Szokás szerint titkolja, milyen számokban indul

– A nyáron hat aranyat nyertünk Kovács Katival az Eb-n és a vébén, kemény évad volt, megérdemeltem egy kis lazítást – mondta Janics Natasa. – Már a zágrábi világbajnokság bankettjén is buliztunk egy jót, majd elhatároztuk, hogy baráti társasággal másnap elindulunk az Adriára. Végül a szlovéniai Koperben kötöttünk ki, és átugrottunk Olaszországba is. Öt csodás nap után hazajöttünk, hazafelé még elakadtunk a Balatonnál. Aztán két napra hazamentem Palánkára. Anyukámmal meg a testvéreimmel is felkerekedtünk, ugyancsak Koperbe és a horvát tengerpartra. Minden szempontból feltöltődtem.
– Úgy hírlik, mégsem elégelte meg a forróságot.
– Így van, Dél-Afrikában is nyaraltam. Az idén is Szolnokon edzőtáborozott a dél-afrikai négyes, amelynek magyar az edzője, innen az ismeretség, aztán addig hívogattak, míg meglátogattam őket. Állandóan a vízen voltam: bemutató edzéseket tartottam gyerekeknek, és a szörfözést is kipróbáltam.
– Hogy ment?
– Maradjunk annyiban: szerencse, hogy nem félek a víztől. Öt másodpercenként úsztam egyet, de csak azért sem adtam fel. Nagyon jól éreztem magam.
– A nyáron szerepelt még a németországi évadzáró kajakfesztiválon is Hoffban. Megnyerték a párost Birgit Fischerrel?
– Persze. De ennek a versenynek is inkább a hangulata marad emlékezetes. Egyszer Birgit Fischerrel söröztem együtt a sátorban. Jót beszélgettünk, egyáltalán nem éreztette, hogy nyolcszoros olimpiai és huszonhétszeres világbajnok. Mind az ötvenen egyetlen hatalmas tornateremben voltunk elszállásolva, remek volt a hangulat. Nem is aludtunk sokat, de másnap azért rávertünk Birgittel a mezőnyre: ötvennel nyertünk kétszáz méteren. Jókat mulattam a váltóverseny során is: Keresztesi Alexandra ment egyest, s amikor átadta volna a váltóbotot a férfi egyesnek, beborult a vízbe. Mi meg elnéztük a futamokat, úgyhogy nem voltunk ott, amikor át kellett volna venni a botot. Vegyes négyesben mi borultunk be, ott Fischer az ellenfélnél volt vezérevezős, meg is nyerték a viadalt. De azért én sem hagytam magam: hat számban indultam, öt aranyat szereztem.

– Fájdalmasan kizökkentő lesz a kérdésem: mikor kezdődtek az edzések?
– Ne is kérdezze! Egyelőre nagyon szenvedek. Az első edzésnapot el is késtem, Johannesburgban ragadtam a reptéren, de azért november másodikán már nem halaszthattam tovább. Két hónapig semmit sem csináltam, úgyhogy az első napokban nem esett jól az edzés, különösen a futást utálom. A minap edzőnk, Fábiánné Rozsnyói Katalin boldogan jött elénk, s azt mondta: "Lányok, képzeljétek, elintéztem az uszodát, járhatunk úszni is!" Mit mondjak, én nem voltam olyan lelkes, mint ő. De hamarosan visszazökkenek a régi kerékvágásba.
– Újabb fejlemény, hogy a Paksy, Patyi, Fazekas trió is csatlakozik Fábiánné csapatához, így immár hatan edzenek együtt.
– Egyelőre ez csak annyit jelent, hogy jelenleg öt jobb futó akad nálam a tréningeken. Kicsit furcsa, mert eddig nem mindig hízelgően beszéltek rólunk, most viszont a csapattársaink lettek. De remélem, nem lesz semmiféle konfliktus közöttünk.
– Kialakulhat-e rivalizálás a csapaton belül?
– Remélem, nem. Továbbra is a topon szeretnék maradni. Mert most még nyafogok, de ha gürcölni kell az edzéseken, azért odateszem magam.
– Ismertek az új válogatási elvek. A Kovács, Janics duó védettséget élvez ötszázon. Tudják már, milyen számokban indulnak az új évadban?
– Kezd körvonalazódni.
– Ezúttal is marad a szokásos taktika, a titoktartás…
– Igen, ez legyen a mi meglepetésünk!