Halványulóban az aura

Csukott szemmel ülnek körben, fogják egymás kezét, és meditálnak. Aztán feltápászkodnak a padlóról, bekapcsolják a televíziót, és várják, hogy a kamera José Mourinhót mutassa. Nem egy szekta tagjai ők, akik a Chelsea portugál szakvezetőjét bálványozzák, s nem is gazfickók, akik a trénert videofelvételeken tanulmányozzák, hanem egyszerű tanulók, akik pszichológia szakra járnak, és egy-egy különóra keretében José Mourinho viselkedését elemzik. Olykor az is megesik, hogy a társaskörbe ellátogat egy szakember, aki jártas a különféle ezoterikus tudományokban. Nos, szerinte José Mourinho aurája rendkívüli: míg egy átlagember aurája két-három méter, a londoni csapat vezetőedzőjét körbeölelő burok majd’ öt méterre terjed ki.

Erős a szakember feltűnési vágya

De ez még semmi! A színe is jellemzi a viselőjét: José Mourinho aurája a sárga és piros szín közötti árnyalatokban jelenik meg, ami az ezoterikus valóságban azt jelenti, hogy tulajdonosa nagyobb akaraterővel van megáldva, mint embertársai, feltűnési vágya erősebb, bátor, ám felettébb kritikus.
Ha hiszünk az ezotériában, ha nem, kétségtelen, az előbb említett jellemvonások pontosan azt az embert mutatják be, akit az elmúlt években mi is megismertünk. A kérdés csak az, valóban ilyen személyiséggel áldotta-e meg a Teremtő José Mourinhót, vagy ahogy ő mondja, csupán azért öltötte fel ezt a kevéssé szimpatikus külsőt, hogy magára irányítsa a kritikusok figyelmét, s ne a játékosait bírálják folyton.
Mert sokszor hangoztatta: ez az ars poeticája.

De nézzük, miként is jutott el a korábbi kiváló portugál kapus, Felix Mourinho elsőszülött fia odáig, hogy tucatfutballistából sztáredzővé váljon.
Labdarúgó-pályafutását még említeni sem nagyon érdemes, hiszen José már akkor is edzői karrierjére készült, amikor még amatőrként játszott: a tréningek után kis papírfecnikre jegyezte fel, társai melyik gyakorlatnál követtek el taktikai, technikai bakikat, s ezeket a jegyzeteket később megmutatta társainak, s szembesítette őket a hibákkal.

Bobby Robson nem bánta a félrefordítást

Vezetőedzői pályáját kisebb klubokban kezdte, így többek között szülővárosa egyesületében, a Victória de Setúbalban, mígnem eljött 1989, amikor rábólintott a Sporting Lisboa ajánlatára is, és immár Sir Bobby Robson szavait leste – az egyesület ugyanis angol tolmácsként foglalkoztatta José Mourinhót. A portugál azonban nem minden esetben alkalmazta hibátlan nyelvtudását, Robson mondataiba olykor belecsempészte saját gondolatait. Ez a turpisság feltűnt a szakvezetőnek is, ám a mesteredző nemhogy megorrolt volna tolmácsára, úgy döntött, a portói kitérő után nemcsak szavait, edzéseit is Joséra bízza. Így Barcelonába már mint segédedző érkezett, s mivel kiváló volt a nyelvérzéke, a spanyol mellett a katalán „tájszólást” is elsajátította. Ugorjuk át a Barcában eltöltött időszakot, hiszen maga José Mourinho is szívesebben beszél szakvezetői pályafutásának következő lépcsőfokáról, amikor már vezetőedzőként alkalmazta őt a Benfica. A lisszaboni állomás után pedig már nem volt megállás, amikor átvette az FC Porto irányítását, és röpke két esztendő alatt mindent megnyert, amit lehetett, Európa megismerte a nevét. Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosa akkor figyelt fel a munkájára, amikor csapatával elhódította a Bajnokok Ligája-trófeát, s szerződtette a portugált.

A londoni egyesületben eltöltött két és fél év alatt rengeteg esemény történt José Mourinhóval – s nemigen találni olyan rivális menedzsert, akit ne sértett volna vérig. Az Arsenal szakvezetőjét, Arséne Wengert például azzal vádolta, hogy „kukkoló”, akinek ablakaiból távollátó szerkezetek lógnak ki, a Tottenham menedzsere, Martin Jol azért kapott, mert szerinte a Hotspur minden mérkőzésén buszt állít a kapujába (az együttes betömörül az ötösön belül), Sir Alex Fergusont és csapatát, a Manchester Unitedet azért kezdte ki, mert véleménye szerint a „vörös ördögök” nem tudják elviselni a kudarcot, s ahogy a United-futballisták viselkednek egy-egy vereség után, azért Portugáliában vizespalackokkal dobálnák meg őket.
A sort hosszan lehetne folytatni.

Talán a sok rágalom, talán a folyamatos negatív reklám vagy csak a Chelsea idei gyengébb szereplése miatt Angliában már konkrétumként kezelik, hogy az orosz milliárdos a bajnokság végén megválik a vezetőedzőtől, és Guus Hiddinket, az orosz válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát ülteti a helyére.

Isten – és Isten után közvetlenül ő maga

Ha így lesz, ha nem, José Mourinho nem lepődik meg, hiszen többször mondta: számára az a szép a labdarúgásban, hogy nap mint nap a feje tetejére áll a világ.
„Ha azt akartam volna, hogy stresszmentes környezetben dolgozzak, Portóban maradok: napsütés, kényelmes edzői szék, BL-trófea, Isten, és Isten után én…” – szólt nemegyszer arról, hogy korábbi klubjánál messiásként kezelték.
Egy ideig Londonban is ő volt az úr, ám úgy tűnik, egyszer minden király leesik a trónról.
Így, ha a diákok pontos „diagnózist” kívánnak adni José Mourinho jelleméről, nem árt sietniük az elemzésekkel, hiszen ki tudja, a nyártól hol bukkan majd föl erőteljes aurája.
Ismerve az elmúlt évek eseményeit, kijelenthetjük: Madridban hisznek az ezotériában…