A cél: egy címmel több

Lehet töprengeni: mi a nehezebb, felérni a csúcsra, esetleg megragadni ott? A Bayern München esetében az utóbbira is volt példa nyolcszor (az előbbire ugyebár 19-szer, ebből a Bundesligában 18-szor), ugyanakkor az edzőnél, Felix Magathnál egyszer sem. Igaz, nála a tavaszi sikerek is az elsők voltak a sorban, hiszen hosszú edzői karrierje során szinte mindenhova tűzoltónak hívták, igaz, ha hagyták dolgozni, voltak olyan eredményei, mint a Stuttgarttal 2003-ban elért ezüstérem.
A Bayernnél viszont az edzőnek mindene megvan, csak ideje nincs. Épp ezért volt fontos, hogy Magath már az első szezonjában maradandót alkosson, mert ha nem így történik, senki sem fogadja el, mennie kell, és akkor megint rá lehet sütni a bélyeget, hogy vészhelyzetek megoldására alkalmas, nagy tervek realizálására viszont nem. A hajdan a Hamburggal játékosként BEK-et nyerő (és a Juventus elleni finálé egyetlen gólját jegyző) Magath pedig bizonyított, első bayernes évében duplázott, a klub történetében korábban erre mindössze példaképe, Branko Zebec volt képes.

De aligha itt akarja behúzni a féket… A mostani évad előtt a felkészülés, ha lehet, még keményebb volt, mint a tavalyi, az erdei futások, a medicinlabdás gyakorlatok állandó napirendi pontot jelentettek, a japán túrán pedig újdonságként a lépcsőzés is bekerült a programba. "Hosszú, kemény idény előtt állunk, amelynek végén ott a világbajnokság is. De ilyen edzések mellett nem kell aggódnunk, hogy elfogy az erőnk" - mutatott rá a nyári mindennapok lehetséges hasznára Roy Makaay, a csapat holland gólgyárosa.

A világbajnokság lehet egyébként az új szezon egyik központi fogalma a bajor öltözőben. Eleve a Konföderációs Kupa miatt hét kulcsember (Oliver Kahn, Michael Ballack, Bastian Schweinsteiger, Sebastian Deisler, valamint az argentin Martin Demichelis és a két brazil, Lúcio, továbbá Zé Roberto) mindössze 14 nappal a rajt előtt kapcsolódott be a közös felkészülésbe, de ezzel aligha lesz probléma, hiszen tavaly, az Európa-bajnokság után is csúsztatva kezdtek a menők, ami a visszafogottabb rajt után a finisben kamatozott igazán. Ezúttal aligha akar beragadni a startnál a címvédő, igaz, ezt a játékosok nem is engedhetik meg maguknak, hiszen a Konföderációs Kupát megjárók mellett Valérien Ismaël, Philipp Lahm, Willy Sagnol, Owen Hargreaves, Ali Karimi, Paolo Guerrero, Roque Santa Cruz, Claudio Pizarro és talán még Mehmet Scholl sem tett le a 2006-os világbajnokságról. Ha összeszámoljuk, ez másfél csapatra való játékos, márpedig továbbra is tizenegyen férnek csak be a kezdőbe. Kezdődhet a konkurenciaharc!

Ebből hasznot is húzhat a Bayern, a minden poszton való kétszeres lefedettség gyakorlatilag adva van, rutinból aligha lehet majd bekerülni a legjobbak közé. "Nem lehet lazsálni, kétségtelen. Én például már az első nap gázt adtam, minden edzésen, minden meccsen" - jelentette ki Kahn.
Más okból is szükség lesz erre, mert kimondva-kimondatlanul a Bayernnél ezúttal nem elég a jó hazai szereplés, a Bajnokok Ligájában is villantani kell, a legutóbbi negyeddöntős szereplést felül kell múlni. A keret megvan hozzá, az új stadion, a 66 ezres Allianz Arena szintén, már csak teljesíteni kell.

Aki mégsokat érhet

Mindössze két idény alatt a Bundesliga legjobb középhátvédjévé nőtte ki magát, de teljesítményét egyelőre inkább csak Németországban ismerik el, a francia válogatottba még a kapitányváltást követően sem tudott beférni. A Juventusba szerződő Robert Kovac utódaként a bajorok több jelöltet is kiszemeltek (Bobo Balde, Daniel Van Buyten), míg végül megegyeztek a Werder centerhalfjával, aki a 2003-2004-es idényben a Bundesliga legtöbb párharcot megnyerő játékosa volt, és aki Marcelo Bordon (Schalke), valamint Lúcio (Bayern) mögött az előző szezonban a harmadik lett a Kicker rangsorában.

További érkezők: Karimi (el-Ahli), Lahm (VfB Stuttgart), Ottl (Bayern München II)

Aki hiányozhat

Amíg Torsten Frings (Werder Bremen) és Robert Kovac (Juventus) helyére sikerült megfelelő helyettest találni, addig Samuel Kuffournak (továbbá, a teljesség kedvéért, Thomas Linkének) egyelőre nincs igazi örököse a kereten belül. A Bayernnek ugyanis nem maradt klasszikus emberfogója, hiszen a keretben jelenleg szinte hemzsegnek a vonalvédekezésre alkalmas bekkek, ami ugyan a Magath-taktika része, de egyszer-egyszer elkelne egy jó "kullancs" is. A trénerrel nem igazán kijövő ghánai a Romában immár a Serie A csatárait riogathatja.

További távozók: Frings (Werder Bremen), Hasemian (Hannover), R. Kovac (Juventus), Linke, Zickler (mindkettő Salzburg) ----
Túlságosan nem alakult át a Bayern München kerete, így Felix Magathot semmi sem ösztönözheti az előző évadban jól bevált taktika megváltoztatására. A négyvédős rendszerben Robert Kovac helyét Ismaël veszi át, a bal oldalon pedig Lahm próbálja majd kiszorítani Lizarazut. A középpálya semmit sem változik a legutóbb látotthoz képest, Deisler a jó válogatottbeli szereplés dacára csak csere, de hosszabb távon feltörhet, akárcsak az edző kedvence, Karimi. Elöl a Makaay, Pizarro kettős mögött ott van a sokak által irigyelt Guerrero, Santa Cruz cseresor is. ---- A szakírók szerint ő a liga legjobb játékosa, a Kickernél például már harmadszor koronázták meg, korábban legalább ennyi elismerést csak a négyszer nyerő Franz Beckenbauer, illetve az egyformán háromszor diadalmaskodó Uwe Seeler és Sepp Maier tudott begyűjteni.

Sir Alex Ferguson, a játékosra erőteljesen "hajtó" Manchester United menedzsere úgy véli, nincs nála gólerősebb középpályás a mai labdarúgásban. Ha azt nézzük, hogy a 2000-2001-es idény óta mindig szerzett legalább hét gólt a Bundesligában (sorrendben 7, 17, 10, 7 és 13 volt a termése), igaza lehet az MU skót menedzserének.

Sokan állítják, a Bayern München eredményessége elsősorban rajta múlik, hiszen képes gólt szerezni, de az előkészítésnek is mestere, Roy Makaay és a többi csatár főképp tőle kapja a "halálos" átadásokat. Gólpasszok terén a karriercsúcsa 12, ezt a 2003- 2004-es évadban állította fel, természetesen Bayern-játékosként.

Szintén többségi vélemény, hogy a Nationalelf jövő évi vb-szereplése is elsősorban rajta múlik, Jürgen Klinsmann is őt tette meg csapatkapitánynak (előtte klubtársán, Oliver Kahnon volt a szalag, vele vb-ezüstig jutott a válogatott), és ő egyelőre állja a próbát, az idén például eddig majdnem hozza a meccs/gólos (7 mérkőzés, 6 találat) átlagot.
Michael Ballacknak hívják. ---- Hertha BSC (4.)
A hajdan Király Gábor és Dárdai Pál (ma már csak az utóbbi van Berlinben, kérdés, meddig) miatt a liga "magyar" csapatának számító Hertha BSC 2004 tavaszán majdnem visszazuhant a másodosztályba, holott korábban zsinórban ötször kvalifikálta magát a nemzetközi porondra. Ebből a mélységből egy évad alatt sikerült kiugrania, hiszen legutóbb már a negyedik helyen végzett, és ismét indulhat az UEFA-kupában. Dieter Hoeness menedzser szerint elsősorban azért, mert Falko Götz személyében olyan edzőt sikerült találni, aki újra hosszú távra megoldást jelenthet (mint Jürgen Röber 1996 januárja és 2002 februárja között), illetve mert a csapat ismét csapat lett. Túl nagy átalakítást nem is hajtottak végre a nyáron Berlinben, pénz sem volt rá (csak a bankoknak 17.3 millió euróval tartozik a klub), mint ahogyan szükség sem. Fiatal erőkkel (Okoronkwo, Stuhr-Ellegaard, Bieler, Boateng, Samba) töltötték fel a keretet, de ami ennél is fontosabb, a kulcsembereket (Marcelinho, Bastürk, Marx, Friedrich) sikerült megtartaniuk.

VFB Stuttgart (5.)
Ha azt vesszük, hogy Giovanni Trapattoni szinte minden klubcsapatával nyert legalább egy jelentős serleget (legutóbb a Benficával portugál bajnoki címet), nincs miért aggódni Stuttgartban: az olasz maestro a "sváboknál" is csodát tesz. De ahhoz tényleg csoda kell… A VfB a nyáron három húzóemberét is elveszítette, Kuranyi a Schalkéhoz, Lahm a Bayernhez, Hleb pedig az Arsenalhoz igazolt, és ha a posztokat nézzük, csupán a német csatárt sikerült megfelelően pótolni Tomassonnal (és ha kell, Grönkjaerrel). Csak ha az első edzésén 1500 szurkoló által fogadott Trap kitalál valamit, akkor indulhat a Stuttgart jövőre is az UEFA-kupában.

Bayer Leverkusen (6.)
A nevek alapján a Leverkusennek illene az első öt, de inkább az első három között végeznie, csakhogy ez már legutóbb is kívánalom volt, és a Bayer akkor is mindöszsze a hatodik lett. Hiába védett az egyik legmegbízhatóbb német kapus (Butt), hiába volt két brazil válogatott védő (Roque Júnior, Juan) a hátsó alakzatban, hiába voltak vb-ezüstérmes németek (Schneider, Ramelow) a kezdőcsapatban, hiába volt a "gyógyszergyáriaké" a liga leggólerősebb csatárpárosa (Voronin, Berbatov), a teljesítmény hullámzott, és csak véletlenül jött össze a nemzetközi kupaindulás. (Ha nem a Bayern és a Schalke játssza a kupadöntőt, akkor az Intertotó-kupa maradt volna…) Ha ezeken Klaus Augenthaler edzőnek sikerül változtatnia, egy év kihagyás után még a dobogó sem elérhetetlen.