A legendák titokzatos mestere

A rendszerváltás óta gyakorta az ellentmondásos egyéniség minősítéssel illetik azokat a kommunista kötődésű embereket, akik életükben tettek jót is, rosszat is. Sebes Gusztáv, aki ma száz esztendeje született, sok jót tett a magyar labdarúgásnak, ám az ötvenes évek első felében, immár túl nagy hatalommal rendelkezvén, volt példa az ellenkezőjére is.

Kevesen és keveset tudnak a legendás edző futballmúltjáról, pedig megörökítésre érdemes. Az MTK amatőr csapatában eredményes középcsatárként futballozott, de különösebben nem törte magát, hogy bekerüljön a profi Hungáriába. Senkey Imre, a kék-fehérek edzője azonban 1929 tavaszán kipróbálta a nagycsapatban, és bár gólt is szerzett, Sebes nem tudott egyből beilleszkedni a sztárok közé. Többnyire Kalmár Jenő, Hirzer Ferenc és Barátky Gyula játszott a csatársor belső posztjain, mellettük (helyettük) roppant nehéz volt játéklehetőséghez jutni.

Amatőr játékosként is profin futballozott

Sebes Gusztáv a remekül sikerült 1936-os idényben (bajnokságot nyert a csapat) a válogatottban is bemutatkozhatott (akkor egy-szer…), a bombaformában játszó Hungáriából nyolcan járultak hozzá 1936 márciusában a németek 3:2-es legyőzéséhez.
Harmincnégy évesen ismét csatárként futballozott, több alkalommal Illovszky Rudolffal alkotta a jobbszárnyat.
A háború alatt segített az üldözötteknek

Az Elektromos Művek alkalmazottjaként az 1942–1943-as idényben az NB I-es Elektromos felkészítését irányította, és egyre nagyobb energiával vett részt a háborúellenes propagandában, az illegális munkában, az üldözöttek segítésében – életét kockáztatta az új világ megteremtéséért.
Az új rendszerben a sportélet egyik irányítója lett. Magyarország nyugati végein még dörögtek a fegyverek, amikor Sebes Gusztáv már nagyhatalmú orosz helytartókkal tárgyalt a sportélet beindításáról. Az ő erőfeszítéseinek is köszönhetően, 1945 május közepén elkezdődött a labdarúgó-bajnokság! Akkoriban alig történt valami a sportéletben, amihez neki ne lett volna köze. Az öt év után újjáélesztett MTK-ban – közel a negyvenhez – még futballozott, az edzőtestületnek vezetője volt, a sportéletben egyre magasabb funkciókat töltött be, felkészítette a Budafok együttesét, és ha kellett, még lapunkat is tudósította csapata vidéki mérkőzéseiről. Hamarosan az olimpiai bizottság vezetőjének nevezték ki, az 1948-as játékokra már ő vezette ki a magyar küldöttséget, és négy év múlva az ő irányításával Helsinkiben elnyerte névadó érmét az Aranycsapat! Lényegében akkorra alakult ki az a klasszikus összeállítás, amelyet még a nagymamák is betéve tudtak. Sebes Gusztáv 1948 nyarától irányította a válogatottat, előbb a régi játékostárs Kléber Gábor, valamint Mandik Béla társaságában, de egyre többször kerültek ellentmondásba, és 1949 elejétől már egyedüli szövetségi kapitányként kísérletezte ki a világverő csapatot.

Amikor mellőzték, akkor könyvet írt

Akkor már olyanokat választott legközvetlenebb segítőinek, akikben feltétel nélkül megbízott, viszont nem kellett velük harcolni elképzelése elfogadtatásáért. Két régi "hungáriás" segítette kapitányi útján, Mándi Gyula és Titkos Pál. Csak ilyen megbízható partnerekkel oszthatta meg, például, azon titkos aggodalmát, amely szerint a jugoszlávok elleni olimpiai döntő előtt telefonált Rákosi Mátyás elvtárs, hogy tekintettel a két ország feszült viszonyára (Titó akkoriban még ,,láncos kutya" volt!) – feltétlenül győzni kell!

A háború utáni fantasztikus játékosanyagból Sebes Gusztáv keze alatt alapos kísérletezés után kristályosodott ki az Aranycsapat.
Persze van egy másik csapat, amelyet ugyancsak ritkán győztek volna le a legerősebb ellenfelek is: Henni – Rudas, Börzsei, Dalnoki – Kovács I., Lakat – Sándor, Szusza, Deák, Palotás, Tóth M.

Sebes Gusztávnál mindnyájan játszottak, de a londoni 6:3-as diadalnak nem lehettek részesei. Erről a csúcsról azonban már nem tudta megmászni a legnagyobbat a válogatott, toronymagas esélyes csapatunk elvesztette a világbajnoki döntőt.
A váratlanul nagy vihart kavaró vereség hulláma azonban nem söpörte el a kapitányt, megkezdhette a kissé megkopott fényű Aranycsapat fiatalítását, és parádés másfél évet produkált a felfrissített gárdával, ismét végigverte Európát. Az 1956-os esztendő, akárcsak több más vezető politikusnak, neki sem hozott jót, de őt már nyáron leváltották – a lisszaboni 2:2 után, mert az akkor kudarcnak számított!

Mellőzötten, megbántottan élt, az örökké tevékeny embernek számottevő feladat már nem jutott. Miután leülepedtek benne a történtek, a lehető leghasznosabban foglalta el magát: megírta eseménydús életének emlékeit. Beszédes a könyvének címe: Örömök és csalódások. Az 1981-es megjelenésével még egyszer végighullámzott a neve az országon, olyan nagy volt az érdeklődés a mű iránt, hogy bravúrnak számított a megszerzése.
Elvégre Sebes Gusztáv nagy titkok tudójának számított.
Ám azt nem hisszük, hogy egyet sem vitt el magával az öt évvel későbbi halálakor. ---- Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa így emlékezett Sebes Gusztávra:
"A huszadik század kiemelkedő képességű edzőegyénisége volt. Kitűnő érzékkel válogatta ki a sok remek futballista közül a legjobbakat. Az Aranycsapat két-három év alatt állt össze, ezerkilencszázötvenkettőre. Sajátos harcrendünk és játékstílusunk volt, nem véletlenül győztük le Londonban hat háromra, Budapesten pedig hét egyre az angolokat."

Az Aranycsapat csupaszív jobbhátvédje, Buzánszky Jenő a következőket mondta a ma száz éve született kapitányról:
"Sebes Gusztáv pontosan tudta, kire van szüksége ahhoz, hogy az Aranycsapat gépezete tökéletesen működjön. A válogatás volt a nagy erőssége. Mondok két példát: ha nincs a legendás Bozsik József, akkor az MTK-s Kovács Imre is elérhette volna a százszoros válogatottságot. Remek játékos volt ő is, de ťCucuŤ mellett egyszerűen nem fért be. Vagy ott volt Sándor ťCsikarŤ, a zseniális jobbszélső, egyénileg lényegesen képzettebb, tehetségesebb labdarúgó volt, mint Budai László, Sebes Gusztáv mégis Budai mellett döntött, mert ő jobban alárendelte magát a csapat érdekeinek, mint ťCsikarŤ. Sebes Gusztáv tehát valóságos aranykosárból válogathatott, de ezt remek érzékkel csinálta. Korszakos egyéniség volt."

Sebes Gusztáv lánya, Sebes Erzsébet kollégánk itt a Ringier Kiadónál.
A Blikk újságíróhölgye lapunkban még 2002 karácsonyán emlékezett meg az édesapjáról – az akkor megjelent írásból idézünk:
"Sokszor kérdezték, mitől volt apa nagy edző, és én erre azt mondtam mindig, hogy szerintem azért, mert remek érzékkel válogatta be a csapatba a játékosokat. Olyan volt ő, mint a legjobb színházigazgató, tudta, hogy a csapaton belül a szürkébb szereplőknek a sztárok mellett mit, hogyan kell tenniük, és mi a megfelelő szerep, azaz poszt a számukra." ---- A Sebes Gusztáv edzette válogatott 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyérmet nyert, és a legendás kapitány együttese akkor kapta az Aranycsapat nevet. A legendás gárda az olimpiai torna döntőjében 2:0-ra verte meg Jugoszláviát, és a következő összeállításban szerepelt:
Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Hidegkuti, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor.

Az Aranycsapattól – 1953. november 25-én Londonban 6:3-ra verte meg Angliát, ezt a meccset nevezték el az "évszázad mérkőzésének", majd 1954. május 23-án Budapesten 7:1-re nyert a futball tanítómesterei ellen – minden magyar focirajongó világbajnoki aranyat várt, de az 1954. július 4-i, NSZK elleni berni vb-döntő csalódást hozott. A Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. kezdő összeállítású csapat (a bírói tévedéseknek is betudhatóan) 3:2-re kikapott, és "csak" ezüstérmes lett.
Azonban minden jóérzésű magyar ember ezt a tündöklő tudású Aranycsapatot rajongja, és dicsőséges szereplését, nagyszerű játékát sohasem feledi el.