„Sohase mondd, hogy soha!”

Meglepő fordulatokban nincs hiány a világbajnoki címvédő szerb-montenegrói válogatott háza táján. Egy héttel a Világkupa rajtja előtt lemondott Petar Porobics szövetségi kapitány, nagy meglepetést keltve az ország határain túl is. De a játékosok sem számítottak a fordulatra, amely közvetve a május 21-i montenegrói népszavazásra vezethető vissza – mint ismert, a Szerbiától való elszakadásra voksolt a kis tagköztársaság. A politikai változás óhatatlanul érezteti hatását a sportban is, hiszen hamarosan külön-külön lépnek fel a két ország együttesei, sportolói a nemzetközi színpadon. A pólósok is tisztában vannak ezzel, de még közvetlenül a referendum után elhatározták, hogy a szeptemberi Európa-bajnokság végéig Szerbia-Montenegrót képviselik. Éppen ezért robbant bombaként Porobics bejelentése.

A szakvezető 1999-ben első számú felelősként irányította Jugoszláviát a sydneyi Világkupán, aztán segítőszerepet vállalt, Nenad Manojloviccsal dolgozott a nemzeti együttes mellett. Manojlovics az athéni olimpia után döntött úgy, hogy nem vállalja a további munkát, és logikus megoldásként nevezték ki „főnöknek” Porobicsot. A korábbi „jobbkéz” mindjárt meg is nyerte csapatával a montreali világbajnokságot, valamint a Világligát, és a sorozat folytatására készült az idén.
Lemondása viszont egészen más irányt szabott, hogy aztán a szavaiból tükröződő elszántsága ellenére mégiscsak maradjon a csapat mellett. Igaz, csupán edzőként, újra szilárd hátteret adva a visszatérő Nenad Manojlovicsnak.
A Világkupa sajtótájékoztatóján szövetségi kapitányként szólították meg, de azon nyomban kijavította a szónokot, és hangsúlyozta, hogy már csak egyszerű tréner.

– Miért mondott le?
– A szövetségnél adódtak problémák – mondta Petar Porobics. – Azon ment a vita, hogy Szerbiaként vagy Szerbia-Montenegróként szerepeljen-e a nyáron a csapat. Aztán az újságokban azt olvastam, nem is biztos, hogy én lennék a szövetségi kapitány. Szörnyű volt a bizonytalanság...
– Az terjedt el, hogy Nikola Sztamenics lesz az utóda, mégis másképpen alakult.
– Őszintén mondom, én nem is hallottam arról, hogy esetleg Sztamenics venné át a csapatot. Ami biztos, ez a felállás csak a Világkupára szól, utána a szövetség dönt a hogyan továbbról. Végül is Szerbia és Montenegró már önálló ország.

– Annyira határozottan állította, hogy nem másítja meg a döntését. Mégis megtette, ha nem is kapitányként landolt Budapesten.
– Most már én is rájöttem: sohase mondd, hogy soha. Sajnáltam a csapatot, felelősséget éreztem iránta, hiszen hét éve dolgozom mellette – korábban edzőként segítettem Nikola Sztamenicsnek és Nenad Manojlovicsnak. Három nappal a Világkupa előtt dőlt el, hogy a sportigazgatóként dolgozó Nenaddal együtt irányítjuk a válogatottat.
– Adódik a kérdés: ön lesz a montenegrói válogatott első számú irányítója, hiszen a bajnok és kupagyőztes Herceg Novinál lejárt a szerződése?
– Lehet úgy mondani, hogy az első számú kandidáló vagyok a tisztségre... ---- S ---- &