„Nem vagyok álmodozó”

A svédek látogatása nagyjából ugyanaz a hokiban, mint a Real Madrid és az argentin válogatott tavalyi budapesti vendégszereplése volt: mindkettőt nehéz überelni. Első hallásra nem is nagyon érti az ember, mit keresnek nálunk a sportág legjobbjai (márciusban öt napig edzőtáboroznak a magyar fővárosban, és zárásként a Papp László Budapest Sportarénában megmérkőznek a magyar nemzeti együttessel; a meccsre a jegyeket már árusítják, a legolcsóbb belépők 900 forintért kaphatóak). Értetlenségünket azonban nem osztja Bengt-Ake Gustafsson kapitány.

Főszerepet kap majd a gondos felkészítés

– Nincs ebben semmi rendkívüli – mondta a szakvezető. – Jóllehet keveset tudok a magyar hokiról, az azért nekem is feltűnt, hogy az utóbbi években egyik nagy tornát a másik után rendezik, például a kanadai és a szlovák válogatottat is fogadták. Nagy a pezsgés a magyar jégkorongsportban. A svéd szövetség vezetői szóltak, hogy tárgyalásban állnak a magyarokkal, vagyis Kovács Zoltánnal, a magyar szövetség főtitkárával, s amikor megkérdezték, mit szólnék egy meccsekkel egybekötött edzőtáborozáshoz, azt mondtam: miért ne?

– De milyen csapattal érkeznek hozzánk? Gondo-lom, Peter Forsberg, Markus Näslund, Mats Sundin nem jön…
– Hogyan is jöhetnének, hiszen akkor még tart az alapszakasz az NHL-ben. A svéd Elitserien – az első liga – alsó harmadának együtteseiből verbuváljuk a csapatot, merthogy nálunk meg akkor már zajlik a playoff, meg a playout is. Azaz a legjobbaktól s a két legrosszabb alakulatból nem hozok senkit, csak azokból a gárdákból, amelyek már nem érdekeltek a folytatásban.

– Gondolja, hogy áprilisban-májusban, a moszkvai vébén megismételhetik 2006. évi zajos sikereiket?
– Semmivel sem rosszabbak az esélyeink, mint 2006-ban voltak. Mivel az NHL elitcsapataiból egyik válogatott sem meríthet, nagy szerepe lesz a gondos felkészítésnek, a tervszerű építkezésnek. Azt kell mondanom, egy világbajnokság sokkal inkább értékmérője az edzői munkának, mint egy olimpia. Torino előtt pár nappal beestek a világsztárok a válogatottba, aztán az egész egy lutri volt. Inkább volt pszichológusi feladat a sok nagy egó csapatba szervezése, semmint szakvezetői bravúr.

Csodás emlék marad Nicklas Lidström gólja

– Gyakran álmodik a feledhetetlen torinói napokkal?
– Ugyan! Nem vagyok álmodozó, múltba néző típus, sokkal inkább a jövő foglalkoztat.

– Azért mégiscsak emlékszik, például, a Svédország– Finnország döntőre! Melyik mozzanat maradt meg legélénkebben a memóriájában?
– Természetesen Nicklas Lidström döntő gólja, amely mintegy szimbolizálta ezt a svéd válogatottat. A nagy öregek hozták össze: a harmincöt éves Mats Sundin hozta el a pakkot a buliból Saku Koivuval szemben, az a Sundin, akit 1989-ben egyes sorszámmal választottak ki a drafton, ilyesmi először neki sikerült az európai hokisok közül. Tőle Peter Forsberg kapta a korongot, az ezredfordulón a világ legjobb korongozójának tartották, s aki a térdszalagját és a lépét áldozta hazájáért és szeretett sportágáért. Forsberg visszajátszott Sundinhoz, ő pedig „vakon” Nicklas Lidströmöt hozta helyzetbe, s a négyszeres Norris Trófea-győztes, a harmadik évezred legjobb hátvédje, a Detroit Red Wings csapatkapitánya – fél méterre a kék vonalon belülről – bebombázta a három kettőt, s ekként az olimpiai aranyérmet jelentette. De még valamire emlékszem: az utolsó percben egy fiatal svéd mentette meg a győzelmünket, Henrik Lundqvist, aki kivédte Olle Jokinen védhetetlennek tetsző lövését.

– És mire emlékszik a rigai vébédiadalból?
– Arra, hogy azt is két vereséggel a tarsolyunkban értük el, ugyanúgy, mint az olimpiait. S bár a világbajnoki csapatunkban tizennyolc NHL-en kívüli hokis szerepelt, lefogadom, hogy nemigen kapna ki a sztárokkal teletűzdelt olimpiai bajnok válogatottunktól!

Ebben a sportágban pillanatnyi a siker

– Azt ugye tudja, hogy senki sem nyert még olimpiát és vébét ugyanabban az évben önöket leszámítva? Legalábbis 1992 óta nem, amikor bevezették a playoff-rendszert.
– Tudom, de miért kérdi?

– Mi a svéd titok?
– Semmi. Vagy ha valami mégis, akkor a szervezettség és a határtalan odaadás. Meg azért a tehetség is. Ha Sundinék generációja kiöregszik, ott lesznek a fiatalok. Hallott már például Bäckströmről?

– Niklas Bäckströmről, a Minnesota Wild kapusáról? Természetesen hallottam.
– Nem róla, hanem Nicklas Bäckströmről, c-vel, a Brynäs Gävle tizenkilenc éves centeréről. Őt a 2006-os drafton harmadikként húzta ki volt csapatom, a Washington Capitals. Legalább akkora tehetség, mint Sundin vagy Forsberg volt enynyi idős korában. Már a rigai világbajnok csapatunkban is ott volt, s számítok rá a moszkvai vébén is. Ősszel, gondolom, megkezdi NHL-karrierjét. Képzelje el azt a tűzijátékot, amelyet egy Alekszandr Ovecskin, Nicklas Bäckström, Alekszandr Szjomin sor produkál majd. Hárman együtt hatvankét évesek…

– Gondol már a 2010-es vancouveri olimpiára?
– Egyelőre arra gondolok, hogy a 2007-es év végéig szóló szerződésemet ki tudom-e tölteni. A mi sportágunkban nagyon mulandó a siker.

– Akkor a tavalyit alaposan ki kell élveznie. Biztosan ön lett az év edzője Svédországban…
– Az újságírók már megválasztottak, a „hivatalos” választás eredményét még nem hirdették ki. De természetesen reménykedem…