A hét elején edzőt váltott a Ferencváros. Bukta András helyét az egykori válogatott Szabó István, a magyar hokipályák környékén csak "Cocának" hívott egykori kitűnő jobbszélső vette át. A szakvezető eddig a szakosztály utánpótláscsapatainál dolgozott, most azonban feljebb lépett a ranglétrán. Az UTE elleni meccs előtt beszélgettünk vele.
Szabó István
Született: 1960. április 3., Budapest Klubjai: KSI, UTE, FTC, MAC
Legjobb eredményei: 8x magyar bajnok (6x – UTE, 2x – FTC), gólkirály (1988)
Szabó István
Született: 1960. április 3., Budapest Klubjai: KSI, UTE, FTC, MAC
Legjobb eredményei: 8x magyar bajnok (6x – UTE, 2x – FTC), gólkirály (1988)
– Jó ez magának? – Már miért ne lenne jó?
– A Ferencváros edzőjének lenni nem túl hálás szerep manapság. – Dehogynem! A Fradihoz tartozni, a Fradiért dolgozni büszkeség!
– Nem fél, hogy elődje sorsára jut, és az anyagiak miatt önnek is azt mondják: köszönjük, Coca, de nincs pénz, mehetsz, amerre látsz? – Nem.
– Nocsak, lemaradtunk valamiről? Új támogató a színen? – Bárcsak úgy lenne!
Mirkó István
Szabó István, a Fradi új edzôje hisz a feltámadásban
– Akkor? – Ingyen csinálom.
– Tessék? – Jól hallotta, nem kapok érte pénzt.
– A mai világban… – …a mai világban is számomra az érzelmek fontosabbak. Engem minden a Fradihoz köt, gondolja, hogy képes lettem volna nemet mondani ennek a csapatnak? – Senkiről sem feltételezek rosszat, különösen nem a szakosztályt irányító Kassai Györgyről, de… hogy finoman fogalmazzak: az ilyen embereket sokszor kihasználják.
– Használjanak. Én sohaem fordulok az egyesület ellen, történjék bármi. Tudja, gusztustalannak tartom az olyan sportolót, aki beperli a Ferencvárost. A futballistáknál van erre példa, és ez, bevallom, kiborít.
– A szerződés, az szerződés, nem? – Természetesen azokkal a vezetőkkel sem vagyok kibékülve, akik teljesíthetetlen ígéretekkel íratnak alá papírokat, de még egyszer hangsúlyozom: a Ferencvárossal perben állni az én szememben több mint vétek.
– Ahhoz képest, hogy Újpesten lett ismert játékos, elvakult fradistának tűnik. – Hat bajnoki cím után tudja, miért mentem el a Megyeri útról?
– Hallgatom. – A nyolcvannyolcas bajnoki döntőben, a Sportcsarnokban a Fradi ellen játszottunk. Telt ház, őrült hangulat, minden, ami kell. Na, én akkor olyat tettem, ami abban a korszakban bűnnek számított a vezetők szemében.
Az NSO ajánlja:
Borsodi Liga, 2005-2006 - az összes eredmény, menetrend, tabella: BORSODI LIGA
– Kíváncsivá tett. – Tízezer ember előtt keresztet vetettem. Másnap hívattak az Eötvös utcai székházba, és a maguk módján megkértek, máskor ezt ne. A három gólom szóba sem került. Erre azt mondtam, rendben, máskor ezt nem, legalábbis újpesti mezben. Elmentem a Fradiba, ahol az első percben éreztem, ez az én igazi otthonom. Elég most is a jégre néznem, csodálatos ez a Fradi-mez.
– A lila-fehér nem tetszik? – Nem!
– Ideges? – Még kérdi? A gyomrom ökölben. Első meccsem a kispadon, ellenfél az Újpest, megőrülök. Csak kezdődne már!
– Nem akarom felhúzni, de elképzelhető, hogy nem sok köszönet lesz benne. – Tudja, miért kaptunk ki eddig sorozatban?
– Erősebbek az ellenfelek. – Nem olyan biztos az. A Dunaújváros ellen két és fél perc, az Érsekújvár ellen egy perc, a Volán ellen pedig négy perc alatt veszítettünk. Rendre elég volt egy kis rövidzárlat, és elúszott a hajó. Ez pszichikai okokra vezethető vissza. Hétfő óta azonban más világot élünk, így joggal hihetem, mostantól minden másként lesz.
– Rosszul végezte a dolgát az elődje? – Nem akarom bántani, hiszen Bukta András végtelenül rendes ember. Maradjunk annyiban, ez még nem elég a sikerhez. A jó edző szerintem sportpedagógus, pszichiáter is egyben. Az életben is meg kell találni a közös hangot a játékossal, érezni kell, ha problémája van, ha nyűgös, ha bal lábbal kelt fel. Nem tudom pontosan, mi volt a múltban, csak azt: hétfő óta ezek a fiúk szárnyalnak az edzéseken, mintha kicserélték volna őket. Nagyszerű srácok, higgye el.
Szavazás
– Ennyire ismeri őket? – Többek között ezért is vállaltam el a munkát. Az idősebbekkel régi a kapcsolatom – Dobos Tamás segítségére például nagyon számítok –, a fiatalok pedig nálam kezdtek. Mostantól még többen kerülnek fel a felnőttcsapathoz. Övék a jövő.
– Nehéz volt őket otthagyni? – Nehéz lett volna. Egyetlen kérésem volt csupán: hadd dolgozzak továbbra is a junioroknál. És elhiheti, nem azért, mert ott kapok fizetést.
– Lesz munkája bőven. – Szakács Ferenc és Szergej Oreskin személyében két olyan segítőm van, akikben vakon megbízom. A fiatalokért is mindent meg kell tenni, és mi mindent megteszünk. Nem kellenek ide külföldiek! A juniorcsapatunk néhány napja az Újpest ellen játszott, és ellenfelünknél négy szlovák gyerek is szerepet kapott. Írja csak le, ezt elítélem!
– Kemény szavak. – Vállalom! Nálunk is vannak külföldiek – csíkszeredai srácok. Azt hiszem, nem kell magyarázni, ez mit jelent. Rengeteg magyar fiatal tűnt el a süllyesztőben régen is, mert csak hozták, hozták az ilyen meg olyan légiósokat. Engem nem érdekelt, kiálltam anno Jászberényben is a Fradi-szurkolók elé, és politikai felhang nélkül levezényeltem a "Ruszkik, haza!" kórust.
– Politikai felhang nélkül? – Igen.
– Biztos? – No jó, volt benne az is… De hagyjuk most a politikát, a sportba nem szerencsés belevinni. Sajnos sokan, rengetegen nem így gondolják. Fel kellene fogniuk végre, hogy nem a sport van a politikusért, hanem fordítva! Amúgy nem tagadom, én is politizálok, de nem keverem össze a kettőt. Még ha a jobb széltől nem is tudok elszakadni…