Anna Mária csodája

Néhány percnyi sétára az M3-as autópálya fővárosi kivezető szakaszától, csendes kis kertvárosi rész Zuglóban. Az ajtóban egy hatalmas, ám annál barátságosabb kutya várja a vendégeket, majd érkezik az újdonsült apuka is. Majoros István beinvitál. Az olimpiai bajnok eddig Pomázon lakott, a költözés okát firtató kérdésünkre már az ajtóban válaszol:

„A lányom születése miatt jöttünk a menyasszonyom nővéréékhez – mondja Majoros István. – Az édesanyám sajnos már nem él, édesapám nem tudna folyamatosan a babával lenni, én pedig kezdem a felkészülést. Annamáriát viszont nem szerettem volna egyedül hagyni. Szerencsére a rokonok rengeteg terhet levesznek a vállunkról, és amíg birkózom, addig valószínűleg náluk maradunk.”

Bizony, Majoros István apa lett, május 25. óta Majoros Anna Mária foglalja el az első helyet az életében, nem árt tehát, ha jobban figyel a tetteire.
„Úgy érzem, az elmút időszakban sokat változtam – folytatja Majoros István. – Korábban, mint a legtöbb sportoló, minden hülyeségben benne voltam, és sajnos rám is járt a rúd. Mostanra viszont megváltoztam, hiszen egy gyerek hatalmas felelősséggel jár, s remélem, Anna születése elűzi fejem fölül a viharfelhőket. Persze ez csak az egyik oldala a gyermekáldásnak, a lényeg a kislányom adta öröm. Csodálatos érzés, hogy hazaérve az edzésről itthon egy baba is vár rám.”

A baleset rányomta bélyegét az eb-re

A téli, mauritiusi nászút után tehát a gyermek is megérkezett a Majoros családba, aztán idővel az esküvőre is sort kerítenek. A birkózó nevetve jegyzi meg, ők mindent fordítva csinálnak, de a jövő nyáron pótolják a mulasztást: megtartják a lagzit. Addig azonban még a szőnyegen várnak nagy feladatok Majorosra. Hétfő óta gőzerővel készül az idény második részére, amelynek legfontosabb eseménye a szeptember 26. és október 1. között a kínai Kuangcsuban rendezendő világbajnokság lesz. Persze a versenyek még – augusztusig – odébb vannak, jelenleg az erősítésé a főszerep. Emellett a legjobbak edzőpartnerei a szombathelyi junior Európa-bajnokságra (július 4–9.) készülő versenyzőknek.

„Noha az elmúlt hetekben is lejártam birkózni meg focizni, de a konditermi edzések kimaradtak, így most mozdulni is alig bírok, szinte mindenem fáj – mondja nevetve a 32. születésnapját egy hónap múlva ünneplő birkózó. – Probléma persze nincs, a következő hétre belejövök a munkába. Ami az év első részét illeti, sajnos a tavaszi moszkvai Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogyan reméltem. A balesetem jobban megviselt, mint gondoltam. Nem is fizikailag volt gond, hanem idegileg. Azt hittem, erősebb az idegrendszerem, de be kell látnom, tévedtem. Ezen is múlott, hogy nem sikerült dobogóra állnom, és csak ötödik lettem.”

Megviselték a pletykák, de már megnyugodott

A Majoros által is említett balesetre annak idején mindenki felkapta a fejét, a birkózó hat nappal az Eb kezdete előtt, buliból hazafelé tartva, ittasan nekiütközött egy autónak. Hírek és álhírek tucatjai keringtek az eseményről, egyesek szerint három-négy autót is összetört, sőt még a kiérkező rendőrökre is rátamadt.
„Rengeteg ferdítés látott napvilágot az ügyemben – emlékezik viszsza a történtekre. – Valóban ittasan vezettem, és nekimentem egy szemétszállító autónak, de személyi sérülés nem volt. Ennyi az egész, a sztori többi része csak kitaláció, egy idő után már ki is kapcsoltam a telefonomat, egyszerűen elegem lett az egész históriából. Érdekes viszont, hogy pillanatokkal a baleset után a fotósok már ott voltak, ötletem sincs, honnan kerülhettek olyan gyorsan elő, mintha csak a csomagtartómban utaztak volna.”

Majoros István most már nyugodtabban beszél a balesetről, valamint arról, hogy két és fél évre bevonták a jogosítványát. Addig pedig – jobb híján – BMV-vel, azaz busszal, metróval és villamossal közlekedik. Emellett hangsúlyozza: mondhat bárki bármit, a legfontosabb számára, hogy az emberek továbbra is szeretik, és szurkolnak neki, ez pedig minden pletykánál jobban számít.
Az pedig, hogy előre tekint, és Pekingre készül, azt jelenti: a 2008-as olimpiáig versenyezni akar. Ha egészségi állapota engedi, és kiharcolja az indulás jogát, két év múlva a kínai fővárosba utazik.

No igen, nála a sérülések mindig meghatározó szerepet játszottak. A gerincsérv nem újdonság, ez már hosszú évek óta kínozza, de az elmúlt időszakban ráadásként a könyöke is zsibbadt. Előbbi sérülését most nem érzi, az utóbbi testrésszel pedig Bodnár József masszőr tett csodát. A műtét is szerepelt a lehetséges gyógymódok között, de ezt elvetette, mivel – legalábbis az élsport tekintetében – az sem kecsegtetett több sikerrel. Jelenleg csak a válla fáj, de szerinte az lenne a furcsa, ha teljesen egészséges lenne, ennyit el kell viselnie.

A sérülések mellett Majoros Istvánnál a súly a másik neuralgikus pont. Jelenleg „civilben” 67-68 kilót nyom, azaz van honnan lefogynia a 60 kilós súlycsoportba. Sőt a következő évben még nagyobb fogyókúrára készül, tervei szerint a 2007-es, kvalifikációs világbajnokságon az 55 kilósok között lép szőnyegre, kvótaszerzés esetén pedig értelemszerűen Pekingben is ez a súlycsoport ígérkezik nyerőnek.
„Az idén azonban marad a magasabb súlycsoport, a fogyasztás ugyanis nem mindennapi igénybevételt jelent. Huszonévesen még nem jelent gondot rendszeresen nekiugrani, harminc felett azonban már csak évente egyszer-kétszer vállalkozom rá.”

Még mindig érdekli a profi karrier

Az pedig, hogy mi lesz az olimpia után, egyelőre még nem téma. Elképzelhető, hogy visszatér a profik táborába, hiszen már az athéni olimpia előtt is Franciaországból hívta vissza és mentette meg a sportágnak Hegedűs Csaba, a szövetség első embere.
„Két héttel ezelőtt rendezték meg a Nemzeti Sportcsarnokban az első profi birkózógálát – beszél az Amerikából honosított, Európában eddig egyedülálló kezdeményezésről. – Úgy vettem észre, a nézők vevők a sportágnak ezen formájára. Nekem is tetszett a verseny, így várom az őszi rendezvényt, amelyre külföldi birkózók is érkeznek majd. Ha pedig valóban sikeres lesz nálunk is a profi birkózás – amiben reménykedem –, nem elképzelhetetlen, hogy az olimpia után újra hivatásosnak állok. Ezzel legalább a birkózástól sem szakadnék el, pénzt is keresnék, de ami a legnagyobb különbség, hogy itt nem lennének edzőtáborok, ennek köszönhetően sokkal többet tudnék együtt lenni Annával.”