Palik László csütörtökön tesztelte először vadonatúj festésű, ezüst Nissan Pick-upját. A hatodik Dakar-ralijára készülő pilóta természetesen ezúttal is Darázsi Gáborral vág neki a Szaharának, ám most a Nemzeti Sport kedvéért kivételt tett: átmenetileg „kiadta” a jobb oldali ülést.
Meggyesi Bálint
Palik László Nissanja ?sétakocsikázás? közben
Meggyesi Bálint
Palik László Nissanja ?sétakocsikázás? közben
Didergős reggel, valahol Dabas határában.
A talajtípus stimmel (persze, homok), a hideg is (a Szaharában sincs sokkal melegebb reggelente) és a jáművek is. Bár a dizájn kissé idegen. A Palik László, Darázsi Gábor kettőshöz az utóbbi években úgy hozzánőtt a sötétkék Nissan Pick-up, mintha valami-féle védjegy lenne. Ez változott most ezüstre. Hogy miért? A pilóta megvonja a vállát: mert ez tetszik. No igen, nyomós érv. És van igazság abban, hogy néhány évenként változtatni, frissíteni kell.
A sisak is ezüst. Nem könnyű felvenni, annyi kütyüt építettek bele – elsősorban azért, hogy a pilóta és a navigátor beszélgetni tudjon egymással –, hogy bárki megirigyelné. Kicsit nehéz lesz tőle az ember feje, és meg is nő, aminek következményeként viszonylag nehéz bekászálódni az ülésbe a bukócsövek között. Ötpontos biztonsági öv, úgy szorít, hogy levegőt is nehezen kap az ember – utóbb kiderül, nem véletlenül, hiszen az ugratókról való leérkezéskor, gödrökön való átkeléskor jó, ha az utas nem dülöngél összevissza az ülésben. Egyrészt, mert nem fejeli le a bukócsövet (elég a kisebb agyrázkódás), másrészt nem akadályozza a pilótát.
Mehetünk? Naná! Palik László arca feszült, látszik, versenyautóban ülni számára nem játék, hanem nagyon is komoly dolog. Még akkor is, ha sima tesztről van szó, s akkor is, ha amatőr ül mellette. Azt mondja, négy éve vezeti ezt a Nissant, mégis minden alkalommal tanul valamit. Persze otthonosabban érzi benne magát, mint az elején – már-már úgy érzi, mintha a saját „nagykabátja” lenne ez az immár ezüst paripa. Egyes fokozatba kapcsol, a Nissan úgy indul meg alattunk, mintha puskából lőtték volna ki. Második, harmadik, negyedik fokozat, aztán vissza, hajtűkanyar, ugrató.
A szívem a torkomban, a vérem a fülemben dobol, a fejem újra meg újra nekikoccan a bukócsőnek. Nézem a lábát, hol jobbal, hol ballal fékez – attól függően, hogy éppen melyik „van kéznél”. „Száguldunk, füstöl a radiál!”
Aztán azt mondja: hetven százalék. Ennyit hozott ki az autóból. Micsoda csalódás. Én meg azt hittem, már-már repülünk, lassan leválik a védőpajzs, mint a Csillagok háborújában. Hetven százalék! Atyám! Hogy mehetnek ezek a sivatagban?
Merthogy oda készülnek. Január 6-án Lisszabonban elrajtol a világ legnehezebb tereprali-viadala, a Dakar-rali. Ő is ott lesz a rajtnál. Persze, a rendes navigátorral, Darázsi Gáborral a jobb egyben.