Nem kérnek belőlünk Németországban?

Riadalmat keltett a közlemény

"Úgy értelmezzük ezt a döntést, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség nincs különösebben érdekelve a tiszta, tehát dopping nélküli atlétikában - utal Ulrich Hobeck arra, hogy a MASZ a kalapácsvető Annust felmentette, a diszkoszvető Fazekas eltiltását pedig egy évre mérsékelte. - A doppingolás határozott elutasítása nem mindenki számára egyértelmű. A mi atlétáink szigorú ellenőrzés alatt állnak, és pozitív eredmény esetén következetesen eltiltjuk őket. A doppingellenes harcban minden nemzeti szövetségtől konzekvens eljárást várunk. Ha a következő hetekben Magyarországon nem történnek ilyen irányú lépések, akkor a German Meetings szervezői megfontolják, hogy a következő évben magyar atlétákat meghívjanak-e a versenyeikre."
A december 10-i közlemény egy hónap késéssel jutott el hozzánk, és nagy riadalmat keltett. A német versenyeknek számunkra ugyanis különösen nagy a jelentőségük, mert ezek jó részén nemcsak a legjobbjaink, hanem a második vonalba tartozók és a fiatal, szárnyaikat épp csak bontogatók is indulhattak. De az érintett események közé tartozik a berlini Golden League-viadal is.
"Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar atléták ilyen megítélés alá esnek - válaszolta kérdésünkre Rábold Gusztáv, a MASZ elnöke -, de a MASZ elnöksége csak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján hozhatott döntést a két dobó ügyében. Azt azért megtettük, hogy levelet írtunk a német szövetségnek, és kértük, ha rendelkezik olyan információkkal, bizonyítékokkal, amelyekről mi nem tudunk, közölje velünk. Ugyanakkor örömteli, hogy az egykori NDK-sok átkerültek a másik oldalra, ők lettek a doppingellenes küzdelem élharcosai. Az ő szájukból egy ilyen nyilatkozat mindenképpen rosszul hangzik."
"Úgy vélem, Hobeck úr jobban tenné, ha megvárná, amíg a nemzetközi szervezetek is ítélkeznek Annus és Fazekas ügyében - vélekedett Babinyecz József, a két dobó menedzsere. - Amúgy éppen két napja állapodtam meg a stuttgarti viadal szervezőjével arról, hogy Tóth Lívia indul a jövő hét végi versenyen. Ettől persze Hobeck úrnak joga van ahhoz, hogy ne hívjon magyarokat a maga cottbusi viadalára, de az az igazság, hogy ő nem számít sokat az atlétikában. Én három éve egyáltalán nem dolgozom vele. Inkább foglalkozhatna az ő hasonló ügyükkel. Futójuk, Grit Breuer ugyanis Annushoz hasonlóan távozott a versenyszáma után Athénból, s bár vizsgálni akarták, nem tudták."

---- "A doppingbotrány nagyon megnehezíti a magyar atléták versenyeztetését - magyarázta Spiriev Attila menedzser. - Amikor tudomást szereztünk a sajtóközleményről, azonnal felvettük a kapcsolatot Ulrich Hobeckkel, aki persze személyesen sokkal szolidabban nyilatkozott. Ahogy ilyenkor lenni szokott, másokra hivatkozott, és azzal nyugtatgatott, hogy csak megfontolásról van szó. Természetes, hogy a közlemény óvatosan fogalmaz, hiszen azt ők sem merik kimondani, hogy azért nem fogadnak valakit, mert magyar. Erre nincs is szükség, hiszen csupán arról van szó, hogy az ugyanarra a helyre jelentkező öt versenyző közül nem a miénket hívják meg. De már most érezni, hogy nehezebb bejuttatni sportolóinkat egy-egy gálára. Akárhogy is nézzük, ez mégiscsak kollektív büntetés, ráadásul már a második, ami a vétlen atlétákat sújtja. Az első az volt, hogy az edzőik nem kapták meg az olimpiai helyezésért járó jutalmakat. Az, hogy Stuttgartban képviseltetni tudjuk magunkat - a mi versenyzőnk, Papp Krisztina is ott lesz -, semmit sem jelent, ennek a viadalnak a rendezője mindig külön utakon járt, és az esemény nem tartozik a German Meetings rendezvényei közé. Valamilyen szinten azonban még a velük való kapcsolatunkon is érződik a változás, pedig nagyon régóta jó viszonyban vagyunk. A doppingbotrány nagyon sokat ártott nekünk. Az olimpia után például a japánok azzal az indokkal nem akartak fogadni magyar kalapácsvetőt, hogy mit szól majd a közönségük. Végül Pars Krisztián mégis indult Jokohamában, és nagyon kedvesek voltak vele, nem volt semmiféle pfujozás. A MASZ elnökségének döntését nem tudom kommentálni, nem ismerem a részleteket, nem látok bele. Engem a hatása foglalkoztat, az pedig tragikus. Atlétikára képtelenség szponzort találni, s a szabadtéri versenyünk után a fedett pályás gálánk is devalválódik. Pedig annyi segítséget kívülről szövetség még nem kapott, mint amennyit az évek során a MASZ. Gyulai Istvánnak, az IAAF főtitkárának köszönhetően annyi nemzetközi világversenyt rendezhettünk, amennyit egyetlen nagyhatalom sem. Volt itt mezeifutó-világbajnokság, fedett pályás világ- és Európa-bajnokság, szabadtéri Európa-bajnokság, ifjúsági világbajnokság, kalapácsvető-világdöntők. És mit tudtunk erre felfűzni? Semmit. De sem ennek, sem a mostani doppingbotránynak nincs személyi következménye. Úgy tűnik, megint csak két versenyző viszi el a balhét." ---- "Borzasztó, hogy azt a kevés lehetőséget is elveszítjük, ami még lett volna - kesergett Vaszi Tünde, Európa-bajnoki bronzérmes távolugró. - A klubok tönkremennek, a szövetség tönkremegy, mi meg akár akarjuk, akár nem, be kell hogy fejezzük a pályafutásunkat? Mert először a németek nem hívnak meg, aztán folytatják a többiek. Mindez a MASZ hibája miatt. Fel vagyunk háborodva. Nekem a versenyeim többsége eddig Németországban volt, most azonban a szezon kezdetéhez közeledve egyetlen viadalról sem kaptam még visszajelzést. Hát mi közöm nekem a doppingbotrányhoz, vagy mi köze mindehhez az edzőmnek, aki nem kapta meg az olimpiai szereplésemért járó díjazást?"
"Engem a berlini Golden League-viadal miatt érint a németek elhatározása - mondta olimpiai ezüstérmes diszkoszvetőnk, Kővágó Zoltán. - A kisebb versenyek inkább a feljövőben lévő atlétáknak fontosak, de még én is emlékszem arra, mit jelentett nekem, amikor Jénában vagy Leverkusenben indulhattam. Ha ezeken jól szerepeltem, esélyem volt az előrelépésre, és valamit kerestem is. A kérdés most az, hogy a német álláspont megváltozik-e a nyárig. Ehhez arra lenne szükség, hogy szövetségünk tegyen valamit a doppingolás visszaszorításáért. Most már annyi minden sújtja a vétlen atlétákat és a velük dolgozókat, hogy a vezetőségnek el kellene gondolkoznia azon, nem felelős-e a kialakult helyzetért. Ez a doppingbotrány a MASZ történetének legnagyobb botránya, megkérdőjelezném, hogy a vezetőknek maradniuk kell-e. Ellenkező esetben eljuthatunk oda, hogy sehol sem fogadnak minket, és még jól is hangzana, hogy milyen keményen küzdenek a dopping ellen. A MASZ vezetőségének az eddigitől eltérő utat kellene választania. A tehetségeknek meg kellene adni minden Magyarországon elérhető legális lehetőséget, megfelelő orvosi hátteret, s akkor nem érnének minket kellemetlen meglepetések az olimpián. Vezetőink hibájából kézzelfogható anyagi hátrányt szenvedünk, és attól tartok, hogy a helyzet nem oldódik meg rövid időn belül. Pedig ha most megoldódna, az is későn lenne."