A két Fodor párharcában most is a papa ünnepelt

Megvalósult a székesfehérvári edző, Fodor Péter álma. Csapata ugyanis megnyerte a Debrecen elleni sorsdöntő meccset, ráadásul úgy, hogy a szakember fia, a Vadkakasok irányítója, Fodor Márton volt a mezőny legjobbja.

Fél négy után nem sokkal érkeztek meg a székesfehérváriak a cívisvárosba, ám ekkor még elmaradt Fodorék családi találkozója. A hazai játékosok ugyanis még nem értek ki a csarnokba, így az edző nyugodtan nézhette az ifjúsági csapatok mérkőzését. A bemelegítés előtt aztán már üdvözölhette egymást apa és fia, bár hosszú csevegésre ezúttal nem volt idő, igaz, az egymás elleni meccsek előtt nem is szoktak sokat beszélgetni.

A debrecenieknél sok volt a hiányzó, az amerikai center, Wayne Powel civilben figyelte társait, míg Tomasz Swietonski és Martynas Andriukaitis neve ugyan bekerült a jegyzőkönyvbe, ám egyértelmű volt, hogy a szintén sérült légiósok nem léphetnek pályára ezen az estén. Így viszont nagyon szűkös volt a szerb edző, Rajko Toroman kerete, mindössze hat olyan kosarasa maradt, akiket éles helyzetben be szokott vetni. Kezdetben azonban nem látszott a várt különbség, hiszen remekül küzdöttek a hazaiak, az Albacomp pedig meglehetősen szellősen védekezett. A 2. perc elején boszszantotta először Fodor Márton az édesapját, a játékmester kosara után a fehérvári szakvezető csalódottan csapott a levegőbe. Aztán úgy tűnt, hogy ez nem a Körmendről elszármazott Fodor fiú meccse lesz. Két eladott labdája után rövid időre pihentette is őt az edzője, de a kényszerszünet jót tett a játékosnak. Amikor visszaállt, nagy szerepet játszott abban, hogy a debreceniek nem engedték meglépni az Albacompot. Pedig ebben az időszakban a fehérvári center, Bencze Zoltán nagyon élt, már az első negyed végére 11 pontig jutott.

Fodor Márton és Roman Horvat tartották a lelket a Vadkakasokban, igaz, hazai oldalon minden játékos erőn felül teljesített. Talán ennek a hihetetlen akarásnak volt köszönhető, hogy a nagyszünetben döntetlenre állt a mérkőzés, bár látszott, hogy idővel felmorzsolódhatnak a hazaiak. A veterán, 40. évében járó bosnyák center, Sejo Bukva ugyanis csere nélkül játszotta végig az első negyedet, ráadásul a honi mezőny egyik legerősebb palánk alatti emberével, Benczével kellett verekednie.

„Sejo papa” azonban a fordulás után egyre eredményesebben harcolt, az ő 2+1-es kosarával léptek meg négy ponttal a vendéglátók. A nagy öreg azonban hiába volt eredményes, a harmadik negyed elején sokat hibázó Bencze is magára talált mellette, az ő kosaraival zárkóztak fel a fehérváriak. Sőt Jermaine Spivey triplájával egyenlítettek is, ám a vezetést ekkor még nem tudták átvenni, mert újra jött Bukva. Fodor Márton is sok bosszúságot okozott édesapjának, nagyon elkapta a fonalat, szinte a hátán vitte csapatát.


Ragaszkodtak egymáshoz a felek, ha valamelyik csapat kicsit meglépett, mindjárt jött a válasz, így fogyott el alig negyven másodperc alatt a Vadkakasok hatpontos előnye. Közben Bukva kipontozódott, úgy tűnt, az Albacomp megszerzi a győzelmet. Horvat azonban értékesítette büntetőit, így egyenlített a Debrecen, következhetett a hosszabbítás.

A ráadásban aztán már hiába küzdött az erejével elkészülő debreceni gárda, esélye sem volt, nem is lehetett, hiszen a 44. percig mindössze hat emberrel játszott. Sőt a hazaiak a hosszabbítás hajrájára négyen maradtak a pályán, mert Tóth Gábor kizárása után Toroman edző nem küldött be új játékost.

RAJKO TOROMAN, a Vadkakasok edzője
Rengeteg a sérültünk, ezért gyakorlatilag hat játékossal voltunk kénytelenek végigjátszani a találkozót, ezen kívül is sok problémánk van, amelyekről viszont most nem szeretnék beszélni… Ilyen körülmények között minden tiszteletem azoké, akik végigküzdötték a találkozót.

FODOR PÉTER, az Albacomp edzője
Bevallom, sokkal többet nyújtott a Debrecen, mint amire számítottunk. Nem tudtuk a belső posztokra bejátszani a labdát, míg a debreceniek elég jók voltak kintről. Végig kiélezett volt a meccs, de a hosszabbításban egyértelműen a mi akaratunk érvényesült.