A Szahara nem könnyű ellenfél

Az egész azzal kezdődött, hogy Thierry Sabine elveszett a líbiai sivatagban.

Az Abidjan–Nizza viadal szervezői napokon keresztül keresték, míg végre rátaláltak. Ám ahelyett, hogy egy életre megutálta volna a homokot, a vereség dacot váltott ki belőle, és eldöntötte: versenyt szervez a Szaharába, amelynek résztvevői Európából indulva átszelik a legmisztikusabb sivatagokat, és végül Dakarban érnek célba.

A többiek biztosan őrültnek tartották, és elnéző mosollyal veregették a vállát, de Sabine annyira belelovallta magát az ötletbe, hogy fogadást ajánlott.
A tétet homály fedi, viszont a fogadás tárgya ismert: Sabine állította, hogy több mint harmincan neveznek majd be az általa kitalált versenyre. Bárki indulhatott, bármilyen, kerekeken guruló járművel, amelyet motor hajt.

Sabine megnyerte a fogadást, és ez remek példa arra, hogy a jó értelemben vett „őrültség” ragadós, hiszen százhetvenen (90 motoros és 80 autós) vágtak neki a sivatagnak 1978. december 26-án mínusz húszfokos hidegben a párizsi Trocadero térről.

Mitsubishi vagy Volkswagen?

Nem titok, a Dakar-rali azóta profi autó-, motor- és kamionviadallá nőtte ki magát, a gyárak dollár- és eurómilliókat költenek arra, hogy bizonyítsák: az ő versenygépük a legjobb, legmegbízhatóbb és nem utolsósorban a leggyorsabb.

Az autósoknál az utóbbi évek a Mitsubishi fölényének jegyében teltek.

Színeiben nyert először női pilóta (Jutta Kleinschmidt), győzelemre vezette a franciák nemzeti hősét, a motorral hatszor nyerő Stéphane Peterhanselt, nem beszélve a korábban síben (konkrétan lesiklásban) is világbajnoki címet szerző Luc Alphand-ról. Utóbbi a címvédő. És fel kell kötnie a gatyáját, ha az is akar maradni. Mert nem elég, hogy csapaton belül is fenik rá a fogukat (a Mr. Dakarnak is becézett Peterhansel mindenképpen vissza akarja hódítani az elvesztett koronát, és a kétszeres első Maszuoka Hirosi is bármelyik pillanatban meglepheti), ráadásul ott van még a Volkswagen-alakulat is.

A német csapat az utóbbi néhány évben „talicskával tolta bele” a pénzt a Dakar-projektbe, nem meglepő, hogy most már eredményt is szeretne látni. Ennek érdekében szerződtette tavaly a kétszeres ralivilágbajnok Carlos Sainzot, és ezért ad lehetőséget az idén a Dakar egyik legtapasztaltabb pilótájának, a viadalt négyszer megnyerő Ari Vatanennek (az 54 éves sofőr 50 szakaszgyőzelmével rekordernek számít).

A már említett Kleinschmidt kisasszony ettől az évtől kezdve a BMW-alakulatot erősíti, és róla ugyanúgy nem szabad megfeledkezni az esélyesek felsorolásakor, mint korábbi élettársáról, Jean-Louis Schlesserről, aki ezúttal egyedül száll harcba az utóbbi időben szinte védjegyévé váló, saját építésű kék Buggyval. A hírek szerint az utolsó pillanatban viszszalépett egy tőkeerős szponzor, ezért kényszerült partvonalra Josep-María Servía. Sebaj, a kétszeres győztes Schlesser nem keseredett el, azt mondja, úgyis mindig akkor volt a leggyorsabb, amikor egyedül szállt harcba a minél jobb helyezésért.

Új szabályok, új nehézségek

Ahogy a korábbi években megszokhattuk, a szervezők ezúttal is jó néhány szabálymódosítást hajtottak végre, amelyek nagy része a biztonságot szolgálja, a fennmaradó rész viszont konkrét nehezítés: elég csak megemlíteni, hogy a versenyzők Portugáliában és Marokkóban nem hagyhatnak ki egyetlen ellenőrző pontot sem (ezt korábban tetemes időbüntetés ellenében megtehették), úgyhogy ha bárkinek bármilyen problémája támad, kénytelen lesz valahogy megoldani, különben kizárásra számíthat. A falvakban még szigorúbban ellenőrzik, és még súlyosabban büntetik a sebességtúllépést, mint az előző években, és a szervizcsapatoknak is nagyon észnél kell lenniük (ők más útvonalon közlekednek, mint a mezőny), mert az ő vétségeikért is a versenyzőket büntetik.

Az egyik rutinos pilóta erre azt találta mondani: „Nem lennék újonc az idei Dakaron.”
Szerencse, hogy a legtöbben nem így gondolják, és követik álmaikat.

A motorosoknál a mezőny 38 százaléka, míg az autósoknál tíz százaléka újoncként vág neki a megméretésnek, és a korábbi évekhez képest a 2007-es indulótábor meglehetősen fiatal: a versenyzők 40 százaléka 18 és 39 év közötti.

Más sportágakban talán meglepő ez a viszonyítás, a tereprali azonban nem kifejezetten a tinédzserek sportja, többet ér, ha valaki töviről hegyire ismeri a Szahara összes titkát, mint ha vakmerő, és tiszta erőből nyomja a gázt.


---- – Mit jelent az ön számára a Dakar-rali?
– A világ összes terepraliversenye közül a legkiemelkedőbb – mondta Marc Coma, a legutóbbi viadal győztese. – Afrika speciális sármja, az emberek, akik részt vesznek a versenyen, az útvonal, az afrikai országok. Ezek teszik egyedülállóvá ezt a viadalt, ennek köszönhető, hogy a terepmotorosok kivétel nélkül szeretnének elindulni rajta legalább egyszer.
– A Dakar-szakaszok nagyon hosszúak, így elég sokat kell majd egyedül motoroznia. Hogyan tud végig maximálisan koncentrálni?
– Megpróbálok a navigációra és a végső célra gondolni. Ebben nagy segítségemre van a pszichológiai felkészülés, amelyet a verseny előtt végzünk.
– Jó néhány év tapasztalatával a háta mögött mi a véleménye: a sivatag barát vagy ellenség?
– Meg kell értened a sivatagot. Ha sikerül, és ha élvezni tudod a homokban való motorozást, a sivatag szép lassan a barátoddá válik.
– A csapat első számú pilótája lesz az idén. Ez előnyt jelent, vagy nincs túl nagy jelentősége?
– Semmi különbséget sem jelent számomra. Már legutóbb is azzal a tervvel vágtam neki a Dakarnak, hogy megnyerem. Most is megteszünk minden tőlünk telhetőt, szóval a helyzet semmiben sem különbözik az egy évvel ezelőttitől. ---- Lisszabon–Portimao (Portugália)
Össztáv: 464 km
(összekötő szakasz: 115 km, szelektív szakasz: 117 km, összekötő szakasz 232 km)

Az első szakasz, az első meglepetés – noha a mezőny még Európában versenyez, a talaj már homokos, és nem csak a tengerparton. A Portugáliában kijelölt szelektív szakasz rajtja ígér néhány nem túl megerőltető homokátkelést – afféle ízelítőként Afrika előtt. Azután persze szűk utak következnek (kifejezetten a ralis pályák kedvelőinek), amelyek olykor fenyőerdőkön vezetnek keresztül.

Portimao–Málaga (Spanyolország)
Össztáv: 545 km
(összekötő szakasz: 15 km, szelektív szakasz: 67 km, összekötő szakasz: 463 km)

Akár mountainbike-világbajnokságot is rendezhetnének ezen a terepen: isten hozta a mezőnyt a hegyek között! A pálya rendkívül kanyargós,a talaja pedig kemény. A pilótáknak ugyanakkor óvatosnak kell lenniük, mert nedves talajon eléggé veszélyes lehet száguldozni. A fordulókkal teletűzdelt (ralivébés) pályán nagyon oda kell figyelni, mert elég egy apró hiba… Pihenésképpen jöhet a behajózás.

Nador–Er Rasidia (Marokkó)
Össztáv: 648 km
(összekötő szakasz: 205 km, szelektív szakasz: 252 km, összekötő szakasz: 191 km)

Az első afrikai nap (vagyis a kaland kezdete) a navigátorok számára rendkívül nehéznek ígérkezik. A szakasz első részén nagyon sok irányváltoztatást kell végrehajtani: valóságos útvesztő ez. Akkor sem csökkenhet azonban a versenyzők figyelme, ha kikecmeregnek a labirintusból. Mert bár a sziklás út ideálisnak látszik a gyors autózáshoz, ez csalóka, hiszen a terep rendkívül defektveszélyes.

Er Rasidia–Ouarzazate (Marokkó)
Össztáv: 679 km
(összekötő szakasz: 96 km, szelektív szakasz: 405 km, összekötő szakasz: 178 km)

Dűnék a horizonton. Az első hosszabb szakasz, amelyen rendkívül fontos a megbízhatóság. A második marokkói szakasz a hosszabbak közül való, és nagyon változatos – csakúgy, mint a 2007-es Dakar-rali teljes útvonala. Az újoncok lehetőséget kapnak arra, hogy megismerkedjenek a dűnékkel. Itt eldől, megszeretik-e a versenyt és az afrikai tájat, vagy soha többé nem térnek vissza.

Ouarzazate–Tan Tan (Marokkó)
Össztáv: 768 km
(összekötő szakasz: 164 km, szelektív szakasz: 325 km, összekötő szakasz: 279 km)

A rutinos dakarosok már jól ismerik ezt a szakaszt, hiszen az utóbbi három évben szerepelt az útvonalban. Ennek ellenére kevés ismerős hellyel találkoznak majd, a nyomvonal ugyanis majdnem teljesen új. Ezen a szakaszon a pilóták megízlelhetik, milyen érzés az Atlasz-hegységben autózni, ugyanakkor a kamionosok valamivel rövidebb útvonalat teljesítenek: őket nem küldik a szűk szerpentinekre.

Tan Tan–Zouérat (Mauritánia)
Össztáv: 817 km
(összekötő szakasz: 414 km, szelektív szakasz: 394 km, összekötő szakasz: 9 km)

A verseny leghosszabb szakasza – a nap végére több mint nyolcszáz kilométert teljesít a mezőny. Nagyon korán kell felkelniük a versenyzőknek ahhoz, hogy a hoszszú összekötő szakaszt teljesítve napkeltére elérjék a mauritániai határt. Ezután belevetik magukat a navigációba. Erre a szakaszra egyetlen jó tanácsot adnak a rendezők: gazdálkodj okosan – vagyis oszd be jól az erődet!

Zouérat–Atar (Mauritánia)

Össztáv: 580 km
(összekötő szakasz: 4 km, szelektív szakasz: 542 km, összekötő szakasz: 34 km)

Egész napos program: majd’ hatszáz kilométer vár a versenyzőkre. Fejtörést okozhat, melyik a helyes út a dűnék között. Itt találkozik először az ember a kifejezéssel: átkelni az ergen. S hogy mi az az erg? Homokdűnék folytonossága, amelyek már-már hegyet alkotnak. Nagyon okosnak kell lenniük azoknak, akiknek az első hat nap során nem volt technikai gondjuk, hogy ez így is maradjon.

Atar–Tichit (Mauritánia)
Össztáv: 626 km
(összekötő szakasz: 35 km, szelektív szakasz: 589 km, összekötő szakasz: 2 km)

Sokoldalú szelektív szakasz. A pálya vonalvezetése elég egyértelmű, viszont a sziklák megnehezítik a közlekedést a szakasz elején. A szakasz közepén kapnak egy dózis homokot a versenyzők, a vége azonban viszonylag könnyű, persze csak annak, aki le tudja küzdeni a fáradtságot. A szervizjárművek nem mehetnek Tichitbe, itt mindenki magára van utalva – már ami a szerelési munkálatokat illeti.

Tichit–Nema (Mauritánia)
Össztáv: 497 km
(összekötő szakasz: 0 km, szelektív szakasz: 494 km, összekötő szakasz: 3 km)

Nagy falat a sivatag vándorainak ez a nap. Ez a szakasz a Dakar-rali egyik legnagyobb klasszikusa, amely ebben az évben sem maradhatott ki az útvonalból. Nagyon kevés tájékozódási pontot találhatunk – főszerephez jutnak a navigátorok: mindenki a saját útját járhatja. A kevésbé elszántak pedig B-tervként követhetik az előttük lévő nyomokat. Naplemente előtt elérni Nemát már maga felér egy győzelemmel.

Nema–Nema (Mauritánia)
Össztáv: 400 km
(összekötő szakasz: 10 km, szelektív szakasz: 366 km, szelektív szakasz: 24 km)

Ez a szakasz helyettesíti az eredeti tervben szereplő Nema–Timbuktu szakaszt, amelyet biztonsági okokból (a francia külügyminisztérium figyelmeztetése után) töröltek. A körszakasz pontos útvonala egyelőre tervezés alatt áll.

Nema–Ajun el Atrusz (Mauritánia)
Össztáv: 280 km
(összekötő szakasz: 280 km, szelektív szakasz: –)

Ez a szakasz helyettesíti az eredeti tervben szereplő Timbuktu–Nema szakaszt, amelyet biztonsági okokból (a francia külügyminisztérium figyelmeztetése után) töröltek. Az útvonal egyelőre tervezés alatt áll.

Ajun el-Atrusz (Mali)– Kayes (Mauritánia)
Össztáv: 484 km
(összekötő szakasz: 110 km, szelektív szakasz: 257 km, összekötő szakasz: 117 km)

Ez a szakasz helyettesíti az eredeti tervben szereplő Nema–Kayes szakaszt, amelyet biztonsági okokból (a francia külügyminisztérium figyelmeztetése után) töröltek. Az útvonal egyelőre tervezés alatt áll.

Kayes–Tambakunda (Szenegál)
Össztáv: 458 km
(összekötő szakasz: 180 km, szelektív szakasz: 260 km, összekötő szakasz: 18 km)

Ezen a napon eljön azoknak a pilótáknak az ideje, akik szeretnek amúgy ralis módon keresztbe csúszva érkezni a kanyarokba. Fontos azonban, hogy mindig kontroll alatt tartsa az ember a járművét. A csapatmunka a pilóta és a navigátor között ezen a napon különösen fontos lesz. Mielőtt a versenyzők Tambakundába érnek, néhány helyen kénytelenek lesznek lassítani, hogy megtalálják a helyes utat.

Tambakunda–Dakar (Szenegál)
Össztáv: 576 km
(összekötő szakasz: 124 km, szelektív szakasz: 225 km, összekötő szakasz: 227 km)

Általában azt mondják, a játéknak vége van, amikor az ember átlépi a szenegáli határt. Igen ám, de a pozícióharcok ekkor még javában folyhatnak, és a 225 kilométeres szelektív szakasz tökéletesen alkalmas arra, hogy nőjenek a különbségek a versenyzők és csapatok között. Akik tavaly ezen a szakaszon mindent egy lapra tettek fel, megtapasztalhatták, mennyire sokat is lehet veszíteni még az utolsó előtti napon is.

Dakar–Dakar (Szenegál)
Össztáv: 93 km
(összekötő szakasz: 36 km, szelektív szakasz: 16 km, összekötő szakasz: 41 km)

Parádé a tóparton. Az utolsó napi szakasz már nem számít bele a versengésbe, látványosságnak azonban nem lesz utolsó! Tizenhat kilométeres pályát jelöltek ki a versenyzők számára, akik úgynevezett Grand Prix-rendszerben mérkőznek meg egymással (ez azt jelenti, hogy párhuzamos pályán különcsaták zajlanak majd), mielőtt felgurulnak a Rózsaszín-tó partján felállított céldobogóra.