Mónika-show-ra várva

"A világranglista első tíz helyezettje között voltam, amikor kidőltem a sorból, és csak akkor vagyok hajlandó visszatérni, ha érzek magamban annyi erőt, hogy ismét odakerüljek. Különben nincs értelme az egésznek" – jelentette ki Szeles Mónika a The New York Timesnak még szeptemberben.
Az elszántságával aligha van gond, visszatérése kapcsán inkább az egészsége a kulcskérdés. Nem tévedés, 1997 óta minden évben megsérült a bal lába (fáradásos törést fedeztek fel az orvosok), amely 2003 májusáig "engedte" őt versenyezni – utólag kijelenthető: nem biztos, hogy jó döntés volt a részéről határozott nemet mondani a műtétre. Akkor úgy gondolta, lesz még egy dobása a WTA Touron, csakhogy rakoncátlankodó bal lába egyszerűen nem akart meggyógyulni.

"Panaszra nincs okom, csak néha bosszant, hogy bármikor belenyilallhat a fájdalom. Egyébként köszönöm, jól vagyok" – mondta a fent már említett szeptemberi interjújában.

Tavaly megpróbálta formába hozni magát, az Egyesült Államokban rendkívül népszerű World Team Tennis-viadalon ragadott ütőt, sikereket mindazonáltal nem aratott, mert olyan teniszezőktől kapott ki, akiket átlagos teljesítményt nyújtva könynyedén legyőzött volna, sőt egy bemutató mérkőzésen a nála 17 évvel idősebb Martina Navratilovával sem bírt (4:6, 4:6). Ekkortájt mondta Lindsay Davenport: "A látottak alapján öt százalék esélyt adok a visszatérésére."
Mónika egykori pályatársa, nem mellesleg egyik legjobb barátnője, Mary-Joe Fernandez ugyanakkor optimista.

"Őt ismerve biztos vagyok abban, hogy nem ilyen visszavonulást tervezett – magyarázta Fernandez. – Mármint hogy a sérült Szeles Mónika maradjon meg az emberek emlékezetében. Ha úgy dönt, hogy abbahagyja, nem lesz búcsúmérkőzés meg ilyenek, hanem csöndben lelép a színpadról – bár őszintén remélem, hogy ez nem is következik be."
Végezetül talán nem árt rögzíteni, hogy az újvidéki születésű Szeles december 2-án ünnepli a születésnapját – a harminckettediket…

Egyszer már sikerült
Amikor 1993 áprilisában, a hamburgi WTA-tornán egy elvakult Steffi Graf-rajongó, bizonyos Günther Parche hátba szúrta, a 19 éves Szeles Mónika vezette a világranglistát, sőt a merénylet előtti hat Grand Slam-tornából ötöt megnyert, vagyis azon a délutánon kettétört egy csodálatos karrier. Igaz, Mónika nem hagyta annyiban: huszonhét hónap kihagyás után, 1995 júliusában enyhén túlsúlyosan visszatért a pályára, majd 1996 januárjában az Australian Openen megszerezte kilencedik Grand Slam-trófeáját, mindeddig az utolsót.

Hogy visszatérése esetén tud-e újabb nagy versenyt nyerni, arra alighanem egyértelmű a válasz, bár egykori edzője, Michael Sell rövid, de annál érdekesebb okfejtéssel állt elő: "Mónikának élete a tenisz, a versenyzés. Nála alázatosabb, tehetségesebb játékost nem sokat hord a föld a hátán, így amikor azt látom, hogy a mai mezőnyben Miszkina és Kuznyecova is tud Grand Slam-tornát nyerni, önkéntelenül megfogalmazódik bennem: ilyen teljesítményre a harmincon túli Szeles is képes."