Dopping két keréken

Májusban kezdődött. Miközben a bringások a Giro d'Italián küzdöttek egymással, a spanyol rendőrség őrizetbe vette Manolo Saizot, az akkor még Liberty Seguros néven futó spanyol együttes első emberét. Az ok: az együttes laboratóriumában kétszáz adagnyi vérkészítményt találtak, Saiznál pedig 60 millió forint értékű készpénzt, amelyet vélhetően újabb doppingszerekre akartak költeni. A gyanút csak megerősítette, hogy a csapat versenyzőjeként bukott le 2005-ben Roberto Heras, aki akkor negyedszerre győzött a Vuelta a Espanán, igaz, ezt a győzelmet utólag elvették tőle.

Fuentes listája

Saizot a kihallgatást követően szabadlábra helyezték, a csapatot pedig a kazah állam szerepvállalásának köszönhetően Astana-Würthre keresztelték át. A gondok azonban nem oldódtak meg, hiszen az istállót visszalépésre szólították fel a Tour de France szervezői, a spanyol rendőrség pedig nagy erőkkel folytatta a nyomozást, s hamarosan a látókörükbe került egy orvos, bizonyos Eufemiano Fuentes, akiről úgy gondolták, ő a spanyol doppinghálózat feje.

A nyomozók nem is tévedtek: egy nappal a Francia körverseny rajtja előtt megtalálták Fuentes doktor doppinglistáját, amelyen szinte az összes spanyol menő neve szerepelt. A teljeség igénye nélkül néhány közülük: Josepa Beloki, Francisco Mancebo, Oscar Sevilla, Eladio Jimenez, Isidro Nozal, Unai Osa… Ráadásul mellettük olyan klasszisok is a doktor páciensei voltak, mint a német Jan Ullrich és az olasz Ivan Basso. Utóbbi az idén győzött az Olasz körversenyen, és a Tournak is az egyik legnagyobb favoritja volt, csapata, a Team CSC azonban inkább visszaléptette őt a Francia körversenytől, és hasonló sorsa jutott a másik nagy esélyes, Ullrich is. Még rosszabbul járt a kazah Alekszandr Vinokurov, hiszen az Astana-Würth öt spanyol kerekese is érintett volt a doppingbotrányban, így a teljes gárda távol maradt a versenytől, mivel nem volt meg az induláshoz szükséges létszám.

Noha a gyanúba keveredett bringások folyamatosan tagadták a bűnösségüket, a spanyol rendőröknél egyre csak gyűltek a bizonyítékok. Találtak például egy olyan vérkészítményt, amelyen a „Jan” név szerepelt, később pedig előkerült „Jan”, azaz Ullrich doppingnaplója is, amelyben tételesen szerepelt, mely napokon, milyen szerekre van szüksége a kerekesnek. Emellett a rejtett kamerás felvételek és a telefonlehallgatások jegyzőkönyvei is a kerékpárosok ellen szóltak, noha tény, egyikőjüket sem érték tiltott szerek használatán.

A visszaléptetések azt eredményezték, hogy a 2005-ös Tour de France első öt helyezettje közül senki sem volt ott az idei strasbourgi startnál. Esélyesekben persze így sem volt hiány, s végig fordulatos, nagy küzdelmet láthattunk, amely az amerikai Floyd Landis sikerével zárult. A verseny legemlékezetesebb szakaszgyőzelme is az ő nevéhez fűződik: a 17. szakaszon ugyanis több mint öt percet vert a teljes mezőnyre azután, hogy az előző napon az erejével szinte teljesen elkészülve nyolcperces hátrányba került összetettben.

A győztes is lebukott

A verseny után három nappal azonban a Nemzetközi Kerékpársport-szövetség (UCI) bejelentette, hogy a 17. szakaszt követően levett doppingminták közül az egyik pozitív lett. Egy nappal később Landis csapata, a Phonak megerősítette a lapértesüléseket, és elismerte: az amerikai vérében volt magasabb a megengedettnél a tesztoszteronszint. Landis azzal védekezett, hogy a 16. szakasz után elfogyasztott sör és whisky miatt nőtt meg nála a szervezet által is termelt nemi hormon szintje. Szombaton azonban a B-próba is pozitív eredményt hozott, így Landist minden bizonnyal megfosztják majd a Tour-győzelmétől – amely a második helyen végző spanyol Oscar Pereiro Sio ölébe hullhat –, sőt még kétéves eltiltásra is számíthat.

Mindenki doppingol?

A versenyzőjét a lebukás után rögtön megtagadó és kiebrudaló Phonakkal kapcsolatban azért jegyezzük meg, hogy az athéni olimpián, valamint az azt követő Vueltán győztes versenyzőjük, a szintén amerikai Tyler Hamilton is lebukott, nála vérdoppingot mutattak ki a vizsgálatok…
A Tour alatt és után ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint minden versenyző él valamilyen szerrel. Az például köztudott, hogy az orvosi papírok szerint a kerékpárosok nagy része „asztmás”, így kaphat a doppinglistán is megtalálható légzéskönnyítő gyógyszerekből.

A spanyol doppingbotrány kapcsán a listán szintén szereplő német Jörg Jaksche orvosa is megszólalt, s Fuenteshez hasonlóan elmondta: lehetetlen tisztán kibírni a körversenyek során őket érő megterherhelést. Egyrészt túl hosszúak a szakaszok, túl nagy a tempó, másrészt képtelenség külső segítség nélkül a következő napra regenerálódni.

Egyet mindenesetre szögezzünk le: ahhoz, hogy valaki jó kerékpáros legyen, alapvetően tehetségre, valamint rendkívül sok munkára van szükség. Ugyanakkor úgy tűnik, ahhoz, hogy jóból a legjobb legyen valaki, már szükségesek a teljesítményfokozók is. Konkrét bizonyítékok viszont továbbra sincsenek, ráadásul az ilyen esetekben mindig hallgatnak azok, akik nem buknak le, így továbbra is sok a találgatás. Félő azonban, hogy a folyamatos botrányok előbb-utóbb tönkreteszik a kerékpársportot. ---- G ---- &