Gera Zoltán: Jövőre még jobb leszek!

- Sajnos eltörött a kezem, ezt már korábban megállapították. Éppen most jövök a második orvosi vizsglatról, de nem lettünk okosabbak abból a szempontból, hogy szükség van-e az operá- cióra vagy megúszom anélkül - mondta a telefonba a magyar válogatott csapatkapitánya.

- Sajnálattal értesültünk róla. Hogyan történt?
- Jamie Ashdownnal, a Portsmouth kapusával egyszerre ugrottunk fel a beadásnál, és amikor leérkeztünk, én elestem, ő pedig - persze nem szándékosan - rálépett a kezemre. A meccset az érzéstelenítésnek köszönhetően még simán végigjátszottam, de később már tudtam, hogy baj van.

- Mennyiben befolyásolja ez a játékát a franciák és - ami fontosabb - az izlandiak ellen?
- Még nem tudom, mert nem dőlt el, meg kell-e operálni. Az a két orvos, aki eddig megvizsgált, erre nem mert egyértelmű választ adni, úgyhogy este egy Londonból érkező kézspecialistával is találkozom majd, aki remélhetőleg meg tudja mondani, mennyire súlyos a sérülés. A csapatorvos egyébként azt mondta, nem biztos, hogy játszhatok a válogatottban. Ha műteni kell a kezemet, akkor nem valószínű, hogy ott leszek a pályán Izland ellen.

- Nem túl biztató, amit mond. Ennek ellenére talán boldog, hiszen sikerült kiharcolniuk a bentmaradást azon a mérkőzésen, amelyen ön ezek szerint szinte a vérét adta a sikerért.
- Nagyon örülök neki, hogy sikerült, nagyon nem lett volna jó, ha a csapat, amelybe tavaly nyáron igazoltam, kiesik az első osztályból.

- Az edzőjük, Bryan Robson a meccs előtt többször hangsúlyozta: nem figyelik majd, mi történik a többi pályán. Mikor kezdtek el először azzal foglalkozni, hogyan állnak a riválisok?
- A meccs vége felé, kettő nullánál kezdtük el kérdezgetni egymást, amikor a mi győzelmünk már gyakorlatilag biztos volt. A pályán lévők közül azonban senki nem tudott semmit. Aztán a lefújás után az egyik szertárosunkhoz mentem oda, aki mondta, hogy a Norwich és a Southampton meccsének vége, a Crystal Palace azonban még játszik. Ott maradtunk a pályán, vártunk még három-négy percet, és amikor megtudtuk, hogy a Palace nem nyert, kitört az ünneplés. A szurkolók ellepték a pályát, kénytelenek voltunk bemenekülni az öltözőbe, de később, amikor kint stabilizálódott a helyzet, újra kijöttünk, hogy együtt ünnepeljünk az emberekkel.


-Inge, gatyája nem bánta a dolgot?
- Nem, minden megmaradt. Próbálták megszerezni a ruhadarabjaimat, de végül minden rajtam maradt.

- Király Gáborral hetente többször is beszél telefonon. Most is hívták egymást?
- Igen, a mérkőzés előtt és utána is. Előtte kérdezte, mi a megérzésem, és ő is elmondta, mit érez. Aztán minden jót és sok sikert kívántunk egymásnak, persze csak egymásnak, nem az ellenfél csapatának. Miután minden eldőlt, ő hívott fel, és gratulált ahhoz, hogy végül nekünk sikerült. Nem volt boldog, és én együttéreztem vele, hiszen minden történhetett volna fordítva is.

- Valóban történhetett volna fordítva is, és éppen ezért kérdezem - bár tudom, hogy nem szívesen beszél erről -, hogy lélekben hogyan készült fel erre a mérkőzésre?
- Szívesen beszélek róla. Van a csapatban egy srác, Darren Moore, aki hasonlóan gondolkodik az életről és a kereszténységről, mint én. A meccs előtt közösen imádkoztunk. Úgy gondolom, már a múlt héten, a Manchester United ellen is nagy szerencsénk volt, és most is erősen mellénk állt a gondviselés. A kezdés előtt egyáltalán nem izgultam, mert úgy éreztem, ha mi mindent megteszünk, és nyerünk, akkor bentmaradunk. Eszembe jutott, hogyan nyertük meg tavaly a bajnokságot a Fradival, és most hasonló érzésem volt. Hiszem azt, hogy Isten mellettem volt és segített. Tudom, ilyenkor bárki joggal mondhatja, hogy nyilván a többi csapatban is lehettek olyanok, akik bíztak a gondviselésében, mégis így történt. Ez azonban az én meggyőződésemet nem befolyásolja.


- Idehaza az volt a közvélekedés, hogy ha a West Brom kiesik, akkor Gera Zoltán mindenképpen elhagyja a csapatot, illetve azt is érzékeltük, hogy sokan mindenképpen azt szeretnék, hogy egy nagyobb, sikeresebb csapathoz szerződjön. Szóval: marad vagy megy?
- Hadd mondjam el, mennyire jól érzem magam a West Bromwichnál, és azt is, mennyire hálás vagyok a klubomnak és az itt dolgozóknak azért, hogy ilyen hamar befogadtak, és mindenben segítették a beilleszkedésemet és a fejlődésemet. Az újságokban és az interneten én is olvastam az összes velem kapcsolatos híresztelést, de csak annyit mondhatok, hogy tudomásom szerint a klubomat még senki nem kereste meg, de legalábbis én nem tudok róla. Részben a West Brom kezében vagyok, hiszen élő szerződésem van, ők rendelkeznek velem. Hogy mit hoz a jövő, az a következő hetek kérdése, ezért nem tudok válaszolni a kérdésére.

- Összességében eltöltött egy szezon a világ egyik legjobb bajnokságában. Hogyan értékeli a maga mögött hagyott szezont?
- Mindenképpen sikeresnek, hiszen a cél az volt, hogy az első osztályban maradjunk, és ezt sikerült teljesíteni. Úgy érzem, nekem is sikerült úgy bemutatkoznom, hogy nem okoztam csalódást. Örülök, hogy minden mérkőzésen pályára léptem, és hogy voltak nagyon jó meccseim is. Egészen őszintén szólva kicsit többet vártam magamtól, mert csak egy-két alkalommal sikerült kiemelkedőt produkálnom, és több gólt szerezhettem volna, mint amennyit végül sikerült. Az idény elején igyekeztem bizonyítani, alig vártam, hogy lehetőséget kapjak a kezdőcsapatban. Örülök, hogy sikerült ott megragadnom, és gyorsan fel tudtam venni a ritmust. Összességében van még mit pótolnom, de egyáltalán nem vagyok elégedetlen.

- Mi az, amiben fejlődnie kell?
- Az erőnlétre és a gyorsabb játékra gondoltam, néha ugyanis el-eltűntem a mezőnyben. Persze azt is igaz, hogy korábban klasszikus középpályást még nem játszottam, védekeznem nem nagyon kellett, ezért azt is nagy dolognak tartom, hogy végigbírtam szuflával a meccseket. De azt megígérhetem - mert ebben biztos vagyok -, hogy jövőre ennél is jobb lesz.