Előny a csatárvéna és a sokoldalúság

Vasárnap este negyed nyolc. Római-part, Holiday Beach Hotel, recepció. Kemény Dénes is lehuppan mellém a fotelbe. „Na, kezdjük! Legyünk túl rajta!” – mondja. Nem türelmetlen, nem noszogatósan veti oda. Csak ezt diktálja a ritmus, a várakozás okozta pörgés, a rajt közeledte.

A kapitány volt a recepciós is

Pezseg az élet a szállóban, hát még, amikor egy spanyol csoport toppan be. Nagy a hangzavar, a turisták megtöltik az előteret. „Jó lett volna, ha tudjuk, mert akkor nem nyolcra rendelem be a játékosokat. Mire ezek becsekkolnak…” Aztán inkább feláll, és már kezében az összes, ajtót nyitó kártya. Kemény biztos, ami biztos alapon vállalja a recepciós szerepét is.

Ez az utolsó víz nélküli nap, ki-ki elbúcsúzik a családjától, még utoljára kifújja magát. „Azt terveztem, hogy hazamegyek, bepakolok a táskákba, összerámolom a technikai eszközöket: vetítőt, projektort, vágóberendezést, DVD-lejátszót – mondja a kapitány. – Nagyon rendesek voltak a szállodában. Kaptunk egy tévét, és birtokba vehetünk a Világkupa időtartamára egy drinkbárt. No, nem italozni fogunk, hanem ez lesz a taktikai megbeszélések, meccselemzések színhelye. Ezzel el is ment a délelőttöm, és csak a pólóval foglalkoztam. Aztán a városban vásárolgattam, Kristóf fiammal angoloztam, majd néztünk egy kis focit. Elég uncsi volt a holland–szerb-montenegrói meccs. Egy nappal korábban viszont tetszett az argentin-elefántcsontparti találkozó.”

Felvetem, a hollandok 1–0-s győzelmét mi is elfogadnánk a szerbek ellen, mondjuk a fináléban. Mire ő: „Bár jól védekezünk, a nulla kapott gól nem tűnik reálisnak. Az egygólos sikerrel persze kiegyeznék.” Majd megtudom, hogy a legidegesítőbb megnyilvánulás a nyitány előtt az „Ugye, nyerünk?” kérdés és a „Nyerünk.” állítás. „Amolyan szívből jövő, barátok száját elhagyó mondatok. De ez nem karácsonyi ajándékvásárlás, amikor a zsebemben meglapuló pénzből biztosan megkapom azt, amit szeretnék. Ha jól felkészültünk és nagyon jónak érezzük magunkat, akkor tele a zseb. No de akadhat egy másik csapat, amelyiknek, képletesen szólva, még több a pénze, és neki adják a legértékesebb portékát, mert többet tud fizetni érte. Így csak remélem, ezen dolgoztunk, hogy jók leszünk.”

A slágertéma: hol vannak a védők?

Óhatatlanul rátérünk a csapat összeállítására. Slágertéma, hogy egyetlen klasszikus védőt sem vett figyelembe Kemény Dénes, így aztán mást sem hall, hogy ez miképpen lehetséges.
„Az első lépést már tavaly, a montreali vébé előtt megtettem – indokol a kapitány –, pedig akkor még nem lehetett tudni, milyen új szabályokat fogadnak el. Azzal azonban már tisztában voltam, hogy a villámemberek, a gólvágók, az ízig-vérig csatárok játsszák a döntő szerepet a meccseken. Az új szabályok felgyorsították a játékot, főként elöl, és luxus olyan játékosokkal támadni, akik a kapu előtt nem találják fel magukat. Az új körülmények között kaotikus a helyzet, mindenki bármilyen poszton találhatja magát a mérkőzések közben. Két védőt kérnek számon rajtam, holott akad hat emberem, aki jól védekezik, akik egymás között elosztva megoldhatják a védőmunkát. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a barcelonai világbajnoki és az athéni olimpiai döntő végső szakaszában nem volt benn klasszikus bekk. És nem azért, mert sok hibát gyűjtöttek össze.”

Kemény fontos szempontként jelöli meg, hogy a mostani együttes a pillanatnyi meccshelyzetnek, a soron következő ellenfél támasztotta követelménynek vagy egy sérülés okozta kényszerállapotnak megfelelően rugalmasan átszervezhető. Sokan több poszton alkalmazhatók, talán négyen-öten akadnak, akikről ez nem mondható el. Kemény Dénes elárulta, hogy a bekk nélküli szerkezetről már az athéni olimpia előtt elgondolkodott, de akkor még túlságosan rizikósnak tartotta a bevezetését.

Kiss Gergely volt az első szállóvendég

„Érdekes, számomra most nem ez volt a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy milyen mértékben fiatalítsak – folytatta a szakvezető. – Peking szempontjából nem árt időben elkezdeni, és vétek kihagyni olyanokat, akik a perspektívát jelenthetik. Vagyis további tehetségeket kellene beépíteni, és aki látta az edzéseket, az tudja: a tizenhat mezőnyjátékos közül tizenegy nagyon közel volt egymáshoz, apróságok döntöttek egyikük vagy másikuk javára. Figyelembe kell venni, hogy kiben van több fejlődési lehetőség. Javulni pedig mindig lehet. Például a sydneyi olimpia megnyerése után jött egy sikertelenebb év, és a 2001 végén elfogyasztott közös vacsoránál mindenkinek átnyújtottam egy egyéni fejlődési tervet. Nem szabad lankadni, mert könnyen elveszíthető a korábban megszerzett előny.”
A kimaradókról (nyilván a védőkről) megjegyzi, hogy ha visszatalálnak gyerekkori csatárvénájukhoz, van számukra is visszaút. Egyúttal tisztában van vele, hogy ez nem megy egyik napról a másikra a válogatottban.

Kemény Dénes egyfajta érzelmi kérdésnek tartja, diákkori szerelemhez hasonlítja a budapesti Vk-t. A hazai rendezésű viadaloknak más a bukéjuk. Szakmailag viszont a 2007 márciusában esedékes melbourne-i vb-t nevezi égetően fontosnak. Hogy miért? Mert aki ott nyer, az a csapat joggal futhat neki a többiek előtt kivívott tekintéllyel a pekingi olimpiának.

Itt tartunk, amikor a kapitány recepcióssá vedlik. Kiss Gergely az első érkező, várandós felesége és Viki lánya kíséri. Felugranak egy kis szobamustrára, visszatérve csak annyit mond a félelmetes bal kéz tulajdonosa: „Perfekt.” Közben a többiek is feltűnnek.
Hétfő délelőtt már súlyzózás, leányfalui tréning (itt működik Kósz Zoltán pólósulija), délután videózás, taktikai megbeszélés szerepel a programban, este pedig edzés ugyanazon pályán az első ellenféllel, az olaszokkal.

„Ne higgyék azt, hogy bujkálunk előlük” – jegyzi meg végszóként Kemény Dénes, és tovább osztogatja a kártyákat.á: átlövő. c: center. k: kapus. sz: szélső ---- I ---- A