A vízhordók is csatáznak

Ők a segítők – avagy másképp fogalmazva: a vízhordók. A kerékpársportot csak felületesen ismerők a csapatokból csupán egy-két embert tudnak felsorolni: a legjobb hegyi- és időfutammenőt, a sprintert, esetleg az együttes egynapos versenyekre specializálódott bringását. Egy gárdát azonban nagyjából húsz-harminc versenyző alkot, a Tour de France-on pedig kilenc bringás áll rajthoz istállónként – indulása esetén (az időfutamokat leszámítva) Bodrogi Lászlóra is a segítő szerepe várt volna.

Az együttesek a rajt előtt meghatározzák a célokat, kiválasztják a csapatkapitányt, akit a sprintek kivételével végig segíteniük kell a többieknek, legyen az sík vagy hegyi szakasz. Mindig a sárga trikót viselő versenyző csapatának a feladata a mezőny vezetése. Ilyen esetekben rendre a vízhordók állnak a boly élére, ők diktálják a tempót. Nekik segítenek be a hasonló kasztba tartozó bringások a sprinterek együttesei közül. A befutó minden apró részletét megtervezik, a csapat felvezeti a hajrát, és van egy ember, aki az utolsó pillanatig a kellő tempóban megy a sprinter előtt. Persze vannak, akik – segítő híján, vagy éppen taktikai okokból – csak beállnak a nagy vetélytárs mögé, és az ő szélárnyékából indítják a hajrát.

Még ennél is fontosabb szerep hárul a segítőkre a hegyi szakaszokon. A korábbi években is láthattuk, a Tour győzelmi rekordját – hét sikerrel – tartó Lance Armstrong három-négy, a hegyeken is erős embert gyűjtött maga köré, így a legkeményebb etapokon is volt mellette csapattárs, aki szükség esetén húzta magával, vagy éppen segítette őt a folyamatos támadások hatástalanításában, miközben a riválisok segítői már a „döglött sorban” tekertek.

A vízhordóknak emellett a szakasz során végig figyelniük kell a „főnökre”, hiszen ha neki valamilyen problémája támad – ilyen volt például az amerikai Floyd Landis szerdai defektje, vagy a spanyol Iban Mayo bukása –, akkor azonnal három-négy ember terem körülötte, és segít neki felzárkózni a főmezőnyhöz, sőt az etap során arra is mindig kijelölnek egy embert, hogy bevárja a kísérőautót, majd frissítős kulacsokkal megrakodva – még a mez alá is szoktak tenni belőlük – térjen vissza az elöl lévőkhöz.

A segítők egyetlen kitörési lehetősége a szökés, hiszen ha a mezőny úgy látja jónak, akkor elengedik őket, így pedig nemcsak reklámot csinálnak a csapatnak azzal, hogy egész nap őket mutatják a televíziók, hanem szakaszgyőzelmet és pénzt szereznek maguknak, illetve együttesüknek.

A következő akadály


Nem vár különösebben nehéz feladat a mezőnyre, a szombati egyenkénti indítású időfutam előtt, a 189 kilométeres etapon mindössze egy harmadik kategóriás emelkedőt kell „megmászniuk”, majd szinte teljesen sík út vezet a befutóig, amelyen a mezőny minden bizonnyal ismét macska–egér harcot vív a szökevényekkel, hogy aztán az elsőségről ismét a sprinterek döntsenek.

93. Tour de France. 5. szakasz. Beauvais–Caen (225 km): 1. Oscar Freire (spanyol, Rabobank) 5:18:50 (42.341 km/óra), 2. Boonen (belga, Quick Step) azonos idővel, 3. Isasi (spanyol, Euskaltel) a. i. Az összetett állása: 1. (sárga trikóban) Boonen 25:10:51 (42.422 km/óra), 2. Rogers (ausztrál, T-Mobile) 13 másodperc hátrány, 3. Freire 17 mp h. A gyorsasági pontversenyben: 1. (zöld trikóban) Robbie McEwen (ausztrál, Davitamon-Lotto) 122 pont, 2. Boonen 121, 3. Freire 115. A hegyi pontversenyben: 1. (pöttyös trikóban) Jerome Pineau (francia, Bouygues Telecom) 26 pont, 2. De la Fuente (spanyol, Saunier Duval) 17, 3. Wegmann (német, Gerolsteiner) 15. A legjobb huszonöt éven aluli versenyző: 1. (fehér trikóban) Marcus Fothen (német, Gerolsteiner) 25:11:28, 2. Vaugrenard (francia, Francaise des Jeux) 3 mp h., 3. Gilbert (belga, Francaise des Jeux) 11 mp h. A csapatversenyben: 1. Discovery 75:33:55, 2. Team CSC 1 mp h., 3. T-Mobile 2 mp h. ---- F ---- E