Nyerhetett volna, mégis csupán 25–25-öt ért el saját csarnokában a Pick-Szeged a férfi BL-nyolcaddöntő első mérkőzésén a spanyol Valladolid ellen. A csata legjobbja az öt gólig jutó jobbszélső, Bendó Csaba volt.
Mirkó István
A szegedi jobbszélsô, Bendó Csaba (balra) érvényesítette rutinját a spanyol Valladolid elleni nyolcaddöntôben
Mirkó István
A szegedi jobbszélsô, Bendó Csaba (balra) érvényesítette rutinját a spanyol Valladolid elleni nyolcaddöntôben
– A Valladolid a világ egyik legerősebb bajnokságának élcsapatai közé tartozik. Miként sikerült felkészülni ellene? – Arra törekedtünk, hogy temérdek gondunk ellenére a lehető legjobb formában fogadhassuk a spanyol bajnokságban ötödik helyen álló gárdát – mondta Bendó Csaba.
– Berta Róbert bokasérülése miatt ön egyedül maradt a jobbszélsőposzton. – Ezért is igyekeztem, hogy a jobb meccseim közé sorolhassam ezt a találkozót.
– A vágya megvalósult, csak éppen a döntetlen nem túl jó eredmény a visszavágóra. – Nagyon sok mindent tudtunk a Valladolidról, az első félidőben nem is volt gond, hiszen semlegesítettük legveszélyesebbnek tartott átlövőiket és a beállóst. Támadásainkat is higgadtan, a megbeszélt taktika szerint vezettük, fokozatosan növeltük az előnyünket.
– Pedig néhány ziccert is kihagytak. – Az egyéni akciók végén hibáztunk. Nagyon hiányoztak a sérültjeink, ráadásul Ratko Djurkovics fájó kézzel, Milorad Krivokapics nem teljesen gyógyult térddel vállalta a játékot, kapusunk, Nenad Puljezevics két injekciót kapott a gerince mellé a csata előtt, valamint egyet a szünetben, hogy idegbecsípődése ellenére pályára tudjon lépni, Vladan Matics pedig éppen csak kiheverte egy hete szerzett combizomsérülését. Ehhez képest megálltuk a helyünket.
– A szegedi kispad hevesen kritizálta a bírókat. – Mert többnyire a mi kárunkra tévedtek. Három hetest lőttünk, ellenfelünk tizenkettőt, egyedül Puljezevicset dicséri, hogy a vendégek csak hét gólt lőttek büntetőből. Nem volt ennyire durva a játékunk.
– A Valladolid edzője, Juan Carlos Pastor azt mondta, nincs még lefutva a párharc. – Nem adjuk fel, Valladolidban is kiharcolhatjuk a negyeddöntőbe jutást, ha korrekt bírók irányítják a küzdelmet.
A kispadról nézve
A Valladolid magyarja, a volt veszprémi Kis Ákos nem jutott szóhoz a szegedi csatában, a kispadról viszont szemügyre vehette a két csapatot.
„Ugyanolyan szenzációs volt a hangulat a csarnokban, mint hat éve, amikor legutóbb itt jártam a Veszprém játékosaként – mondta a védekezőspecialista balátlövő. – Mostani csapatom kissé tartott a magyarországi túrától, mert a Szeged európai hírű együttes, s ezt igazolta is. Mi az elképzeltnél kevesebb gólt lőttünk lerohanásból, és védekezésben is akadtak hiányosságaink. Kellemetlen volt a Szeged igen erőszakos védekezése, nem vagyunk hozzászokva ehhez a stílushoz. Edzőnk több taktikai variációt is kipróbált, a Pick viszont talált választ rájuk. A visszavágón hatalmas küzdelmet várok, nagyon meg kell izzadnunk a továbbjutásért.”
NS-vélemény: Csodavárás
Adventi időszakban vagyunk (már ég a négy gyertya közül az első a koszorún), ami azt jelenti, várakozunk a fényre, a téli napfordulóra, a csodára, a Megváltóra. Ebbe a hangulatba tökéletesen beleillik a Pick-Szeged vasárnapi meccsén kialakult légkör, hiszen a remélt hazai siker elmaradtával valóban kisebb csoda kellene ahhoz, hogy a spanyolországi visszavágón a Valladolid fölé kerekedjen a sérülésektől tizedelt s emiatt keservesen (kényszer)átalakuló, ugyanakkor fogcsikorgatva küzdő bajnoki ezüstérmes. A csodához persze a csapat is hozzájárulhat, ha emberelőnyben belövi helyzeteit, nem hagyja ki százszázalékos ziccereit, még hatékonyabban segíti a sérülten is bravúrokat halmozó kapusát, kevesebbet foglalkozik a bírókkal. A siker még így is elmaradhat, de remény lenne rá. Advent van, várjuk a csodát.