Ki állítja meg a királyokat?

Természetesen az elmúlt két US Openen is győztes svájci Roger Federer triplázására van a legnagyobb esély az amerikai nyílt bajnokságon, hiszen a brit Andy Murray elleni vereséget leszámítva – amely leginkább a svájci fáradtságának következménye volt – csak a spanyol Rafael Nadal tudta az idén legyőzni a világelsőt. Az ő lendülete viszont épp megtörni látszik: a wimbledoni váratlan döntőbe jutás óta csak két kemény pályás tornán indult, és a legjobb nyolcnál tovább nem is jutott.

Mögöttük azonban igencsak sűrű a mezőny. Ott van rögtön Murray, aki júliusban megnyerte edzőjének Andre Agassi és Andy Roddick korábbi trénerét, a „Nagy Motivátort”, Brad Gilbertet. A skót tini rohamléptekkel fejlődik (bő egy éve még az első háromszázon kívül volt a világranglistán), és az US Open felvezető tornáin is jól szerepelt. Egyebek mellett megverte, ugye, Federert is. Ettől függetlenül persze már az is csodaszámba menne, ha 19 évesen a négybe kerülne, fizikailag ugyanis még nem elég erős egy ilyen sorozathoz.

Egy másik nagy edzőváltónak, Andy Roddicknak viszont kinézhet az elődöntő, és ha odáig eljut, már neki van a legnagyobb esélye arra, hogy legyőzze Federert, márpedig vele csak a fináléban futhat össze... Az US Open 2003-as győztese tavaly az első körben hullott ki Flushing Meadowsban, aztán a 16 között Melbourne-ben, ismét az első fordulóban a Roland Garroson, majd a harmadik körben Wimbledonban, múlt október óta ATP-tornát sem nyert. Júliusban viszont rávette a legendás Jimmy Connorst, hogy legyen a szaktanácsadója. Azóta mindössze egy meccset veszített (azt is a döntő szett rövidítésében az épp csúcsformában lévő James Blake ellen), egy másikat sérülés miatt feladott, viszont imponálóan magabiztos tenisszel győzött a cincinnati mesterversenyen. A sorsolása ellenben lehetne jobb, hiszen a legnehezebb „negyedbe” került.

Itt található Roddick mellett még a kissé szürke, de hatékonyan teniszező és az amerikaihoz hasonlóan félelmetesen szerváló horvát Ivan Ljubicic, valamint a ciprusi Markosz Bagdatisz is, aki bárki ellen képes nyerni, de kikapni is. Ráadásul már a második meccsén Agassi vagy a román Andrei Pavel várhat rá – egyikük sem könnyű ellenfél. A legkésőbb két és fél hét múlva esedékes viszszavonulása előtt egy utolsó nagy dobásra készülő Agassi is bárkire veszélyes lehet (csak a dereka bírja a strapát…), és akkor még nem is beszéltünk Lleyton Hewittról. Az egykori világelső ausztrál mostanában többet sérült, mint egészséges, de először a nyolc között lehet igazán komoly ellenfele Ljubicic személyében.

David Nalbandian is nehéz ágra, Murrayére került, ráadásul az argentin még pocsék formában is van, mióta a nyár elején a négy közé jutott Párizsban. Arról nem is beszélve, hogy most már a második körben szembejöhet vele Marat Szafin. A bő másfél éve még Australian Opent nyerő oroszról (saját magát is beleértve) senki sem tudja megmondani, amikor reggel felkel, hogy aznap tökéletesen vagy bűn rosszul teniszezik-e, bár tavaly nyári térdsérülését követően az idén inkább csak az utóbbival szomorította rajongóit. Így a százból is kicsúszott a világranglistán. Itt található még honfitársa, Nyikolaj Davigyenko is, aki akármilyen jó játékos, gyakorlatilag nem tartott szünetet az idényben, így kérdéses, bírni fogja-e végig a kéthetes amerikai kiképzést.

Az US Open „latin negyedében” a kiemeltek közül Nadal mellett honfitársa, a kemény pályán jobbára szenvedő Tommy Robredo, a spanyol létére ezen a felületen egyáltalán nem rossz David Ferrer és két argentin, José Acasuso és Juan Ignacio Chela zsúfolódott össze. De mivel egyikük sem e borítás virtuóza, nem lepődnénk meg akkor sem, ha a Roland Garros korábbi juniorbajnoka, a svájci Stanislas Wawrinka, az idén meccsenkénti átlagban majdnem 18 ászt ütő szervakirály, a horvát Ivo Karlovic vagy a tavaly is negyeddöntős, és azóta csak fejlődő finn Jarkko Nieminen jutna az elődöntőbe erről az ágról – bár Nadal ellen egyikük sem nyert még soha.

Federert viszont nem nagyon állíthatja meg senki az elődöntőig. Az amerikai James Blake-nek egy hónappal ezelőtt még csak-csak lett volna esélye a svájci ellen, ám azóta képtelen három meccset nyerni zsinórban. Az egykor világelső spanyol Juan Carlos Ferrero ugyan majdnem tornagyőzelemmel hangolt Flushing Meadowsra, de ez önmagában még kevés a svájci zseni ellen, a cseh Tomás Berdychnek pedig, hiába őstehetség, egyhuzamban öt jó meccs kéne az elődöntőhöz, efféle sorozata pedig talán ha kétszer volt pályafutása során.

---- F ---- &