Egy ötös, amely többet érhet mindennél

Szinte mindvégig vezetve, fölényes győzelmet aratott, és visszavette a vezető helyet a bajnokságban az Újpest.
Mészöly Géza a lelki felkészítésre helyezett nagy hangsúlyt a Győr elleni – talán sorsdöntő – mérkőzés előtt. Ha azt nézzük, hogy a szabadrúgás legalább annyira pszichológiai, mint amennyire technikai kérdés, akkor semmi gond sem lehetett az előkészületekkel, hiszen Tisza Tibor az ötödik percben nagyon higgadt és szép szabadrúgás-találattal szerzett vezetést a liláknak. Ez egyben azt jelentette, hogy hamar véget ért az egymást kóstolgató taktikai csata, és ez főként a szurkolóknak szerzett örömet, hiszen az egyből hátrányba kerülő Győrnek innentől kezdve értelmetlen lett volna csak a védekezésre koncentrálnia: a mérkőzés tehát elejétől nyílt és jó iramú volt – az utolsó negyedórát leszámítva.

Ha már a pszichológiánál tartottunk, a hazaiak már a kezdés előtt lelki hátrányba kerültek, hiszen olyan kulcsemberek hiányoztak a kezdőcsapatból (a Csank János által az előző nap megadott összeállításhoz képest) mint Bajzát Péter vagy Stark Péter, de sokan Bank Istvánt és Zsók Józsefet is szívesen látták volna a pályán, ám a sérülések miatt az ő beállításukra sem volt lehetőség. A szinte hihetetlen győri sérüléshullám a pályán újabb áldozatokat szedett, előbb Jäkl Antalt, majd Priskin Tamást kellett lecserélnie Csank mesternek, még az első harminc percben. Érdekes és mindenképpen a csapat erejét, valamint a tartalékait dicséri, hogy az ETO képes volt ezek után is többször ráijeszteni a mintegy 2000 helyszínen tomboló lila-fehér drukkerre, és szinte végig nyílttá, szorossá tudta tenni a meccset.

Igaz ugyanakkor az is, hogy végig a bajnokaspiráns fővárosiak vezettek, és ebben döntő érdemeket szerzett nemcsak a már említett Tisza Tibor, hanem főként a mezőnyben többször ügyetlenkedő, ám a kapu előtt kíméletlenül pontos Rajczi Péter is, aki a rendkívül fontos második újpesti találaton kívül két, lesről esett góllal is bizonyította a jelen lévő játékosmegfigyelőknek, hogy nagyon érzi a kaput. Ugyancsak dicsérni kell az előkészítésben nagy szerepet játszó Tóth Norbertet is, főként a második gólt megelőző finom bokamozdulatát, no és azt, hogy képes volt javítani a 11-es gyatra elvégzésével elkövetett hibáját a kipattanó labda értékesítésével. A másik oldalon egy szintén rutinos futballista hasonlóan virtuóz bokamozdulatára és gólpasszára kellett odafigyelni; nem csoda, hogy Vincze Ottót – akinek a markáns ferencvárosi múltja súlyos „priuszt” jelent az Újpest-szurkolóknál – folyamatosan név szerint, ráadásul kórusban szidta a vendégtábor.

És megint a lélektan: nagy bajba kerülhetett volna Mészöly Géza csapata, ha közvetlenül a győri egyenlítés után nem szerzi vissza a vezetést a budapesti együttes, a – megint csak Rajczi felvágásáért – megítélt büntető tehát a lehető legjobb pillanatban jött. Legalábbis azok számára, akik azért szorítottak vasárnap, hogy az Újpest az idén végre felállhasson a dobogó legfelső fokára. Hogy erre reális esély maradjon, arra nagy szükségük volt Kovács Zoltánéknak a Győr elleni sikerre, amelyet a vezetés visszaszerzése után már nem engedett ki a kezéből a csapat. Ehhez sokat tett hozzá a vezetőedző is, amikor pályára küldte Lucast, majd Vaskó Tamást, hiszen mindkét csereember góllal járult hozzá a végül fölényes vendéggyőzelemhez.

S ha a lelkiekkel kezdtük, fejezzük is be ezzel: az újpestiek argentin légiósa azzal rontotta le a gólja miatt jónak mondható teljesítményét, hogy értelmetlen durvasággal kiállíttatta magát. Kár volt elveszíteni a fejét, hiszen a mentálisan erős, higgadt futballistákra az utolsó fordulóban is nagy szüksége lesz az Újpestnek, ha valóban bajnokságot akar nyerni. ---- Csank János: „Nagy gondjaink voltak”
– Már a meccs előtt nagy gondjaink voltak – kezdte az értékelést Csank János –, ugyanis az utolsó edzésen, illetve az utolsó napon összesen négy játékosunk sérült meg, akik mindannyian a kezdőcsapatban kaptak volna lehetőséget. Aztán a meccsen újabb játékosokat kellett lecserélnem sérülés miatt.

– Ezzel együtt sokáig tartották a lépést az Újpesttel. Meglepetést is szerezhettek volna.
– Valóban, de kettő kettőnél egy hármas hiba gyakorlatilag eldöntötte a meccset: Pusztai Olivér alászaladt a labdának, amely Rajczi Péteré lett, Mátyus János olyan helyzetben csúszott be, amikor már nem szabad, ebből lett a tizenegyes, s aztán a büntetőnél is hibáztunk, hiszen a kipattanó labdára oda kellett volna érnie valamelyik játékosunknak.

– Nem lehetett könnyű úgy játszani, hogy többen buzdították a vendégcsapatot, mint a Győrt.
– Speciális dolog az Újpest ellen játszani. Ami engem illet, nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk a közönségünknek tetsző eredményt elérni, hiszen fontos lenne, hogy előbb-utóbb úgy szerepeljünk, hogy a bizalmába fogadjon bennünket a győri közönség.


Mészöly Géza: „Kiszolgáltuk a szurkolóinkat”
– Minden elismerést megérdemel a csapatunk, idegenben öt gólt lőni ilyen tét mellett, azt hiszem, különleges bravúr. Külön örülök annak, hogy kiszolgáltuk a szurkolóinkat – összegezte véleményét Mészöly Géza.

– Szerencséjük volt, hogy azonnal gólt tudtak lőni, amikor úgy tűnt, talpra áll a Győr.
– Nagyon jó, hogy rögtön viszszaszereztük a vezetést, mégpedig Rajczi Péter révén, aki kitűnően tört be a kapu elé, és harcolt ki egy tizenegyest. Büszkén mondom, remek tartása volt a csapatomnak, és ne felejtsük el azt sem, hogy Peti kettő egynél is lőtt egy szabályos gólt, s ha azt megadja a játékvezető, aligha okozott volna feszült pillanatokat a győriek második gólja.

– Eddig nem volt szokás, hogy a belga sportigazgató, Francois Laureyssen leüljön a kispadra, ezúttal azonban ő is ott volt ön mellett. Mi volt ennek az oka?
– Nincs rá különösebb magyarázat, szerintem az ok egyszerűen az, hogy Győrött túl messze van a pálya a lelátótól, ráadásul a kispadon talán nehezebb is megázni… ---- Főként azért választottuk a mezőny legjobbjának Rajczi Pétert, mert fordulópontot jelentett, amikor 2–2-es állásnál az ügyes cselével kiharcolta a büntetőt, amelyet végül a csapattársa, Tóth Norbert – ügygyel-bajjal bár – góllá konvertált, és ismét az Újpesthez került a vezetés. Rajczi egyébként három gólt lőtt, igaz, ezek közül csak egyet adott meg a játékvezető, de ez is elég volt ahhoz, hogy nyerjen az Újpest, Rajczi pedig megerősítse helyét a góllövőlista élén. A lilák támadója immár 22 góllal áll az első helyen. A csatár természetesen elhárította a gratulációt, és sietett leszögezni, hogy még nem dőlt el semmi, és különben sem foglalkozik a gólkirályi címhez kapcsolódó kérdésekkel, csakis a Fehérvár elleni sikerre összpontosít, amely egyben az Újpest bajnoki címét is jelentheti.

Érdekesség, hogy a két meg nem adott góljával kapcsolatban Rajczi megérzései éppen ellentétesek voltak a valósággal, hiszen – a tévénézők is láthatták – amíg az első meg nem ítélt gólja szabályos volt, a másodiknál lesen állt, ő maga pedig az elsőnél elfogadta a partjelző intését, a második gólnál viszont nem érezte jogosnak a beintést.

„Erről most már nem érdemes vitázni – mondta a válogatott játékos. – Az a fontos, hogy nyertünk, és ugyanígy győznünk kell a következő mérkőzésen is.”
Ugyancsak a Fehérvár elleni meccs mindennél fontosabb mivoltával indokolta Rajczi, hogy egyelőre sem a szerződéséről, sem a jövőjéről, sem a Nikházy Gábor közreműködésével Győrbe megfigyelőt küldő Anderlechtről, sem más külföldi érdeklődőkről nem hajlandó beszélni. Azt viszont elismerte, hogy lesz még egy fontos programja az utolsó bajnoki meccsig, hiszen kedden minden bizonnyal ő is ott lesz Manchesterben a magyar válogatott Anglia elleni mérkőzésén, és lehetséges, hogy szerephez jut a vb-re készülő világsztárok ellen.

„A válogatott meccs nagyon fontos, különleges élménynek ígérkezik. Nagy lehetőség áll előttünk, azonban a hét végi, a Fehérvár elleni mérkőzés élet-halál kérdése” – szögezte le a játékos, aki elmondta azt is, hogy az egyre növekvő tét, valamint a megfigyelők hada a legkevésbé sem bénítja meg, sokkal inkább doppingolja. Hogy mi várható a bajnoki arany sorsát eldöntő meccsen, azt Rajczi röviden így foglalta össze: „Nyerni kell, és kész!” ---- Kora alapján még a pályán lehetne, mégis valamiféle sportdiplomata szerepében volt jelen a meccsen Szanyó Károly, az 1996-os olimpiai válogatott egykori sztárja, aki játékosként az Újpestben és Győrben is szerepelt az NB I-ben. Szanyó a főként Rajczi Péterre kíváncsi belga Anderlecht képviselőit kísérte el Győrbe, de arra is szakított időt, hogy szakmai véleményt nyilvánítson az NS kérésére.

– Nagyon jó meccset láthatott a közönség, amelynek a színvonala a magyar átlagot magasan meghaladta – vélekedetett a volt középpályás. – Volt néhány kiemelkedő egyéni teljesítmény a győztes újpestieknél. Főként Tisza Tibor és Rajczi Péter játszott kiemelkedően, de a többiek is jók voltak. A gólok arányának megfelelő különbség volt ma a két csapat között, és a Győrnek sem kell szégyenkeznie, hiszen tartalékosan is jól játszott a remek Vincze Ottó vezérletével. Hiányzott azonban Bajzát Péter, valamint a másik legjobb csatáruk, Priskin Tamás is, aki megsérült. Ezen a napon főként a két csatársor közötti különbség döntött, és ehhez még hozzáteszem, hogy a gólt is szerző Szabó Zsolt előtt szerintem nagy jövő áll.

Szanyó Károlyt persze arról is kérdeztük, miként vélekedtek a belga vendégek Rajczi Péter játékáról, ő pedig elmondta, hogy pozitívan értékelték a csatár szereplését. Az biztos, hogy eljönnek majd Magyarországra megnézni őt a Fehérvár ellen is, mielőtt esetleg megtennék a konkrét ajánlatukat. ---- A játékvezető értékelése
Játékvezető: Vad II István (7). A magyar szinten gyors iramú és játékvezetői szempontból nehéznek mondható mérkőzésen néhány apró és egy nagy hibája volt. Ami utóbbit illeti: nem adta meg Rajczi Péter szabályos gólját.
Asszisztensek: Vámos T., Vígh T.

Bizonyítvány
Szasa Sztevanovics többnyire kiszolgáltatott helyzetben kapta a gólokat, bár a negyedik és az ötödik rajta is múlott. A sok sérülés miatt alkalmi védelem állt előtte, amely – amíg tudta – állta a sarat, de az amúgy jól játszó Mátyus Jánosnak, például, egy hibája is elég volt ahhoz, hogy végleg eldőljön a mérkőzés. Középen Vincze Ottó játszott a leglátványosabban, és dicséretes a fiatal Szabó Zsolt leleményes gólja is. Vlaszák Géza, amit tudott, megoldott, a mezőnyjátékosok pedig egyformán jól futballoztak. Kiemelkedőt Tisza Tibor, Tóth Norbert és főként Rajczi Péter nyújtott, utóbbi gólt lőtt, tizenegyest erőszakolt ki, és állandóan gólveszélyes volt.