Az utolsó sprint következik

Legalább tíz éve hazánk leggyorsabb sprintere Zubor Attila. A világbajnoki ötödik helyezett sportoló 31 évesen utolsó nagy erőpróbájára készül.

– Jutalomjáték?
– Ez jó – nevet Zubor Attila. – Mondhatjuk, persze, nagyon boldog vagyok, hogy megadatott, hogy hazai közönség előtt fejezhessem be a versenyzést. Nekünk, úszóknak ez tényleg kivételes alkalom.

– Beszéljünk a felkészülésről! Az edzések végén feltűnt, ahogy Kovács Ágnessel együtt gyakorolják a rajtokat, néha az volt az érzésem, mintha edző lenne.
– Nagyon jólesik, hogy a többiek, főleg a hozzám hasonlóan sok nagy csatát megélt Ági, kikéri a véleményemet, megfogadja a tanácsomat. Én szívesen adom át a tapasztalatomat, amelyből nekem több adatott meg, mert – ha csak a Kőbánya SC-beli társaimat nézzük – például Cseh Lacinál tíz évvel idősebb vagyok.

– Jelenleg még fiatalabbakkal foglalkozik.
– Kisgyerekeknek tartok úszásoktatást, amit nagyon kedvelek, olyannyira, hogy Mandula Petrával és Margl Tamással beindítjuk a Multisport Akadémiát, ahol négyéves kortól várjuk a fiatalokat teniszezni, atletizálni és úszni. Megpróbáljuk kimozdítani a fiatalokat a tévé és a számítógép elől. Azért, ha feltűnik egy-egy tehetség, észre fogjuk venni.

– Nem bánta meg, hogy a gyorsúszást választotta, lemondva a komoly aranyesélyről?
– Egyáltalán nem. Bár nincsenek aranyérmeim, ugyanazt a munkát végeztem el, mint a többiek, és ha ez egy ötödik helyhez elegendő a vébén, akkor annak örültem. Azt kissé mindig hiányoltam, hogy itthon nem volt kivel edzenem, versenyeznem, mert nem volt konkurenciám.

– Bezzeg a nemzetközi versenyeken, például Monte-Carlóban, jó hat évvel ezelőtt…
– Életem egyik legnagyobb pillanata volt, amikor a monte-carlói nemzetközi viadalon le tudtam győzni a példaképemet, Alekszandr Popovot, akit a mai napig a legnagyobb sprinternek tartok, s talán a barátomnak is mondhatom.

– Az Európa-bajnokságon mi a fontosabb, a száz gyors vagy a vegyes váltó?
– Sosem állítottam fel fontossági sorrendet a kettő között. A váltó annyiban más, hogy ott nemcsak magamért, hanem egy egész csapatért úszom.

– Csapatember?
– Abszolút az vagyok, nem mellesleg ez az utolsó nap utolsó száma, és én vagyok az utolsó ember, tehát mondhatjuk, velem zárul az Európa-bajnokság. ---- N ---- &