Már másodszor sújtott le a villám

„Mindhalálig szeretni fogom Massimót” – kürtölte világgá érzéseit Jimmy Floyd Hasselbaink, a Middlesbrough csatára a Steaua elleni elődöntőt követően. Nem csoda, hogy a holland támadó szívében kiemelt helyet kapott csapattársa, Massimo Maccarone, az olasz ugyanis – csakúgy, mint az előző körben a Basel ellen – most is az utolsó pillanatokban szerzett továbbjutást érő gólt. Persze igazságtalanok lennénk a csapat többi tagjával, ha csak Maccaronét neveznénk meg a middlesbroughi dupla csoda egyedüli letéteményesének, a gárdának ugyanis a negyeddöntőben, majd most az elődöntőben is négy gólra volt szüksége az üdvösséghez.

„Fogalmam sincs – válaszolta Steve McClaren, a piros-fehérek edzője arra kérdésre, hogy akkor mi is volt tulajdonképpen a csapat receptje a sikerre. – Eddig meggyőződésem volt, hogy a villám nem sújt kétszer ugyanarra a helyre. Ma estétől másképp látom ezt a kérdést.”

Steve McClaren edzői karrierje eddig sem nélkülözte az izgalmakat, a rőt hajú mester hét éve például Sir Alex Ferguson segédje volt a Manchester Unitednél, amikor a „vörös ördögök” a sírból hozták vissza a Bayern München elleni Bajnokok Ligája-döntőt a barcelonai Camp Nouban. (Mint emlékezhetünk rá, a kilencvenedik perc végén még a bajorok vezettek, mégis az angoloké lett a trófea, ráadásul még a hosszabbítás előtt!)

„Most már biztos, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. A futballban eleve ritkák a csodák, mi viszont egy hónap alatt kettőt is átéltünk – mondta McClaren, majd egy kis humort is megengedett magának. – Ha háromgólos előnyt adunk a Sevillának a döntőben, akkor nem lehet baj”– jegyezte meg, egyúttal a Liverpool tavalyi BL-sikerére is utalva.

Mindeközben Románia nemzeti gyászba borult, leszámítva azt a néhány száz elvetemült Dinamo- és Rapid Bucuresti-drukkert, aki hajnalig ünnepelte a Middlesbrough feltámadását. Nem sokkal a lefújás után a helyi közszolgálati televízió egyenes adásában az ország nagyobb sportlapjainak főszerkesztői szólaltak meg. Eredetileg ünnepelni jöttek össze, a Gazeta Sporturilor első embere még a találkozó előtt elkészített címlapot is megmutatta. „Csodálatos” – virított a terven, csütörtökön azonban teljesen más került a standokra: „Meghaltunk.”

MIDDLESBROUGH (angol) - STEAUA (román) 4–2 (1–2)
Middlesbrough V: Michel (szlovák). G: Maccarone (33., 89.), Viduka (64.), Riggott (73.), ill. Dica (16.), Goian (24.)
MIDDLESBROUGH: Jones – Riggott, Southgate (Maccarone, 26.), Queudrue, Parnaby – Rochemback, Boateng, A. Taylor (Aiyegbeni, 55.), Downing – Hasselbaink (Ehiogu, 90.), Viduka
STEAUA: Fernandes – Radoi, Ogararu, Ghionea, Goian, Marin – Lovin, Dica, Bostina (Nesu, 86.) – Oprita (Baciu, 81.), Iacob (Balan, 65.)
Továbbjutott: a Middlesbrough, 4–3-mal
A döntőt május 10-én rendezik meg Eindhovenben.

Piros lámpás dáridó

A másik ágon a Sevilla jutott be az eindhoveni döntőbe, miután szintén heroikus küzdelemben, de jóval gólszegényebb mecscsen legyőzte a Schalkét. Alighogy lefújták a mérkőzést, a Sánchez Pizjuánban látványos tűzijáték vette kezdetét, az utcák pedig piros-fehérbe borultak. A hajnalig tartó dáridó során a drukkerek még azt is megünnepelték, amikor a közlekedési lámpák a városi rivális Betis zöld színéről pirosra váltottak.

SEVILLA (spanyol) - SCHALKE (német) 1–0 (0–0, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után
Sevilla, 40 000 néző, V: De Santis (olasz). G: Puerta (100.)
SEVILLA: Palop – Aítor Ocio, Daniel Alves, Escudé, Castedo – José Marti, Maresca, Navas, Adriano Correia (Puerta, 78.) – Saviola (Makukula, 107.), Luis Fabiano (Renato, 94.)
SCHALKE: Rost – Rafinha, Bordon, Dário Rodríguez (Larsen, 82.), Kobiasvili – Poulsen, Bajramovic (Varela, 63.), F. Ernst – Lincoln – Asamoah (Sand, 91.), Kuranyi
Továbbjutott: a Sevilla, 1–0-val