Öröm, de nem elégedettség

A férfiak esetében a váltó- győzelemnek örülhetünk, mert a fiúk a padlóról felállva bizonyították, hogy nem felejtettek el öttusázni, ám a hagyományos egyéni és csapatversenyben - akárcsak tavaly -, ezúttal sem játszottak főszerepet. Moszkvában Horváth Viktor, Varsóban Fülep Sándor esett ki a selejtezőben a csapattagok közül, és ezzel egy éremszerzési lehetőség mindkét esetben elszállt.

Tavaly Horváth, most Fülep vesztét okozta a gyenge vívás - de ezúttal a többiek sem remekeltek a páston.
- Nem a tudásuknak megfelelően szerepeltek a fiúk a hagyományos versenyen, vívásban mindenki többre képes a mutatottnál - vágott a közepébe Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány. - Hiába volt jó a másik négy szám, a vívás megpecsételte a sorsukat.

- Mivel magyarázza ezt a produkciót?
- Finoman fogalmazva tele volt a nadrágjuk. A vívófelkészülés nagyon jó volt, sikerült megfelelő körülményeket teremtenünk, mindig voltak edzőpartnereik, hol a vívóválogatott tagjai, hol pedig külföldiek. A tatai edzőtáborban rendezett háziversenyeken is remekeltek. Éppen ezért érthetetlen, hogy mind a négyen egyszerre voltak maguk alatt, és nem csak valamelyiküknél akadozott a gépezet. Azt hiszem, a magyar öttusára jellemző teljesítménykényszer is megbénította őket, mert a közfelfogás szerint csak az aranyérem számít, az ezüstnek lassan örülni sem tudunk. Pedig egyre erősebb és szélesebb a mezőny, lásd az új kínai világbajnokot.

- A legfeltűnőbb a nem is olyan régen rendre kilencszáz pont fölött teljesítő Balogh produkciója volt. Még hétszáz pontig sem jutott.
- Gabi kétezer-egy óta nem ért el igazi nagy eredményt, és ez egyre inkább nyomasztja. Most is nagyon akart, de semmi sem sikerült neki. Nála is, és a többieknél is sürgősen rendbe kell tenni a vívást, de nem egyszerű.

- Talán egy pszichológus segíthetne, hiszen a váltóban bebizonyították, hogy tudnak vívni.
- Mindenkinek volt már, vagy van pszichológusa… Vannak problémák, amelyeket nem külső segítségnek, hanem a versenyzőnek saját magának kell megoldania. Nem azzal az érzéssel kell felmenni a pástra, hogy "nehogy kikapjak", hanem úgy, hogy "nyerni fogok". Ez pedig a versenyzőn múlik. Ha majd újra hisznek magukban, felszabadultan, görcsösség nélkül mennek a pástra, olyan eredménnyel rukkolnak elő, mint mondjuk a három magyar aranyéremmel zárult kétezer-egyes vébén. ---- & ---- A