A defenzív futball uralkodott a vb-n

Andy Roxburgh, a FIFA szakmai elemző csoportjának (TSG) tagja rámutatott: a 32 részt vevő csapat közül 28 négy védővel állt fel, és azok a válogatottak, amelyek nem ezt a taktikai hadrendet alkalmazták, nem is voltak sikeresek. A három védővel operáló négy együttes közül a legjobb 16 közé csak kettő, a negyeddöntőbe már egy sem jutott be.

A négyvédős hátsó alakzatokat ezen túlmenően sok esetben „mélyen” játszó védekező középpályások egészítették ki, erre a megoldásra – magyarázta Andy Roxburgh – éppen a két finalista együttes a legjobb példa.

A franciáknál Patrick Vieira és Claude Makelele segített rengeteget a védekezésben, míg az olaszoknál szinte ugyanilyen feladatokat látott el Andrea Pirlo és Gennaro Gattuso.

Az egykori perui válogatott Teofilo Cubillas megjegyezte: ezt a defenzív sémát a csapatok többsége úgy próbálta ellenpontozni, hogy a hagyományos egy helyett két kreatív középpályást, ha úgy tetszik: játékmestert alkalmazott, elöl pedig egyetlen befejező csatár játszott.


A németek jelentették a kivételt, náluk a Miroslav Klose, Lukas Podolski ékpár mögött Michael Ballack volt az egyszemélyes „motor”. Az elődöntőbe jutott másik három csapat viszont az egycsatáros játékot választotta – a franciáknál Thierry Henry, a portugáloknál Pauleta, az olaszoknál Luca Toni volt az előretolt ember.

Ami a csatárokat és a támadójátékot illeti, nos, az hagyott kívánnivalót maga után. A vb eddigi 62 mérkőzésének gólátlagát (2,27 gól/meccs) nézve megállapítható, hogy az a sokat kárhoztatott az 1990-es olaszországi torna óta a legalacsonyabb. Még úgy is, hogy volt egy 4-2-es Németország–Costa Rica nyitó mérkőzés meg egy 6-0-s Argentína–Szerbia és Montenegró találkozó.

Figyelemre méltó, hogy Miroslav Klose öt találattal vezeti a góllövőlistát, és ha nem szerez gólt a szombat esti bronzmeccsen, vagy mondjuk a francia Thierry Henry nem ér el mesterhármast a fináléban, akkor olyan gólkirálya lesz a vb-nek, aki 1962 óta a legkevesebb találatot jegyezte (akkor hatan zártak négy góllal, közöttük Albert Flórián).

Csak összehasonlításképpen: a 2002-es vb-n Ronaldo nyolc góllal végzett a lista élén, Klose és Rivaldo öt-öt góllal lett második, Jon Dahl Tomasson négyig jutott, és további öt csatár szerzett három találatot. Ehhez képest most Klosén kívül egyetlen támadó sem ért el eddig háromnál több gólt.

• A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK GÓLKIRÁLYAI 1930 ÓTA
• A 2006-OS VILÁGBAJNOKSÁG GÓLLÖVŐLISTÁJÁNAK ÁLLÁSA

Óriási volt a kapusok szerepe a világbajnokságon. Olyannyira, hogy kis túlzással kijelenthető: sokan leginkább az ő parádés teljesítményükre emlékeznek majd, mint a mezőnyjátékosok – különösen a csatárok – megmozdulásaira.

Gianluigi Buffonnak, az olaszok portásának az eddigi hat meccsen csak csapattársa, Christian Zaccardo tudott gólt lőni, Pascal Zuberbühler, a svájciak kapusa viszont kapott gól nélkül védett végig három mérkőzést.

Remek produkciót láthattunk Petr Cechtől – jóllehet, a cseh válogatott is elvérzett a csoportkörben –, de emlékezhetünk a „tizenegyesölő” portugál Ricardo és a német Jens Lehmann, a ghánai Richard Kingson vagy a trinidadi Shaka Hislop bravúrjaira is.

Apropó, Buffon! Az olasz hálóőr 453 perce nem kapott gólt, és ha a fináléban még 65 percig megőrzi a kapuját, megdöntheti honfitársa, Walter Zenga 1990-es vb-rekordját. Zenga 16 évvel ezelőtt 517 percig nem kapott gólt. ---- ----