Válaszút elé állították

„A forradalom hírére néhányan kijelentettük, nem utazunk Ausztráliába. Akkori férjemmel, Gyarmati Dezsővel úgy döntöttünk, hogy lányunkat, a kétéves Andreát felhozzuk a Vörös Csillag Szállóba, az edzőtáborba. Kutas István, érzékelve a hangulatot, egyik este összehívta a csapatot, s közölte, miként képzeljük, hogy éppen akkor hezitálunk, amikor a szabad Magyarországot képviselhetjük. Nekem még külön azt mondta, nem tehetem meg, hogy nem indulok, s megjegyezte, úgy tudja, van családom is. Szóval burkoltan megfenyegetett. Kutas értett az ilyesmihez: 1949-ben azzal állított válaszút elé, vállaljam az edzőtáborozást, mert ha nem, más tábor vár rám… Egyébiránt remek sportvezető, de rendkívül szubjektív ember volt. Mindamellett biztos, ha nincs Kutas, nem utazunk az olimpiára sem.”Székely Évának Melbourne-ből két nappal a mellúszás döntője előtt végre sikerült telefonon beszélnie. Édesapja azt mondta, legyen nyugodt, Anduval minden rendben van, aztán a gyereknek is odaadta a kagylót, aki csak annyit mondott: „Mami, gyertek haza lapulővel!” A kétéves Andrea ugyanis így nevezte a repülőt.„Nincs mit szépíteni a dolgon, Killermann Klárival eltaktikáztuk a versenyt. Azt tudtuk, hogy a német Ursula Happe nem bírja a végét, de nagyon nagy előnynyel fordult az utolsó hosszra, s már nem tudtam behozni, pedig a célban azt hittem, meghalok. Állati jó verseny volt – mármint a nézőknek. Én máskor lelkileg belehaltam volna a vereségbe, de ott a dobogón már örültem, s a hazautazás járt a fejemben. Olyan isten nincs, hogy ne menjünk haza, gondoltam.”(A Helsinkiben olimpiai bajnok, Melbourne-ben a 200 méteres mellúszásban ezüstérmes Székely Éva visszaemlékezése.)

Holnap, következik: A páston nincs kegyelem