Nem csoda – kemény munka

Igazából azt nehéz eldönteni, hogy csoda történt Villarrealban, vagy esetleg csak egy évek óta tartó szisztematikus munka újabb eredménye született meg kedd este, amikor a „sárga tengeralattjárónak” becézett együttes kiejtette az Internazionalét, és fennállása legnagyobb nemzetközi sikerét elérve bejutott a BL elődöntőjébe.

A Villarreal először az 1998– 99-es idényben szerepelt a spanyol élvonalban, akkor az osztályozón még nem sikerült meghosszabbítania az első osztályú tagságát, 2000-ben azonban viszszajutott, a 2001–2002-es évadtól kezdve pedig egyszer sem rontott az előző szezonbeli eredményén: sorrendben 15., 15., 8., legutóbb pedig 3. volt a Primera Divisiónban. Valahol törvényszerű volt, hogy ha otthon megállta a helyét, a nemzetközi porondon sem ég le, ugyanakkor arra senki sem számított, hogy már az első UEFA-kupa-évadjában a legjobb négyig jut, majd a tavalyi negyeddöntős „megtorpanás” után az idén elődöntőt vívhat a BL-ben. Pláne a következő útvonalat bejárva: Everton (2–1, 2–1 – otthon), Manchester United (0–0, 0–0), Lille (0–0, 1–0), Benfica (1–1, 1–0), Rangers (2–2, 1–1), Internazionale (1–2, 1–0). Ebből a társaságból csak a Lille nem nyert még európai kupát…

A Villarreal viszont még nyerhet – ráadásul abszolút BL-újoncként! A még hazájában is a kiscsapatok közé sorolt – egyetlen jelentős spanyol trófea sincs a vitrinjében, a mostani mindössze a hetedik élvonalbeli idénye, a jelenlegi mezőnyből csak a Getafénak és az Alavésnek van kevesebb élvonalbeli tapasztalata! – alakulat 22 éve nem látott bravúrt hajtott végre azzal, hogy „zöldfülűként” a legjobb négyig verekedte magát az első számú európai kupában. Az 1983–84-es BEK-ben a Dundee United, illetve a végül a fináléban elvérző Roma óta senki sem tudott ekkora menetelést bemutatni.

Az utóbbi időben előszeretettel a dél-amerikaiakra építő (a jelenlegi keretből 12-en érkeztek abból a régióból, közülük heten Argentínából) együttesnél ugyanakkor a többség Manuel Pellegrininek, a gárda chilei vezetőedzőjének tulajdonítja a sikert, aki az elmúlt két évben olyan tengelyt épített fel, amely még az első számú kapus, José Reina Liverpoolba igazolását is elbírta, hiszen Sebastián Viera személyében – „természetesen” Dél-Amerikából, Uruguayból – azonnal jött a megfelelő helyettes. A „mag” többi tagja – például Juan Pablo Sorín, Juan Román Riquelme, Marcos Senna, Diego Forlán – pedig már legalább a második villarreali szezonját tapossa. Kapkodásról tehát szó sincs, az igazolások is rendre posztra történnek – a nyáron Alessio Tacchinardit védekező középpályásnak, Guillermo Francót pedig az aranycipős Forlán éktársának szerződtették –, ezért is utasíthatott vissza minden, a keddi csodára vonatkozó felvetést Pellegrini.

„Nem álmodnak, nem csodát látnak, csak azt, hogyan lehet kemény munkával sikert elérni – fogalmazott a találkozó után a chilei tréner. – A fiúkkal együtt mindig is hittem abban, hogy kiejtjük az Intert, még az első meccs szerencsétlen veresége után is. Edzőként tisztában voltam vele, hogy Milánóban sem voltunk rosszabbak, nem ütöttek ki bennünket, és ezt szerencsére sikerült megértetnem a játékosaimmal is. A visszavágón türelmesek voltunk, a gól után még meg is nyugodtunk, és különösen a támadásoknál jól járattuk a labdát. A hátralévő időszakra semmiféle kívánságom sincs, de megpróbáljuk az utolsó cseppig élvezni a ránk váró pillanatokat.”

Elismerő szavak Milánóból

ROBERTO MANCINI (vezetőedző):„A második félidőben mutatottak alapján nem érdemeltük meg a továbbjutást. A kudarc miatt az enyém a felelősség. Talán ha Milánóban szerzünk még egy gólt, és három eggyel jövünk ide, másképp alakulhatott volna a visszavágó.”

JAVIER ZANETTI (középpályás):„Csak magunknak köszönhetjük a vereséget. Az első félidő még úgy-ahogy elment, de a bekapott gól után képtelenek voltunk reagálni.”

IVÁN CÓRDOBA (védő):„Sajnos ma nem voltunk olyan elszántak, mint a Milánóban kapott gól után, és képtelenek voltunk fordítani. A Villarreal tette a dolgát, és senkit sem lopott meg a továbbjutásával. Megérdemelte, mert jól játszott!”

GIACINTO FACCHETTI (klubelnök):„Az első mérkőzés után azt mondtam, a nagyobb hittel, jobb játékerővel és erősebb személyiségekkel felálló csapat megy tovább. Sajnos most a Villarrealnál voltak fellelhetőek ezek az erények. Elfogadhatatlan, hogy csak az utolsó öt percben próbáltunk tenni valamit a továbbjutásért. Roberto Mancini jövőjéről csak annyit, hogy bár csalódottak vagyunk, nem látjuk, miért kellene változtatnunk, amikor egyébként jó munkát végez?!”