Talmácsinak előre kell néznie

Amikor Talmácsi Gábor tavaly év végén aláírta hondás szerződését, biztos volt benne, hogy a legjobb lóra tett. Az utóbbi három év egyeduralkodójához igazolt – Daniel Pedrosa (2003), Andrea Dovizioso (2004) és Thomas Lüthi (2005) neve fémjelezte az utat, amelyet bejárni kívánt, és a fent említett pilóták mind Hondával érték el sikereiket. Ráadásul Talmácsi ahhoz a csapathoz ment, amelyben annak idején (és az idén is, csak más kategóriában) Dovizioso hódított.

Egyvalamit azonban akkor még nem lehetett tudni. Mégpedig azt, hogy a Honda leáll a fejlesztésekkel a legkisebb géposztályban. Pedig így történt.

Az aranyszárnyas márka a MotoGP kategóriával foglalkozott a legtöbbet (meg is lett az eredménye, Nicky Hayden világbajnok lett), jutott egy kis figyelem a negyedlitereseknek, de a nyolcadlitereseknek már semmi.

Ez jóformán már az idény elején kiderült, hiszen későn lettek kész a motorok, Talmácsi az utolsók közt kezdte el a tesztelést, miközben a későbbi világbajnok Alvaro Bautista a hivatalos tréningek kezdetére már öt privát teszten túl volt. Nem túl jó előjel, és a neheze még hátravolt.

A szezon kezdetén négy hivatalos gyári erőforrás volt: Thomas Lüthi, Fabrizio Lai, Mickael di Meglio és Talmácsi Gábor kapta meg őket. Igen ám, de kiderült, hogy bár magával a motorerővel nincs baj, a vázat szinte lehetetlen beállítani úgy, hogy felvegye a versenyt az Apriliákkal. A vb-bronzérmes magyar (és többi márkatársa) csak szenvedett az első futamokon.

Törökországba aztán megérkezett az új henger, az új dugattyú, az új elektronika, és úgy tűnt, végre előre tudnak lépni. Le Mans-ban az első sorból indult Talmácsi, és bár szétment a vízpumpa, a motor maga nagyon jó volt. Még mindig a váz beállítása jelentette a legnagyobb problémát.


Az olasz csapat hazavitte a motort, kipróbálta fékpadon, és ott, steril körülmények között az erőforrás a régi elektronikával jobban működött. Öt verseny (Mugello, Barcelona, Assen, Donington Park, Sachsenring) úszott el emiatt a tévedés miatt. A csapat elhitte, hogy ez a jó irány, és mire a Honda mérnöke tudatosította a szerelőkben, hogy az új motort az új elektronikára állították be, gyakorlatilag majdnem késő volt.

Jól jött az egy hónap szünet, és Brnóban minden tökéletesen működött. Persze szerencse is akellett ahhoz, hogy Talmácsi Gábor az idén először (és mint kiderült, utoljára) felállhasson a világbajnoki dobogóra, de végre minden passzolt. A beállítást is eltalálták, a pilóta is jó formában volt, és a csapaton belüli hangulat is megváltozott.

Ausztráliában pechje volt, amikor gyári hibás gumit raktak fel a motorjára az új start után, de akkorra már nyilvánvalóvá vált a pilóta számára is, hogy ennél többet nem lehet kihozni a Hondából. Így aztán nem maradt más cél, mint a legjobb hondásnak lenni. Ehhez nem kisebb pilótát kellett megelőznie, mint a címvédő Thomas Lüthit, és ez végül hatalmas csatában sikerült is.

Sovány vigasz ahhoz képest, hogy ő világbajnok akart lenni, viszont a tények ismeretében nagy eredmény. Most már azonban előre kell nézni, megvan az új csapat (Team Aspar), hamarosan ráülhet az új Apriliára, azt mondják, ez élete nagy lehetősége.

Talmácsi pedig nem az a fajta pilóta, aki kihagyja a nagy ziccereket.


Az idénye számokbanA versenyek után a pontszám, zárójelben pedig a helyezés szerepel.