Visszavágó jövőre Floridában

- Maximálisan elégedett vagyok a versenyzésünkkel - mondta Domokos András. - Mindössze egyetlen futam volt, amelyben semmi nem jött össze, ezzel együtt nem az akkori harmincötödik hely miatt nem tudtuk megvédeni a világbajnoki címünket. Egyszerűen most jobbak voltak a dánok.

- Eddig arról voltak híresek, hogy téthelyzetben igen kiegyensúlyozottan vitorláztak. Mivel magyarázza, hogy most jobban hullámzott a teljesítményük?
- Szerintem balatoni viszonylatban egyáltalán nem rosszak ezek a helyezések. Egy tavon ugyanis sokkal nehezebb egyelentesen teljesíteni, mint tengeren vagy óceánon.

- Vagyis semmi különös nincs abban, hogy balatoni emberekként eddig a négyből három vébéelsőségüket óceánon, egyet pedig tengeren szereztek?
- Nincs.

- A hazai pálya előnyt vagy inkább hátrányt jelentett?
- Kilencvenhatban, amikor ugyancsak a Balatonon volt a verseny, kifejezetten hátránynak éreztem. Tartottam a mostanitól is, ám egy percig sem befolyásolta a vízen hozott döntéseinket, hogy itthon vagyunk, sőt a rendező, a Spartacus Vitorlás Egylet olyan tökéletesen kiszolgált bennünket a parton, hogy emiatt sem kellett stresszelnünk magunkat.

- Az sem merítette ki, hogy társa, Majthényi Szabolcs szavaival élve, utazási irodaként is működött menet közben?
- Szabolcs arra gondolt, hogy több külföldi barátunknak is mi szereztünk szállást, hoztuk-vittük őket. Szerencsére a feleségem sokat segített, így ez sem bizonyult tehernek.

- Régi szurkolókról volt szó?
- Versenytársakról. Például a dán Bojsen-Möller testvérek a szüleim balatoni víkendházában laktak.

- Nem mondja, hogy a dánokkal, akikkel évek óta a legnagyobb vetélytársaknak számítanak, esténként egy pohár bor mellett kedélyesen elbeszélgetett?
- Régóta barátok vagyunk, így nincs ebben semmi meglepő. Amikor Dániában vagyunk, ők is megteszik ezt értünk.

- Feltűnt, hogy kicsit sántikál, mi történt a lábával?
- Még az első versenynap után elmentem futni, és egy rossz lépésnél magam alá tört a bal lábfejem. Innentől kezdve érzésteleníteni kellett a versenyekre. Szerencsére az egyik holland versenyző orvos, így mindig be tudta adni a csonthártyámba az injekciót. De nem kell ennek olyan nagy feneket keríteni, ez a baleset ugyanis nem befolyásolta hátrányosan a versenyzésünket.

- Míg a manchaftja pihen, ön a pénteki befutó után azonnal szörfözni ment, szombaton meg indult a nagyhajós félszigetkerülő versenyen. Nincs megállás? - kérdeztük Majthényi Szabolcstól.
- Szörfözni azért mentem ki, mert jó volt a szél. A nagyhajós versenyre pedig benevezett az assós csapatom.

- Sok viadal van még hátra idén?
- Nem, a Bajnokok bajnoksága, az évadzáró, egy-két nagyhajós, no és még egy hollandiverseny.

- A következő, floridai világbajnokság eszébe jutott már?
- Annyiban igen, hogy mindenképpen szeretnénk kimenni, mert kilencvenhétben is jól éreztük ott magunkat. Akkor negyedikek lettünk, de most jobb a hajónk, így igyekszünk majd visszahódítani a vébé-címet. Persze ha nem sikerül jövőre, akkor is van még időnk, mivel a mezőnyben mi a fiatalabbak közé tartozunk. A nyáron ismét egy tavi verseny jön, az Európa-bajnokságot ugyanis a Fertő-tavon rendezik. Ott aztán még szeszélyesebbek a szélviszonyok, mint a Balatonon.

A kiegyensúlyozottság döntött


Az abszolút pontversenyben - amelyben minden futameredmény számít - kiegyensúlyozott teljesítménye miatt korábban rendre a magyar kettős kerül az élre, ám Balatonföldváron ez a szép sorozat is megszakadt: miközben a dán kettős produkciójába a nyolc futam során mindössze egy rosszabb eredmény csúszott be, addig Majthényiék helyezései sokkal nagyobb kilengéseket mutattak.Az elmúlt öt évben a magyar és a dán egység osztozott az aranyérmeken a világbajnokságokon, hiszen - miként az az alábbi táblázatunkból is kiderül - vagy az egyik, vagy a másik állhatott a dobogó tetejére.