Gólkülönbség-javító diadal

A hazaiaknál – sajnos már megszokhattuk – továbbra is a sérültlistán szerepelt Bárány Attila, az olaszoknál ellenben feltűnt Fabio Violetti a kapuban, holott a legutóbbi két bajnokit kihagyta. Bal kezének gyűrűsujját műtötték három hete, de ő egymáshoz rögzített ujjakkal is vállalta a meccset. Áldozatkészsége mindent elárult a találkozó fontosságáról, hiszen a Dominónak mindent be kellett vetnie a zágrábi 13–10-es vereség kompenzálása érdekében.

Benedek Tibor hamar be is bizonyította elszántságát, 44 másodperc elteltével előnyből avatta fel Violettit, sajnos Carlo Silipo sem késlekedett a válasszal. Benedek hihetetlenül sokat vállalt, és bár ziccert hibázott, két gólpaszszából Molnár Tamás, majd Biros Péter is eredményes volt. Ekkor egyszerre négy játékost cserélt be De Crescenzo, csapata pedig két fórból egyenlített. A harmadik találatnál Fabio Bencivenga egyúttal Tóth Márton fülét is leszakította (csak egy picit túloztunk), a fiatal játékost az orvosok vették kezelésbe. Ismét Benedek nyugtatta meg a nézőket és csapatát: a jobb felső sarkot választotta az utolsó fél percben (4–3).

Noha a centereket, Molnár Tamást és Hárai Balázst szinte lehetetlen volt helyzetbe hozni, más módon továbbra is eredményes maradt a Honvéd. Például remek érzékkel blokkoltak játékosai, más esetben a kapufa segített, az olasz ketrecnél pedig Benedek, Biros és Kiss Gergely (utóbbi szabaddobásból) villant meg Francesco Postiglione egyenlítése után (7–4). A 8–4-hez is óriási esély adódott: emberelőnyben kért időt Kovács István, ám kimaradt a lehetőség, sőt, Hrisztosz Afrudakisz messziről kilőtte a bal alsó sarkot. Már attól féltünk, hogy egy gólra zárkóznak fel a vendégek, hiszen elrontott akció után a játékvezetők kiállították Benedeket. Nagy örömünkre újabb hazai blokk stoppolta le a labdát, megúszott a Domino, és a lefordulás végén – ki más? – Biros lőtt hatalmas gólt a bal vinklibe.



A harmadik felvonásban pontatlan támadások jellemezték a mieink produkcióját, míg a Posillipo a kapufát farigcsálta, illetve pazarló módon bánt a fórok kihasználásával. Ez a játékrész mindössze két gólt hozott – ami elégedettséggel töltött el minket, hiszen maradt a háromgólos differencia. Sajnos az utolsó felvonás második percében Paján Viktor kipontozódott, s mert két perccel korábban Vári Attila is így járt, már csak Kovács Olivér maradt (ő is két hibával) igazi védőnek. Molnár emberfeletti munkát végzett centerben, az ő javára írható a 10–6-os előny, s mert a Posillipón nem látszott a megújulás képessége, a Honvéd tartotta tisztes előnyét. Megbeszélt figurát követően Molnár a bal oldalról is bevarrta a felső sarokba a labdát, így lassacskán a meccs hősévé nőtte ki magát (12–8). Persze Birost nehéz volt felülmúlnia, társa ugyanis megint irtózatos suhintással küldte a labdát a hálóba, és már ötödször strigulázhatott. A maradék másfél perc kötelező levezetés volt, amelyet a 18 éves Hárai gyönyörű centergóllal tett emlékezetessé.
A csaknem megtelő Kőér utcai uszodában zúgott a vastaps, a Honvéd eltökéltsége masszív, fegyelmezett és gólgazdag játékkal párosult. Januárban így kell folytatni a Spandau otthonában!

Mestermérleg

Kovács István, a Domino edzője: Minden játékosomnak gratulálok, hihetetlenül jól védekeztünk, okosan pólóztunk. Rendkívül jól jön ez a győzelem, hiszen jelentősen javítottunk a gólkülönbségünkön, és önbizalmat is ad a csapatnak.
Paolo De Crescenzo, a Posillipo edzője: Nagyon rosszul sikerült a mérkőzés. Noha a Honvéd remek játékosokból áll, fontos lett volna Budapesten is nyernünk, hiszen igen nagy a versenyfutás a csoportban. Főleg védekezésben és az emberelőnyök értékesítésében hibáztunk sokat.