Kálmán László: egy híján 50!

Falco–Albacomp mérkőzés Szombathelyen, a Sugár úti csarnokban. De melyikben? Hát persze, hogy a régiben. „Hány városban tennék össze a két kezüket örömükben, ha csak fele ilyen nagy, fele ilyen szép arénát kapnának? Tíz éve sírunk, hogy méltatlan körülmények között kell játszanunk, és tessék, itt egy gyönyörű aréna a szomszédban, mi meg továbbra is itt szorongunk ebben a kényelmetlen lyukban” – bosszankodott egy drukker.

A kezdés pillanatára aztán elszállt a szurkolók mérge, akkor már mindenki a kosárlabdával foglalkozott, s nem a helyszínnel. Szinte minden támadást kosárral fejeztek be a csapatok, óriási volt az iram, és kiváló a színvonal. A nagy rohanás ellenére sem volt sok a hiba, a pontatlanság, élvezetes, kiegyensúlyozott meccset, vérbeli rangadót vívott a két gárda. A középső lelátón ülő nézőknek úgy kellett forgatniuk a fejüket, mintha teniszmeccsen lettek volna, egyszer az egyik, kisvártatva már a másik palánk alatt zajlottak az események. Nem lehetett nem észrevenni azt a fanatikus elszántságot, amely a hazai játékosokat űzte, hajtotta. Kálmán László és társai az akarattól szinte eltorzult arccal, vörös fejjel mentek előre, ellentmondást nem tűrően termelték a pontokat. A vendégek részéről egy ideig Jermaine Spivey tartotta a lépést a szombathelyiek szőke irányítójával, de aztán ő is elveszítette a fonalat.

Csordultig megtelt a csarnok, az emberek fürtökben lógtak mindenhonnan, a felülmúlhatatlan hangulat és a szurkolók szüntelen buzdítása időről időre energiát, lendületet adott a Falco játékosainak. Mint mindig, ezúttal is Kálmán László volt a vezér, a mezőny legjobbja, bámulatos helyzeteket oldott meg, két hórihorgas védő szorításából is kosarat tudott dobni, de nem emiatt volt ő a leghasznosabb vasi kosaras ezen az estén. Szombathely „Lacikája” úgy küzdött, úgy akarta a győzelmet, mintha az élete múlt volna rajta. Társai ránéztek, és az ő fanatizmusából merítettek erőt. A szintén remekül játszó Albacomp játékosai tanácstalanul meredtek egymásra, nem tudtak mit kezdeni a megállíthatatlan hazaiakkal.

Aztán valahogy mégiscsak nekiveselkedtek, és a 17 pontos hátrányukat ötpontosra csökkentették. Az első pillanattól az utolsóig maximális fordulatszámon pörgő, szinte tökéletesen kosarazó Falco azonban nem hagyta magát, és a listavezető legyőzésével életben tartotta esélyét a felsőházi rájátszásra.
A lefújás után hosszú percekig ünneplő vasi drukkerhad véleménye az örömmámorban igencsak megváltozott a helyszínt illetően: „Ez a csarnokunk, ez a csarnokunk…!” – dalolták büszkén.

Mestermérleg
Nagyszerűen játszottunk, örülök, hogy sikerült rangadóvá nemesíteni a mérkőzést. Gratulálok játékosaimnak az önfeláldozó munkájukhoz, köszönöm szurkolóink fergeteges buzdítását.
Váradi Attila, a Szombathely edzője

Belementünk a dobópárbajba, amelyet puha védekezéssel ezen a pályán nehéz megnyerni. Megérdemelten győzött a Falco.
Fodor Péter, az Albacomp edzője