A nyári, budapesti Európa-bajnokság bronzérmese, Barta Nóra követi edzőjét, Ligárt Balázst Hollandiába, mert ott tökéletesek a feltételek a felkészüléséhez.
Meggyesi Bálint
Barta Nóra ideális körülmények között készülhet Eindhovenben, így jó esélye van arra, hogy sikeres lesz
Meggyesi Bálint
Barta Nóra ideális körülmények között készülhet Eindhovenben, így jó esélye van arra, hogy sikeres lesz
Barta Nóra már a nyáron tudta, hogy levegőváltozásra van szüksége. Két lehetőség kínálkozott: az Egyesült Államok, pontosabban Houston, ahol világhírű műhelyben készülhetett volna, a főiskola mellett. Szeptemberben kíváncsiságból el is utazott a tengerentúlra, hazatérve pedig áradozott a tapasztaltakról. Majd fogta a hátizsákját, és Eindhovenbe költözött, ahol edzője, Ligárt Balázs holland szövetségi kapitányként dolgozik.
Nagy tervek főállásban
Ligárt Balázs, Barta Nóra edzője szeptember óta dolgozik Hollandiában. „Eleinte nehéz volt átvenni a kinti ritmust – kezdi a tréner –, valahogy Hollandiában minden nyugodtabb, nem rohannak úgy az emberek, mint itthon. Ráadásul honvágyam is volt. Szakmailag nincs könnyű feladatom.
A Holland Olimpiai Bizottságnak az a terve, hogy Eindhovenben műugrócentrumot hoz létre a 2008-as Európa-bajnokságnak otthont adó uszodában. Nagyra törőek a terveik, jellemző, hogy a jövő évi versenyekre jó előre biztosították a szükséges összeget. Én vagyok az ország első főállású műugróedzője, ezért a sportolók mellett az edzőképzéssel is foglalkoznom kell.
Az ugrók még nincsenek hozzászokva a heti tíz-tizenegy tréninghez, így szoktatni kell őket a nagyobb terheléshez. Ami Nórit illeti, nagyon jól dolgozott Amerikában, erősebb és pontosabb, mint valaha, igen bizakodó vagyok a jövőjét illetően.”
– Hogyan teltek az ünnepek? – Pihenéssel, már nagyon rám fért… – mondta Barta Nóra.
– Sok volt az edzés Eindhovenben? – Az Amerikában megszokott intenzitású munkát folytattam Hollandiában is.
– Houston vagy Eindhoven? – Hollandia mellett tettem le a voksom, szerdán már utazom is vissza.
– Végleg? – Ki tudja…? Az biztos, hogy hosszabb távra tervezek, szeretnék egyetemre járni kint.
– Mi szólt Hollandia mellett? – Ott is minden megvan, ami kell, csakúgy, mint Houstonban, viszont ha olyan kedvem támad, hazajöhetek, míg Amerikából ez nem lenne olyan egy-szerű. Másrészt továbbra is Ligárt Balázzsal és a többi magyarral edzhetek.
– Nocsak, nem egyedül költözik? – De, de… Csak Eindhovenbe a többi magyar is kiutazhat edzőtáborozni, a hollandok partnerek ebben.
– A nem túl acélos hollandok között ön igazi sztár… – Nagyon örülnek nekem a kintiek, én pedig igyekszem mindenkivel kedves, figyelmes lenni. Számomra az a fontos, hogy dolgozni tudjak, a lehető legjobb minőségű edzésmunkát végezhessem el, hogy újra és újra dobogóra állhassak nagy versenyeken, hogy egyszer megint nekem játsszák a Himnuszt, mert az az érzés semmivel össze nem hasonlítható.
– A család hogyan fogadta a döntését? – Sosem próbáltak rábeszélni sem az egyik, sem a másik helyre. Azt tudják, hogy külföldön jobb feltételek mellett tudok felkészülni, s hogy nekem ez a legfontosabb, így mindig mindenben támogatnak.
– Akkor irány Melbourne! – Szokatlan időpontban lesz a világbajnokság, március végén, így nem lesz sok felkészülési versenyünk. Kétszer állok csak deszkára addig, egyszer február elején, Eindhovenben a PSV-kupán, majd két héttel később a stockholmi Európa-kupán. Melbourne-ben döntőbe szeretnék jutni, s kvalifikálni vele magam a pekingi olimpiára.
– Döntőbe jutás… Nem túlzottan óvatos? – A fináléban bármi megtörténhet…