„Címvédésre” készül az Inter

Az Internazionaléval foglalkozó olasz bajnoki beharangozókat évek óta azzal kezdjük: ha most nem nyernek a kék-feketék, akkor soha. Ezt a cikket is így kezdjük, ugyanis a milánói sztárcsapatnak talán tényleg soha meg nem ismétlődő lehetősége van arra, hogy a botrány miatt ölébe hulló 2006-os bajnoki cím után a pályán is szerezzen egy scudettót 2007 tavaszán.

A „Calciocaos” névre elkeresztelt botránysorozat csaknem minden riválist elsöpört Roberto Mancini vezetőedző csapatának útjából: a Juventus a B-ligában indul, míg a Milan –8-ról, a Lazio –11-ről, a Fiorentina pedig –19-ről az élvonalban. Az elemzők szerint az Internek legfeljebb a Romától, és esetleg egy kicsit a városi rivális piros-feketéktől kell tartania, hiszen a Palermo, Sampdoria, Udinese triót a bajnokesélyesek közé sorolni felér egy káromkodással.

Massimo Moratti, az Inter tulajdonosa persze nem várja tétlenül, hogy ölükbe hulljon a klubtörténet 15. scudettója (a nyáron megkapott 14. előtt a gárda 17 éven át nem győzött a bajnokságban), s pokolian megerősítette az amúgy sem gyenge keretet. Miközben a távozók között Juan Sebastian Verón kivételével marginális játékosokat találunk (Rodriguez César, Giuseppe Favalli, Obafemi Martins, David Pizarro, Pierre Womé, Cristiano Zanetti), az érkezési oldalon egészen más a helyzet: többek között Zlatan Ibrahimovic, Hernán Crespo, Maicon, Maxwell, Patrick Vieira, Fabio Grosso és Olivier Dacourt igazolt ide.

Talán szó szerint is érthetjük, hogy Roberto Mancini a bőség zavarával küzd, a küzdés ugyanis erősen jellemző volt a kék-feketék felkészülési mecscseire, és a Roma ellen nagy nehezen, hosszabbításban 4–3-ra megnyert olasz Szuperkupa-találkozóra egyaránt. A „Mancio” becenévre hallgató edző (akinek a visszavonuló Szinisa Mihajlovics lett a másodedzője) a kiindulópontnak tekintett 4–4–2-től a 4–3–1–2-n és a 4–2–3–1-en át a 3–4–3-ig, számos taktikai alapfelállással variálhat, hiszen játékoskerete szinte mindegyikre alkalmas. A védelem csaknem változatlan maradt (pontosabban a balhátvéd posztján a világbajnok Fabio Grossóval egészült ki), így minden a másik két csapatrészen múlik majd – főleg azon, hogy a sértődékeny sztárok, elsősorban Zlatan Ibrahimovic és Adriano (másodsorban pedig Hernán Crespo, Luis Figo és Alvaro Recoba) hogyan bírják majd a várható nehézségeket, azaz a lecserélést, a kikerülést a kezdő tizenegyből stb.

Ha Mancini ezen a problémán (és a BL-szereplésből adódó kettős terhelés okozta gondon) úrrá tud lenni, akkor megannyi Olasz Kupa- és Szuperkupa-győzelem után nyerhet egy „igazi” bajnoki címet is – bár a Juvétól megörökölt 2006-os scudettóra az Internél igyekeznek úgy tekinteni, mint egy minden szempontból megérdemelt trófeára.
Azt azonban senki sem tagadja, hogy az igazi az lenne, ha május végén Milánó kék-feketébe borulna – persze, azt sem bánnák, ha nem(csak) a bajnoki cím, hanem esetleg a Bajnokok Ligája-diadal miatt is. ----
A Romát illik a bajnokjelöltek között említeni, bár őszintén szólva nehezen tudjuk elképzelni Luciano Spalletti csapatáról, hogy végig harcban lesz a scudettóért. Nem mintha nem tartanánk világklasszisnak Francesco Totti csapatkapitányt (bár erősen kérdéses, hogy játszik-e még olyan színvonalon, mint a bokatörése előtt…), és azt is tudjuk, hogy Simone Perrotta és Daniele De Rossi személyében még két világbajnoka van a csapatnak, továbbá itt játszik a francia Philippe Mexés, a román Cristian Chivu, a brazil Mancini és az olasz Christian Panucci is, de valahogy mégsem tűnik világverőnek a gárda. A klub vezetősége előtt persze nem titok, hogy még sohasem volt olyan könnyű Itáliában bajnoki címet nyerni, mint most, ezért leigazolta középre a chilei David Pizarrót, előre a montenegrói Mirko Vucsinicset, a szélekre pedig Max Tonettót és Marco Cassettit, ám valahogy velük sem látunk el a scudettóig. (Ráadásul a Bajnokok Ligája is értékes energiát von el a csapattól, amely ebben a kupasorozatban ugyan hagyományosan rosszul szerepel – általában a csoportkörben búcsúzik –, de hat kemény meccset akkor is le kell játszania az ősszel.)

Lehet persze, hogy csak mi vagyunk szkeptikusak. Bár Totti maga is azt nyilatkozta néhány napja, szerinte a klub ugyan jól erősített, de nem lehet elsődleges célként kitűzni a csapatnak, hogy megnyerje a bajnokságot. Ha viszont mégis sikerülne a bravúr, az elsősorban Spalletti érdeme lenne. A Rómában a 4–2–3–1-es hadrend hívévé váló tréner az előző idényben, a szükségből erényt kovácsolva, szinte támadók nélkül ért el abszolút olasz rekordot jelentő tizenegy győzelemből álló bajnoki sorozatot, és ha azt vesszük, hogy most már csatárai is vannak… Még egyszerűbben megfogalmazva: ha a Roma úgy játszik, ahogy az Inter elleni Szuperkupa-mérkőzés első félidejében tette, akkor bajnok lesz, ha úgy, ahogy a másodikban, akkor lehet, hogy még érmet sem nyer. ---- Ascoli
Az előző idényben kényelmesen bentmaradó gárda szinte teljesen új kerettel és új edzővel vág neki a bajnokságnak, ami akkor sem jó előjel, ha az érkezők között olyan rutinos veteránokat találunk, mint az A-ligás szereplési csúcsra törő Pagliuca kapus, valamint Nastase, Pecchia és Marco Delvecchio.

Atalanta
A bergamói újonc kerete tele van kipróbált A-ligás játékosokkal (Abeijón, Ariatti, Carrozzieri, Donati, Cristiano Doni, Zampagna, plusz a gólpénzért játszó Christian Vieri), Stefano Colantuono edző viszont most mutatkozik be a legjobbak között.

Cagliari
A szárd csapat, némi meglepetésre, csaknem valamennyi sztárját (Chimenti, Conti, Suazo, Esposito, Langella) meg tudta tartani, s mivel az új edzőt, az Ascoliból érkező Marco Giampaolót a nagy tehetségek között tartják számon, a piros-kékekre oda kell majd figyelni.

Catania
A szicíliai együttes 22 év után tért vissza a legjobbak közé, ahol nem elsősorban ismertebb játékosainak (Stovini, Vargas, Baiocco, G. Colucci) a teljesítményében bízhat, hanem inkább a legutóbbi öt B-ligás idényben öszszesen 88 gólt szerző Gionatha Spinesiben.

Chievo
A veronai gárda már kiesett a BL-ből a nem túl erős Levszki Szófiával szemben, ám ettől még a bajnokságban remekelhet: a kezdőcsapat mindössze két helyen változott, a kapuban Sicignano váltotta Fontanát, az egyik ék pedig Amauri helyett Godeas lett.

Empoli
A toszkánok már tavaly sem túl erős kerete a gólzsák Francesco Tavano és Christian Rigano eladásával tovább gyengült, így a veterán Gigi Cagni edzőnek minden tudására (és szerencséjére) szüksége lesz ahhoz, hogy bent tartsa a kékeket a legjobbak között.

Lazio
A római „sasok” 11 pontos hátrányból indulnak, így elsődleges céljuk a bentmaradás, amit gond nélkül el kell érniük, hiszen annyi remek játékos lesi Delio Rossi edző szavait, amennyiből két jó csapatot is ki lehetne állítani.

Livorno
Az UEFA-kupában is érdekelt bordó-fehérek továbbra is Cristiano Lucarelli góljaiban bízhatnak, ugyanakkor nagy kérdés, hogy a világbajnok Amelia kapus előtt a teljesen megújult légiósvédelem (Knezevic, Kuffour, Rezaei) hogyan muzsikál majd.