Torokszorító pillanatok

Eger–OSC, Szentes–BVSC, valamint UTE–FTC pólóbajnoki rangadó. Kásás Zoltán a két bíró egyike. Mit ne mondjunk, furcsa. A közelmúltban még ő pattant fel a kispadról, hogy odamondogasson a szerinte rosszul döntő játékvezetőnek, most meg ő tartja a hátát.

– Hogy ízlik a játékvezetői szerep?
– Nem szokatlan – mondta Kásás Zoltán. – A kétkapus edzéseken sokat vezettem és vezetek, no meg a válogatottban, Kemény Dénes segítőjeként én szoktam megnézni a vetélytársak találkozóit, és mindig figyelem a bíráskodást is. Ami tény: egészen más tétre menő találkozón fújni a sípot, a tréningeken jóval kisebb a felelősség.

– Első meccse bíróként?
– Régen volt. Még 1977-ben, amikor a Fradiból a Tatabányába szerződtem. A Tatabánya a másodosztályban szerepelt, így aztán fújhattam az élvonalban. De csak ezt az egy szezont töltöttem játékvezetéssel, mert utána feljutottunk az OB I-be.

– Azt mondják a hozzáértők, az edzők a legjobb bírók, hiszen szinte mindennap – ahogy ön is említette – levezénylik a kétkapuzásokat a tréningeken. Igaz ez?
– Csak a magam nevében beszélhetek: másképpen vezetek, makacsabb vagyok, jobban figyelembe veszem a játék szellemét, elsődlegességét, mint általában a bírók. Nem is olyan régen ért vád egy utánpótlásmeccs után, amelyen a kollégám hét, én viszont csak egy játékost állítottam ki. De azt tudom, hogy az Újpest– Fradi rangadón hibáztam. A sportág jellegéből eredően nehéz feladat a játékvezetés, nincs olyan meccs, amely után ne bírálnák a bírókat. A legfontosabb, hogy korrekt embernek tartsák a játékvezetőt, ez esetben sohasem feltételezik róla, hogy rosszindulatból vagy felkészületlensége miatt bakizik.

– Nemrégiben még ön is mondta a magáét a kispadról. Nem furcsa a szerepcsere?
– Valóban, afféle csapdahelyzetbe kerültem, de igyekszem nem elfeledni az edzői előéletemet. Éppen ezért nem nyúlok mindjárt a sárga vagy a piros lapért, ha ott üvöltözik mögöttem a tréner. Én csak tudom, hogy az edző nap mint nap keményen készül a csapatával, ha kell, a gyakorlásokon is őrjöng. Vagyis joggal várja el, hogy ne vezessék el a mecscsét, ne tegyék tönkre a munkáját.

– Könnyen elvállalta, amikor felkérték e merőben más szerepkörre?
– Vacilláltam, de aztán igent mondtam, majd gyorsan össze is szedtem a szabálykönyveket. A világversenyeken többször folytattam elméleti vitákat Gianni Lonzival, a FINA pólószekciójának elnökével, legfőképpen arról, miért engedik agyonvágni az ellenfelet, miért lehet például torkot szorítani. Azt szoktam mondani, manapság elegendő jól úszni, fizikailag alaposan felkészülni, és akkor egy "hentes" le tudja fogni a klasszisokat anélkül, hogy kipontozódna. Ez zavar a legjobban.

– A kluboknak szokása megnevezni azokat a játékvezetőket, akikkel kapcsolatban rossz tapasztalataik vannak; ez esetben nem küldik őket e csapatok mérkőzéseikre. Önt mindenki elfogadja?
– Nem tudok róla, hogy bárkinek is kifogása lenne ellenem. Azt viszont én kértem, hogy a Vasas találkozóira ne küldjenek. Azt hiszem, ez így korrekt, hiszen másfél éve még edzője voltam a piros-kékeknek.

KÁSÁS ZOLTÁN
Született: 1946. szeptember 15., Alpár
Sportága: vízilabda
Legjobb eredményei játékosként: olimpiai 2. (1972), világbajnok (1973), Európa-bajnok (1974), Eb-2. (1970), KEK-győztes (1974, FTC), magyar bajnok (1968, FTC), 92x válogatott (1966–1974)
Legjobb eredményei edzőként: 2x Bajnokok Ligája-győztes (2000, Becsej; 2002, Olympiakosz), európai Szuperkupa-győztes (2002, Olympiakosz), 2x jugoszláv bajnok (2000, 2001), 2x görög bajnok (2002, 2003)

Fontosabb a zsebnél a fej
Kásás Zoltán legemlékezetesebb sikere edzőként a Becsejjel és az Olympiakosszal megnyert Bajnokok Ligája-cím, no meg az, hogy a válogatott trénereként hozzájárult az olimpiai és vb-győzelemhez. A legutóbbi nagy csalódása Magyarországhoz köti, hiszen a Vasas nem tudta megszorongatni a Domino-BHSE-t a bajnokság fináléjában, és sorozatban tizedszer jutott ezüstérem a piros-kékeknek. Ráadásul a Honvéd az Euroliga negyeddöntőjében is megálljt parancsolt a gárdának. "Nagy kudarc volt, nem is igen tudtam megemészteni" – mondta Kásás Zoltán, aki az elmúlt idény eleje óta Hódmezővásárhelyen tölt be szakosztály-igazgatói szerepkört. A legkisebbektől a felnőttekig tartja rajta a szemét a szakmai munkán, sőt az OB I B-s együttest ő edzi. "Sajnos nem elég lelkesek a srácok – tette hozzá. – Legfeljebb a mérkőzéseken vagyunk meg valamennyien, az edzéseken meglehetősen foghíjas a csapat. Pedig amatőrként is lehet profi módon dolgozni, mert a profizmus nem a zsebben, hanem a fejben kezdődik. Az is igaz, az első osztály gazdasági feltételei hiányoznak, a környéken két élvonalbeli csapat van, a Szeged és a Szentes."

S hogy vállakozna-e élcsapat irányítására? "Természetesen, de fogalmam sincs, mit hoz a holnap. Júniusig Vásárhelyen dolgozom, én nem jelentkezem senkinél. Akkor vállalok munkát, ha nem az idő szorításában kell edzősködnöm."