„És akkor kész, végünk lesz”

– Alighanem az utóbbi évek egyik legjobban várt hírét jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján. Sokan akarták, hogy nyomozás induljon annak kiderítésére, miként jutott idáig a Ferencváros. Ön úttörő?
– Nem erről van szó – mondta Dámosy Zsolt, a Ferencváros elnöke. – Az ötletet egy ügyvéd vetette fel, miután belepillantott a különböző szerződésekbe, és elképesztő dolgokat tapasztalt.

– Miért ismeretlen tettes ellen fogalmazzák meg a beadványt?
– Nyilván mindenki tudja, kiről, kikről lehet szó, de ennek ez a módja. Nem vagyok szakember, az ügyvédünk tudja, mit kell ilyen esetben tenni. Azért sem lehet konkrétan megnevezni embereket, mert ahogy ön, én sem voltam ott az irodában, amikor írásba foglalták, hogy a gazdasági igazgató fizetése bruttó egymillió-kétszázezer forint lesz havonta. Megjegyzem, ekkor az FTC már hatszázmillió forintos adóssággal küzdött. Ezekre a furcsaságokra keressük a magyarázatot. Az erre hivatott szervek, reményeim szerint, ki is vizsgálják majd, mi történt itt az elmúlt időszakban.

– Állítólag változtatnia kellene a stílusán. Ezt konkrétan Jakabházy László, az úgynevezett Fradit Féltők Társaságának elnöke fogalmazta meg. Mi a baj a magatartásával?
– Nem a stílusommal van baj. Ez egészen biztos. De ha nem haragszik, nem kívánok reagálni Jakabházy László felvetésére.

– Pedig állít egyebet is. Szerinte létezik egy nemzetközi konzorcium, amely Rácz Gábor vezetésével nyolcszázmillió forinttal beszállna a Ferencvárosba, de ön a füle botját sem mozdította a lehetőségre.
– Jakabházy László most támad. Holott én voltam a legudvariasabb vele a Ferencváros küldöttgyűlésén, amikor felszólalásakor küldöttek tucatjai hagyták el a termet. Tisztelem, amit a Fradiért tett, de amit állít, az luftballon.

– És ha tényleg megvan ez a nyolcszázmillió?
– Ezt állították akkor is, amikor Ináncsy Miklós volt az elnök. Akkor arról volt szó, hogy jön a pénz, amint Ináncsy távozik. Nos, ez megtörtént, de a pénz még sehol. Ötször, ismétlem, ötször jelentkeztem hiába Rácz Gábornál, nem értem el. Személyesen egyetlen alkalommal sem üzent vissza.

– Csend van Ivan Kmotrík körül.
– Ivan Kmotrík nem menti meg a Ferencvárost. Egyezettünk, de nem kötöttünk üzletet. Azt mondta: pillanatnyilag nem érdekli a Fradi.

– Megoldásként akkor csak az a bizonyos hazai befektetői konzorcium marad?
– Bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban. Ha magyar vállalkozók segítségével sikerül legalább négyszázmillió forintot összeszednünk, akkor a Ferencváros visszaszerzi hitelét, és én mint a klub elnöke újra tárgyalóképessé válhatok. Ez lehet a kiút.

– Meddig dolgoznak ezen?
– Legfeljebb két hetünk van. Valahol pontot kell tenni az ügy végére. Ha ténylegesen fizetésképtelenné válunk, nincs értelme semminek. És akkor kész, végünk lesz.

– Ebben az esetben mi történik? Konkrétan kérdezem, mert – bármennyire is közel a vég – nehéz elképzelni egy ilyen helyzetet.
– A csapat nem folytatja a tavasszal az NB II-ben. A játékosok szabadon távoznak, és a többi és a többi. De az biztos, hogy újrakezdjük. Majd egyeztetünk az MLSZ-szel, hogy melyik osztályban, de valahol elindulunk. Legyen az az NB III vagy akár a BLSZ IV. Mindegy. De lesz Fradi. Csak kérdés, mikor…