Ha megy a biznisz

Örökös téma a gazdaságilag összeomlott, a régi dicsőségét legfeljebb a lexikonok lapjain őrző Ferencváros kapcsán: vajon miért nem érkezik dúsgazdag megmentő az Üllői útra. Pedig adva van, a klubnév, amely ma is jól csengő márka a világon, adva van a magyar szinten elfogadható infrastrukturális háttér (viszonylag kevés pénzből felújítható, frekventált helyen lévő stadion, irigylésre méltó környezetben, a Népligetben fekvő edzőcentrum, több füves és műfüves pályával, hotellel, uszodával, tornacsarnokkal). Ha belegondolunk, még az adósságállomány sem visszarettentő, no persze csak akkor mondhatjuk ezt, ha Abramovics-léptékkel számoljuk a profi futballba ölt euró- és fontmilliókat –, és hát ugyebár azért a magyar foci és a Fradi más kávéház.

Azonban elgondolkodtató, hogy ami működhet tőlünk északabbra, Szlovákiában – ahol a Ferencvárossal is „szemezgető” médiamogul, Ivan Kmotrík csinált BL-szereplős csapatot az Artmediából –, ami jó befektetés keletre, Ukrajnában, a Sahtar Doneck esetében – ahol fiatal, immár a Dunga-féle válogatottban is szerephez jutó brazil játékosokkal szintúgy el lehet jutni a BL-csoportkörig –, szóval ami a focibizniszben működik, az miért nem jön össze az Üllői út 129. szám alatt.

Nos, Futballparlament című sorozatunk minden egyes része választ ad a kérdésre. Először a korábbi ligaelnök, Muszbek Mihály mondta el, hogy egész egyszerűen nem vevők az új gazdasági módszerekre a Ferencvárosnál. Ezután állítottuk példának a svéd labdarúgásban alkalmazott módit, amely szerint a klubfutball (ezen belül pedig az utánpótlás-nevelői munka) roppant egyszerűen működtethető: a gyerekfocira áldozott pénz busásan megtérül, hiszen jó játékosok, illetve futballt szerető emberek nevelkednek az egyesületeknél. Ehelyütt olyan példákat állítunk, amelyek a magyar futball jelenkori szintjén álomszerűek – de egyszer talán mi is eljutunk idáig...


Anglia: külföldi invázió

Nem túlzás kijelenteni, hogy az angol futball száztizennyolc éve, 1888 óta gazdasági alapokon nyugszik, ekkor alapították az első futball-részvénytársaságot, a Small Heatht (a mai Birmingham City elődje). Még ennél is korábbi mérföldkő az 1876-os esztendő, ekkor fizettek először egy labdarúgónak azért, hogy sportoljon. Ez volt a professzionális sport első megjelenése.
Napjainkban az angol klubok kivétel nélkül részvénytársaságként működnek, bevételeik nagy része a jegyeladásból, a televíziós jogdíjakból, valamint az ajándéktárgyak árusításából áll össze. Mindez persze nem azt jelenti, hogy itt ne lettek volna gazdasági problémák egyes gárdáknál. De ez természetes is, hiszen a hangsúly nem a struktúrán van, hanem a megvalósításon: a klubok biztonságos működtetésének alapvetése mindenhol és mindig a felelős gazdálkodás.
Amit a szigetország klubfutballjáról mindenképpen meg kell említeni: az együttesek közül egyre több kerül külföldi befektető tulajdonába. A legszemléletesebb példa az orosz milliárdos, Roman Abramovics Chelsea-je, de említhetjük az amerikai Malcolm Glazer által tulajdonolt Manchester Unitedet, vagy a szintén jenki Randy Lerner irányítása alatt álló Aston Villát is.
Magyarországon ettől igen messze vagyunk, hiszen a piac mérete és a futball színvonala is jócskán elmarad az angliai állapotoktól.

Spanyolország: gazdag adósok

Az Ibériai-félsziget nagyobbik államában jórészt gazdasági társaságok által működtetett csapatok alkotják a profi bajnokság mezőnyét, bár vannak klubok, amelyek egyesületi formában működnek. Ilyen kivétel a két legnépszerűbb együttes, a bajnoki és BL-címvédő Barcelona, valamint minden idők legeredményesebb klubcsapata, a Real Madrid. Rajtuk kívül hasonló formában működik az átigazolási politikájában is rendkívül konzervatív Athletic Bilbao.
Spanyolországban a klubok egyenként értékesítik a televíziós közvetítések jogait, ez a Real Madrid esetében 2008-tól kezdődően hét év alatt 800 millió euró (216 milliárd forint) bevételt jelent. Az elitcsapatok – az angol sztárgárdák példáját követve – egyre erőteljesebben használják ki a vonzó márkanévben rejlő lehetőségeket, és terjeszkednek főleg a hatalmas vásárlóerővel rendelkező ázsiai piac felé, ahol „tonnaszámra” tudják eladni a legnagyobb klasszisok nevével ellátott mezeket és csecsebecséket.
Ezek ismeretében nem csoda, hogy a Deloitte könyvvizsgáló cég idei kimutatása szerint a világ leggazdagabb csapata – hosszú évek manchesteri hegemóniáját követően – a Real Madrid, legalábbis ami a bevételek mértékét jelenti. Igaz, az is köztudomású, hogy a 85 ezer – éves díjat fizető – egyesületi tagot számláló királyi gárdának súlyos adósságai vannak, de ahol ennyire szeretik a labdarúgást, ott ezt valahogy mindig megoldják. Nálunk, nem ez a helyzet…

Németország: spórolni is kell!

Hasonlóan a Real Madridhoz és a Barcelonához, Németország legnépszerűbb klubja, a Bayern München is egyesületi formában működik (erről szeptember 27-én a Nemzeti Sport hasábjain bővebben olvashattak, s ma már az FTC-nél is a müncheni klubmodellt követik a szurkolók aktivizálása révén). Igaz, a Franz Beckenbauer által irányított sportegyesület mellett, Karl-Heinz Rummenigge vezetésével, egy részvénytársaságot is létrehoztak, s ez kizárólag a futballcsapat ügyeit intézi. A Bundesligában egyébként nincs erre vonatkozó törvényi megkötés, gazdasági társaságok és egyesületek is részt vehetnek a hivatásos bajnokságban. A német futball egyébként stabil gazdasági alapokon nyugszik, általában telt ház előtt játszanak a csapatok, igaz, a bajnokság színvonalát, szakértők szerint az öt nemzeti bajnokság közül már csak az utolsó helyen lehet említeni.

Egy dolog viszont biztos: rend és fegyelem van Németországban. Tegyük hozzá, hogy ez nagy részben mentalitás kérdése is, hiszen a hűvösebb német menedzserek sokkal könnyebben megállják egy-egy klasszis labdarúgó csillagászati áron való igazolását, mint vérbő, mediterrán kollégáik, akik természetesen személyes presztízskérdést csinálnak belőle.
A német futball alapelvei tehát összhangban vannak a Magyar Labdarúgó-szövetség jelenlegi vezetőségének mottójával – „rend, fegyelem, törvényesség” –, úgyhogy a Bundesliga csapatainak működését érdemes itthonról is figyelemmel kísérni.

Szóljon hozzá Segíteni akar ön is a magyar futballnak?
Várjuk érdemi javaslatait a [email protected] e-mail címre