Litkey Farkas: A Jolléké a jövő

- Mit szól hozzá, hogy egyesek már úgy emlegetik, mint a honi vitorlázás Schumacherjét?
- Igazán hízelgő, de azért nem tartom magam Michael Schumachernek - mondja Litkey Farkas.

- Az eddigi öt győzelme közül melyik volt a legnehezebb?
- Az első, hiszen akkor húsz óra vitorlázás után értünk célba.

- Viszont vitathatatlanul a mostani volt a legszorosabb versenyük.
- Már tavaly sem volt könnyű legyőzni a Jollékat: a Szamuráj Jacket és a 18 lábast, az idén pedig az előbbi még jobban szerepelt. Olyannyira, hogy Balatonőszöd és Balatongyörök között, ami nagyjából harminc kilométer, vezetett előttünk. Ez azonban jó jel, hiszen azt jelenti, hogy fejlődik a hazai vitorlássport, egyre gyorsabb, jobb hajók vannak a Balatonon.

- Amelyek egyre jobban megszorítják csapatát…
- Ezért is gondolunk arra, hogy nekünk is váltanunk kellene. Jövőre például a Liberáknak már nem biztos, hogy esélyük lesz a Jollékkal szemben. Mert míg az olasz Centomiglián továbbra is a Liberák lesznek a nyerők, addig a Balaton szerintem specializálódni fog, méghozzá a Jollékra.

- Arra is van már tervük, honnan szerzik be az új hajót?
- Mivel ilyen hajó nincs, vagy építeni kell, vagy átalakítani egy meglévőt. Egy biztos, nagyobban gondolkodunk, mint a Szamuráj Jack. Még az is lehet, hogy a Lisát alakítjuk majd át.

- Eszerint az újabb győzelem motiválja. Az ötvenéves időrekord megdöntése nem?
- Ôszintén szólva egy kicsit bosszant, hogy túl van hangsúlyozva ez az időrekord. Egyrészt nem tudjuk pontosan, hogy tényleg tíz óra negyven perc volt-e, mert a korabeli híradó és Népsport tudtommal még tizenegy óra harminc percről tudósított. Egyszerűen így él a köztudatban, s mivel a verseny hagyományához tartozik, akárcsak mindenki más, én is elfogadom. Másrészt ez a rekord független minden emberi és technikai tényezőtől, hiszen nem lehet rá készülni, nem olyan, mint egy atlétikai csúcs, ami gyakorlással túlszárnyalható, éppen ezért szerintem nem is annyira lényeges. Harmadszor pedig már mentünk minden tekintetben jobbat a rekordnál, amikor kilenc óra huszonöt perc alatt kerültük meg a Balatont, csak akkor nem hitelesítették a csúcsdöntést, mert nyolc kilométerrel rövidebb volt a pálya. Viszont ha átlagot számítottak volna, akkor is gyorsabbak voltunk az 1955-ös legénységnél. Szóval ezért bánt egy kicsit, hogy az értékénél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki. Igaz, ez az én véleményem, lehet, hogy másnak nagyon fontos ez a rekord.

- A nevezési csúcsról is így vélekedik?
- Na az tényleg fontos, hogy 2001 óta, amióta évente van Kékszalag, folyamatosan nő az indulói létszám. Ez igazán jó döntés volt a szövetség részéről, hiszen a Fehérszalagon mindig kevesebben vitorláztak. Egyébként sokan nem értékelik kellően ezt a négyszázharminckét nevező hajót, pedig ha azt vesszük, hogy Magyarországon hatezer-hatszáz regisztrált vitorlás van, és ebből ennyien rajthoz álltak a Kékszalagon, akkor ez arányát tekintve bődületes nemzetközi rekord.

- Mi lesz a következő próbatételük?
- A csapattal egyelőre nincs különösebben nagy feladat előttünk, lehet, hogy az őszi Centomiglia is kimarad az idén, mert az új hajóra akarjuk fordítani az energiánkat. A legfontosabb ugyanis továbbra is a Kékszalag a számunkra.