Brüsszeli pörkölt és foci

Rohan az idő. Légiósként immár második idényére készül a 16-szoros válogatott Juhász Roland. Az Anderlecht védőjeként felemás bajnoki idényt zárt: csapatával belga bajnoki címet ünnepelhetett, de az évad során kétszer is megsérült a talpcsontja. A lila-fehérek egy hónapja tartó felkészülését ellenben már teljes erőbedobással kezdhette el. Egészséges a lába, ami egy labdarúgónál kifejezetten előnyös.

„Várjon, azért ezt még lekopogom – utalt arra Juhász Roland, hogy a kellemetlenségeknek még vannak lelki nyomai. – Nem véletlenül vagyok most már óvatos, hiszen korábban sohasem volt nagyobb sérülésem, Belgiumban viszont kétszer is megjártam. Viszont így is pályára léphettem a Bajnokok Ligájában, ha nem voltam sérült, Belgium leghíresebb csapatában voltam kezdő ember, ráadásul légiósként is bajnok lettem. Ez azért nem olyan rossz, ugye?”
Annyira nem. És ha minden az Anderlecht vezetőinek, edzőinek, játékosainak és szurkolóinak terve szerint alakul, a sikerek a 2006–2007-es évadban megismétlődnek. Juhász Roland is lelkes.

„Ezek itt minimális célok. Be kell jutnunk a BL-be, meg kell nyernünk a bajnokságot, és mindenekelőtt már most szombaton, a belga Szuperkupa döntőjében a Waregemet kell felülmúlnunk. Az Anderlecht olyan, mint a Real Madrid kicsiben. Csak a győzelmek, csak a sikerek és az érmek számítanak. Nekünk, Anderlecht-futballistáknak dicsőséget kell hoznunk ennek a klubnak, amely cserébe minden feltételt garantál a jó teljesítményhez. Itt még a szurkolók is roppant kritikusak. Ha egy bajnoki meccsen a félidőben még nulla nullára álltunk hazai pályán, a szünetben az egész stadion kifütyült bennünket. Nem vacakolnak. Eredményt akarnak.”

Az Anderlecht átalakult a nyáron. Sokan elmentek, sokan érkeztek, és ez valamelyest Juhász Rolandot is érinti. Távozott ugyan a belső védő posztján az egyik legjobb belgának tartott Vincent Kompany, érkezett viszont a helyére egy argentin játékos, Nicolas Pareja. Az edzéseken alighanem ellene kell majd Juhásznak néhány párharcot, fejpárbajt megnyernie, nehogy még véletlenül a dél-amerikai szorítsa ki a csapatból.

„Nem tartok tőle. Nem rossz futballista, az látszik rajta, de ijedtségre semmi okom. Egyelőre ott tartunk, hogy ő az újonc, míg én már egy éve itt vagyok. Bizonyítson ő – kommentálta riválisának helyzetét félig viccesen Juhász Roland. – Nicolasszal egyébként jól kijövök. Meg aztán volt olyan edzőmeccs, amelyen egymás mellett szerepeltünk, és ez a tétmérkőzéseken is előfordulhat. A futballban pedig alapszabály, hogy a bizalmi poszton, a belső védő posztján még véletlenül se legyen ellenségeskedés a játékosok között. A védelem stabilitását tennénk így kockára. Ezt természetesen egyikünk sem akarja.”

A jelek szerint tehát Juhász és Pareja jól megfér egymás mellett, de azért korábbi MTK-s csapattársával, Pető Zoltánnal még szívesebben tölti a szabadidejét a hátvéd. A szintén Belgiumban profiskodó Petővel rendszeresen felkeresik azt a magyar éttermet, amelyet nemrégiben nyitottak meg Brüsszelben. Bár a lecsó, a töltött káposzta és a gulyásleves állítólag nagyon finom itt is, gyakran Pető Zoltán csavar a dereka köré kötényt, és főz valamit finomat barátjának.
„Zoli kitűnő szakács, nagyon ért az ízek harmóniájához. Legutóbb kedden jártam nála, akkor csirkemellet készített görög salátával, de amihez a legjobban ért, az a nokedli pörkölttel. Szoktam is neki mondani, hogy kuktaként többre vihette volna, mint labdarúgóként...” ---- Június végén háromnapos összetartásra, afféle erőnlétfejlesztő gyakorlatokkal egybekötött csapatépítő tréningre utazott az Anderlecht. A belga tengerparton a klub pszichológusának ötletei alapján valóságos túlélőtábort szerveztek a futballistáknak. Helikoptereken, kenukon, bicikliken, vagyis szó szerint földön, vízen, levegőben kellett teljesíteni a lehető legprecízebben a kiadott feladatokat, megtalálni elrejtett tárgyakat, vagy éppen térkép alapján eljutni a megadott helyszínre.

A játékosokat nyolc hármas csoportba osztották, Juhász Daniel Zitkával és Jelle Van Damme-mal került egy brigádba, és a trió végül 102 ponttal meg is nyerte a háromnapos viada hírek a Távolbóllt. Jutalmuk néhány plusz szabadnap lett. A kalandtúrát egyébként egyebek mellett énekverseny, rafting és búvárkodás színesítette – elvégre mégiscsak a legjobb belga futballcsapatról van szó... ---- Molnár Balázs 85 percet játszott a Wolverhamptonban a Tranmere elleni edző meccsen, amely úgy lett 2–2, hogy a Wolves egyik gólját Rósa Dénes szerezte Molnár átadásából. Hogy a bajnokikon is összejöhet-e ez a koreográfia, az napokon belül eldől: a hét végéig kiderül, hogy a zalaegerszegi középpályás Angliába szerződik-e.

Lőw Zsolt bemutatkozott a Hoffenheimben. A Hansa Rostockból a Regionalligában, azaz a német harmadik vonalban szereplő klubba igazoló védő a Lech Poznan elleni felkészülési mérkőzésen öltötte magára először a kék-fehér dresszt. Lőw az első félidőben jutott szóhoz, a meccs viszont a másodikban dőlt el: 1–0-ra nyert a lengyel együttes.

Huszti Szabolcs már a harmadik tesztmeccsén szerepelt új csapatában, a Hannoverben. Az első mérkőzésén két gólt rúgott, a másodikon egyet, legutóbb viszont nem talált a kapuba, igaz, így is győztes csapat tagja lehetett: 5–3-ra megverték a negyedosztályú Ramlingent. Huszti az első 45 percet töltötte a gyepen, addigra a végeredmény is kialakult – apró szépséghiba, hogy 5–0 után lett 5–3.