Csak bírják végig a tempót!

Kevés jegyzett európai bajnokságban fordul elő manapság, hogy a rekorder másfél évtizeden keresztül nemhogy az élen nem végez, de gyakorlatilag nincs is versenyben az aranyéremért. Márpedig a Liverpoolnál ezzel a hajmeresztő jelenséggel voltak kénytelenek szembesülni a nyolcvanas években még alaposan elkényeztetett szurkolók. Kétségbeesésre persze sosem volt okuk, erről mindenekelőtt Gérard Houllier 2001-es, serleghalmozó legénysége gondoskodott, legutóbb meg a Rafael Benítez által a BL-győzelemig vezérelt csapat.

De azért a Premier League meghódítását Angliában semmivel sem lehet pótolni, ez nyilvánvaló. Ne csodálkozzon senki, ha az Anfield Roadon (kimondatlanul, de érezhetően) mostantól a hazai versengést fogják a legfontosabbnak tekinteni - még az első számú európai klubtrófea megvédésénél is fontosabbnak. Voltaképpen mindegy, a kontinens legjobbjaihoz legutóbb látványosan felnövő együttes lendülete, önbizalma melyik fronton kamatozik a jövőben.
Ellenben, ha már a lendületnél tartunk, bizony nagyon sokáig kell majd kitartania. Amikor az UEFA némi huzavona végén úgy döntött, a Liverpool elindulhat a BL-ben, nagy volt az öröm, de az a tény, hogy már az első selejtezőkörben be kellett kapcsolódnia a küzdelmekbe, jókora, hatását várhatóan csak később éreztető terhet rakott a futballistákra. Mondani sem kell, nem önmagában a walesi TNS vagy az FBK Kaunas elleni kétszer kilencven perc a probléma, hanem a normálisnál hetekkel korábbi idénykezdet. Nem véletlenül pendítette meg Steven Gerrard, hogy amikor csak lehet, edzője igyekezzen kímélni őt a rettentő hajtás közepette.

Óhajtása értő fülekre talált, elvégre Beníteznek sem lehet érdeke, hogy idő előtt kizsigerelje legértékesebb játékosát. Emellett az eszközei is meglesznek ahhoz, hogy Gerrardnak időnként pihenőt adjon. A néhány hónapja még sérült labdarúgók felépülése és az új igazolások együttesen valóságos tolongást idézhetnek elő a középpályán. Ha mindenki egészséges, a szakvezető külön-külön ki tudja állítani a jól ismert Luis García, Xabi Alonso, Gerrard, Riise négyes fogatot - amely általában pazarul játszott -, valamint a Kewell, Sissoko, Hamann, Zenden kvartettet. És akkor még nem számoltunk az ígéretes tehetség hírében álló chilei Mark Gonzálezzel, akit Benítez személyes kérésére vásároltak meg az Albacetétől. Úgy sejtjük, efféle szituációról álmodik a legtöbb tréner.

Ami azt illeti, a csatárok miatt sem kell aggódni. Csodálkoznánk, ha a lábtöréséből már hónapokkal ezelőtt felépülő, egyelőre mégis kissé visszafogott Djibril Cissé nem lendülne bele viharos gyorsasággal a góllövésbe. Fernando Morientes esetében valamivel szkeptikusabbak vagyunk, mintha nem igazán ízlene neki az angol foci, úgyhogy igyekeznie kell, mert mögötte ott áll a műfaj egyik avatott ismerője és művelője. A Southamptontól érkező Peter Crouch vérbeli, amolyan Heskey-szerű szigetországi ék, az ottani futballiskola büszkesége: gólokat is szerez, de az az igazi főnyeremény, amilyen pontosan és okosan lefejeli a felívelt labdákat a társaknak. E sorok írásakor a támadók közé tartozik még Milan Baros, ám az ő távozását többnyire evidenciaként kezelik, avagy manapság az Eb-gólkirályság sem garancia semmire.

Az újaknak várniuk kell?


Az a furcsa helyzet állhat elő a Mersey partján, hogy noha Rafael Benítez ígéretes futballistákat szerződtetett, eleinte alig valamelyikük lesz kezdő. Az évad azonban elég hoszszú ahhoz, hogy idővel lehetőséget kapjon elsősorban Sissoko, Crouch és Zenden. Akárhogy is alakul, egy biztos: sok fog múlni azon, vajon a többiek partnerek lesznek-e az irányító és a góllövő szerepkörben is jeleskedő Gerrard mellett. ---- Nagy szerencséje a Liverpoolnak, hogy több esélyest is eltakarítva az útból sikerült diadalmaskodnia a Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásában. Ha nincs ez a mesés - sőt, a döntő alakulását elnézve bízvást mondhatjuk: hihetetlen - győzelem, aligha tudta volna elkerülni a patinás klub, hogy legértékesebb játékosa új kihívás után nézzen. De hát ott lehetett volna hagyni ezt a egyesületet a mámoros isztambuli éjszaka után, amikor a csapatkapitány szinte hűségesküt tett szeretett "liverpudlijai" mellett?

Ami azt illeti, ott lehetett volna. Mi az, hogy: sokáig több mint kétséges volt Steven Gerrard sorsa, nagyjából egy hétig tartott az az időszak, amikor a Chelsea és a Real Madrid ott ólálkodott körülötte, ő pedig sértődötten nyilatkozgatta, hogy klubja sajnos nem siet maradásra bírni. Talán joggal érezte, hogy elhanyagolják (bár a szurkolók erre nem voltak tekintettel, javában készültek tüntetni ellene), aztán mintegy varázsütésre eloszlott a félreértés, napok alatt megegyeztek a felek, és Gerrard maradt.

Hogy mi lett volna, ha elmegy, arról az eddigi tétmeccsek alakulása sokat enged sejtetni. Enyhe, de tényleg csak leheletnyi túlzással: Cissé ide, Morientes oda, a Liverpool akkor volt igazán ütőképes alakulat, ha elpusztíthatatlan, forrófejűségét is lassan levetkőző kapitánya a pályán volt. ---- Noha a lágyabb szívű Liverpool-drukkerek feltehetően a BL-döntőben mutatott bravúrokat citálják, ha Jerzy Dudek kerül szóba, azért emlékezhetünk, 2004-2005-ben a lengyel kapus gyakran bizonytalankodott. Vele ellentétben Reina kiegyensúlyozott teljesítményéről híresült el a spanyol bajnokságban, 38 mérkőzésen csupán 37-szer rezgett a hálója. A Villarrealtól megvásárolt hálóőr igazi hosszú távú befektetés, hiszen még csak e hónap végén lesz 23 éves.

További érkezők: Jack Hobbs (Lincoln City), Peter Crouch (Southampton), Mohamed Sissoko (Valencia), Antonio Barragan (Sevilla), Mark González (Albacete), Boudewijn Zenden (Middlesbrough)
Aki
hiányozhat
Nem az a tipikus "csapat oszlopa", az elmúlt hat évben gyakran nélkülözte őt a "vörösök" kezdő tizenegye, de sosem volt rest csereként beállva villogni, és a fontos pillanatokban szerzett góljai azért mindig jól jöttek. Technikás, több poszton is bevethető támadó középpályással gyarapodott a francia Girondins Bordeaux kerete, ráadásul teljesen ingyen, mivel a 32 éves Smicernek épp lejárt a szerződése.

További távozók: Anthony Le Tallec (Sunderland), Antonio Núnez (Celta Vigo), Igor Biscan (Panathinaikosz), Gregory Vignal (Portsmouth), Jon Otsemobor (Rotherham United), Bruno Cheyrou (Bordeaux), Chris Kirkland (West Bromwich Albion), El-Hadji Diouf (Bolton Wanderers), Mauricio Pellegrino, Paul Harrison, Patrice Luzi, Ritchie Partridge, Mark Smyth ---- Everton (4.)
Az előző évad bravúrcsapatának úgy illene megismételnie a 4. pozíciót, hogy közben a BL-ben is helyt kell állnia - a jelenlegi kerettel ez nem lesz könnyű. David Moyes a holt idényben eddig józanul főleg a védelem megerősítésével foglalatoskodott, így a Goodison Parkba csalta a dán Per Kroldrupot és a manchesteri Phil Neville-t, bár a középpályás Simon Davies is jó fogásnak tűnik. Ha nyugodtan akar nekivágni a feladatoknak, bizonyára szüksége lesz még egy rutinos futballistára. Három hét áll a rendelkezésére…

Tottenham Hotspur (9.)
A holland vezetőedző, Martin Jol a jelek szerint roppant tudatosan építkezik a Spursnél. Simon Daviestől eltekintve nem engedett el jónevű játékost a nyáron, és az igazolásaiban is volt rendszer: a fiatalok (Aaron Lennon, Wayne Routledge) mellett elcsábította a nemzetközi szinten is tapasztalt Edgar Davidsot. Kérdés, ez elég lesz-e ahhoz, hogy a csapat hosszú évek után végre kilépjen a (felső) középszerűségből. A klub magyar kapusa, Fülöp Márton vélhetően e szezont is kölcsönben fogja tölteni valamelyik alsóbb osztályban.

Charlton Athletic (11.)
Gyanítjuk, Alan Curbishley nagyszerűen eligazodik a játékospiac "kölcsönstandján", most például két olyan labdarúgóra tett szert, akiről aligha gondolta valaki, hogy egyszer a Valleyben fognak játszani. Alekszej Szmertyin (Chelsea) és Gonzalo Sorondo (Inter) a newcastle-i Darren Ambrose-zal együtt sokat tehet azért, hogy az együttes állandósítsa időnként tapasztalható jó formáját, és ne fordulhasson elő olyan látványos kifulladás, mint amely májusra visszavetette a Charltont a táblázat derekára.

Fulham (13.)
Óvatosnak kell lennünk, mert a Premier League hivatásos vészmadarai az elmúlt években rendre kiesési gondokat jövendöltek a Fulhamnek, erre az a 14. helynél egyszer sem végzett hátrébb. Hanem a társulat ismét nem erősödött, tehát most beteljesedhet a borús jóslat. A dán Niclas Jensen az egyetlen magasan jegyzett szerzemény, miközben elment Andy Cole és, ami még rosszabb, a Manchester United lecsapott a megbízható teljesítményével korát (35 év) szinte meghazudtoló holland kapusra, Edwin van der Sarra.