Csak baráti legyintés volt

A találkozó előtt ugyan fogadkoztak a honvédosok, hogy megpróbálják kiharcolni a továbbjutást, de az utóbbi hetekben látottak alapján ettől azért elég messze álltak. Igaz, a meccsen több gólszerzési lehetőséget is elpuskáztak, ám ugyanígy járt a Vasas is, amely sorra hagyta ki helyzeteit. Aldo Dolcetti csapatának becsületére szóljon, hogy az utolsó pillanatig küzdött, és ennek meg is lett az eredménye: a Honvéd 1–0-ra győzött Angyalföldön, de ez még kevés volt a döntőbe jutáshoz.

A Vasas verekedte be magát a Magyar Kupa fináléjába, így Pintér Attila vezetőedző elmondhatja magáról, hogy három év alatt három különböző csapattal játszhat döntőt a kupában. Ami biztos: Rósa Henrik egetverő ostobasága miatt nem léphet pályára a május 17-i, Üllői úti meccsen, ugyanis az első félidő végén Pomper Tibornak és Rósa Henriknek is felmutatta a piros lapot Gergely Sándor játékvezető, így a két csapat tíz-tíz emberrel folytatta a találkozót. Az történt, hogy Pomper Tibor és Rósa Henrik összecsapása után az angyalföldi lehuppant a fűre, majd Pomper után rúgott, sőt pár másodperccel később meg is legyintette. Ezt már a kispesti középpályás is nehezen viselte el, és – megleckéztetve a hőbörgő Rósát – ismét a földre küldte, két kézzel.

– Jó napot! A Honvéd elleni kupameccs miatt hívom...
– Na, ne. Sejtem, mit akar – mondta Rósa Henrik.

– Mi jut eszébe, ha meghallja ezt a nevet: Pomper Tibor?
– Semmi különös. Tibivel jó cimborák vagyunk. Már Dunaújvárosban is együtt játszottunk. Akkor is jóban voltunk.

– Tényleg? Kedden ez nemigen látszott...
– Erre mit mondjak? Történt valami, és rosszul jöttem ki belőle.

– Milyen szűkszavú! Előbb a földön fekve a haverja után rúgott, aztán üvöltözve a bíróhoz szaladt, s közben odacsapott Pomper Tibornak, aki fellökte önt.
– Na, először is tisztázzuk: nem csaptam oda.

– De legyintett.
– Nem értem hozzá.

– Visszanézte már a tévéfelvételeket?
– Igen, de most nem ez a lényeg.

– Hát akkor mi?
– A bíró tévedett, mert nem fújta le azt a szabálytalanságot, amely előtt Pomper Tibor elvette tőlem a labdát. Két kézzel lökött el!

– Én úgy láttam, szabályosan szerelte.
– Frászt! Két kézzel lökött.

– Lehet. És emiatt miért kellett így kiborulni? Sima meccs volt, már a kupadöntőben érezhették magukat.
– Én sem értem, miért lettem ilyen ideges.

– Nem játszhat a fináléban. Bosszantja?
– Bosszant, de az sokkal roszszabb lenne, ha valamelyik gyermekem megbetegedne.

– Ilyet ne is mondjon. Pintér Attila mit szólt, hogy kiállíttatta magát?
– Eléggé ideges volt.

– Képzelem. Pomper Tiborral pénteken is találkoznak majd. Kezet fognak?
– Hogyne. Haverok vagyunk. ---- S ---- H