Karnyújtásnyira a halhatatlanságtól

A megbeszélt időpontban nem szól bele a telefonba, de fél órával később már a második csengetésre belerecseg: "Sí! Soy yo!"

– Már azt hittem, kikapcsolták a telefonját…
– Dehogy, csak elhúzódott az edzés – mondta Luis Scola. – Pedro Martínez, a mesterünk még gyakoroltatott egy-két figurát a Pamesa elleni rangadó előtt.

– Olvasom a honlapjukon, hogy elég egyetlen kosár, és ön lesz a Tau történetének legponterősebb játékosa. A már visszavonult Alberto Ortega 3298 ponttal tartja a rekordot, ön most jár 3297-nél. Hogy lehetséges ez huszonöt évesen?
– Már a hatodik idényemet töltöm Vitóriában, és ezzel – Sergi Vidallal holtversenyben – a legrégebben a csapatot szolgáló kosarasnak számítok.

– Mi lesz, ha nem dob pontot a Pamesának?
– Velem ez még nem fordult elő. Legalább egy kosarat mindig szereztem.

Indianapolis az örök fájdalom

– Mi jut eszébe, ha azt mondom: 2002. szeptember nyolcadika, Jugoszlávia–Argentína, 75–75 az állás, két másodperc van hátra, és Hugo Sconochini kosárra tör?
– Az, hogy Vlade Divac és Dejan Koturovics letaglózza hátvédünket, a bírók nem fújnak, s lejár a játékidő, jön a hosszabbítás. Amit persze abban az idegállapotban elveszítünk. A görög Picilikasz azt nyilatkozta, a dominikai Mercedesnek kellett volna sípolnia, az viszont a görögre várt. Nevetséges. A vébé-döntő utolsó pillanatában is be kell fújni a nyilvánvaló faultot. De aztán két év múlva, az olimpia első meccsén visszafizettünk a szerbeknek.

Végre összejött egy aranygeneráció

– Mi az önök titka? Évek óta a világ legjobb válogatottját alkotják, azt nem mondanám, hogy a semmiből érkezve, hiszen még az "őskorban" Argentína volt az első világbajnok, de aztán hosszú csend…
– A válasz egy név: Rubén Magnano. Az edzőnk, aki Athén után elköszönt. Csodálatos szakember, és persze az sem mindegy, hogy öszszejött egy aranygeneráció. Rubén Wolkowyski és "Pepe" Sánchez nyitotta a sort, ők voltak az első NBA-játékosaink, aztán "Manú" Ginóbili, Andrés Nocioni, Carlos Delfino, Fabricio Oberto. És a többiek, akik nem jutottak el a tengerentúlra: Hugo Sconochini, Leandro Palladino, Alejandro Montecchia, Walter Herrmann, Federico Kammerichs.

– Azért önről se feledkezzünk meg. Tényleg, miért nem játszik még a San Antonióban, amely három éve draftolta?
– Ennek pénzügyi okai vannak. Claudio Villanuevát, az ügynökömet kellene kérdeznie, mert én nem nagyon foglalkozom az anyagiakkal, de tény, hogy 2008 nyaráig köt a szerződésem a Tauhoz, és a Spursnek ki kellene vásárolnia. A lelépési záradékomban kétmillió dollár szerepel, és az NBA szabályai szerint kivásárlásra maximum négyszázezer dollárt fordíthat egy klub, a többit a játékosnak kellene állnia. Ám hülye azért nem vagyok… Még az NBA-bajnok kedvéért sem.

– Amikor Ginóbili 2002-ben átment a Spurshöz a Virtus Bolognától, ő is beszállt egy kisebb összeggel, csakhogy az NBA-ben játszhasson.
– Ma már más világ van. Megcsappant az NBA varázsa, mi vagyunk az olimpiai bajnokok. Argentína volt az első, amely legyőzte az Egyesült Államokat, mármint az NBA-válogatottat, 2002-ben Indianapolisban.

– Vagyis már nem az NBA a földkerekség legerősebb ligája?
– Ilyesmit nem mondanék. Csak már nem szabad hasra esni tőle. Igaz, még mindig ott keresik a legtöbb pénzt, Európában elképzelhetetlen, hogy egy kosarasnak évi húszmillió dollárt fizessenek, mint most Shaquille O'Nealnek a Miaminál.

– Szóval úgy vonul majd egyszer vissza, hogy sohasem játszott az NBA-ben?
– Azt azért nem szeretném. Mindig is arról álmodoztam, hogy NBA-kosaras legyek, csakhogy ma már azt mondom: nem mindenáron. Talán majd jövő nyáron megérnek a feltételek.

December elején jön a kis Tiago

– Egyébként nős ember?
– Nem, de december elejére, ha a jóisten is úgy akarja, apa leszek. A barátnőm várandós, szép karácsonyi ajándékot kapunk. Fiú lesz, Tiagónak hívjuk majd.

– Bár a dialektusa La Plata-i, azért hat év alatt kicsit elspanyolosodott, nem?
– Meg elbaszkosodtam. Vitória ugyanis Baszkföldön van, bár a nyelv megtanulhatatlan. Persze mindenki beszél itt spanyolul, én meg úgy érzem magam, mint otthon, Buenos Airesben. Mindenem megvan, imádnak a szurkolók, remek barátaim vannak, mint például Dávid Kornél, és most már apa is leszek. No látja, ezért is szánom rá magam olyan nehezen a San Antonió-i kirándulásra. ---- D ---- D