonban a felek álláspontja nem közeledett. Fontolgatok egy megállapítási keresetet, tisztázandó, hogy az ügy kapcsán sérült-e a cég és az én jó hírem, de ezt eddig nem adtam be. A klub címerét azért kellett megváltoztatni, mert a Videoton nevet a korábbi főszponzor döntése nyomán nem lehetett használni. Ami pedig Gál Lászlónak a Clavis tartozására vonatkozó megjegyzését illeti, a gazdálkodással kapcsolatos kérdésekre a futball-kft. január huszonkilencedikére összehívott taggyűlését követően válaszolok, addig viszont nem.” ---- A külföldre készülő Szieben László csak röviden reagált a személyét és a Clavis Consultingot érintő kritikákra: „Horváth Győző téved, nem pereltem be a baráti kört, az azonban igaz, hogy tartottam egy per előtti egyeztetést, amelyen azonban a felek álláspontja nem közeledett. Fontolgatok egy megállapítási keresetet, tisztázandó, hogy az ügy kapcsán sérült-e a cég és az én jó hírem, de ezt eddig nem adtam be. A klub címerét azért kellett megváltoztatni, mert a Videoton nevet a korábbi főszponzor döntése nyomán nem lehetett használni. Ami pedig Gál Lászlónak a Clavis tartozására vonatkozó megjegyzését illeti, a gazdálkodással kapcsolatos kérdésekre a futball-kft. január huszonkilencedikére összehívott taggyűlését követően válaszolok, addig viszont nem.”