Pécs helyett Bécs

- A paralimpián történtekkel minden sportrajongó tisztában van. Az viszont már kevésbé ismert, mivel töltötte az athéni olimpia utáni időszakot. Mesélne róla?
- Ez a néhány hónap úgy telt, ahogy számítottam - felelte Pásztory Dóra. - Már Athénban megfogadtam, hogy ha hazaérünk, nem mondok nemet egyetlen felkérésre sem. No, azóta nem volt nap, hogy ne lett volna valami elfoglaltságom. Először inkább a média foglalkoztatott, rengeteg interjút adtam, sok tévébe hívtak meg, most viszont az élménybeszámolók és a különböző protokollesemények töltik ki az időmet.
- Megemlítene néhányat, amely a szívének különösen kedves?
- A protokollesemények közül ki kell emelnem a parlamenti fogadást, Demszky Gábor főpolgármester köszöntőjét, valamint a Sándor-palotai fogadást, amikor tizenegy embert, köztünk engem, kitüntetett a köztársasági elnök úr. Nem is értettem, hogy a magam húsz évével mit keresek ilyen kiválóságok között, ráadásul hihetetlenül szépeket mondtak rólam! Persze, nagyon büszke és boldog voltam. No és az is nagyon jólesett, hogy a PVSK kosármeccsén köszöntöttek, vagy hogy elmehettem volt iskolámba, a Janus Pannonius Gimnáziumba. De tudja, mit vártam a legjobban?
- Kíváncsivá tett.
- A december elején rendezett partit, amikor újból találkozott az athéni küldöttség. Volt, akit az olimpia óta nem láttam, pedig Athénban két és fél hétig együtt voltunk, szurkoltunk egymásnak. Nagyon hiányzott az a légkör, mert szuper csapat jött össze, és most fantasztikus volt feleleveníteni az akkori hangulatot! Képzelje, a Mikulástól, aki meglátogatott minket, még ajándékot is kaptunk, ugyanis a csapat egy-két lelkes fotósa mindenki számára összeállítást készített az athéni felvételekből.
- A sok program mellett sportolásra nemigen maradhatott ideje.
- Az olimpia óta kétszer voltam vízben. Két hettel a játékok után elindultam a Sopron-kupán, és két aranyérmet nyertem, aztán pedig egyesületem, a Pécsi ANK tehetségkutató versenyén leúsztam a kétszáz vegyest.

- Ezt komolyan mondja? Athénban azt ígérte, hogy jó ideig vizet még fürdőkádban sem akar látni.
- Sopronban azért indultam, mert kicsikkel találkozhattam, és nekem az is feladatom, hogy mozgássérült gyerekek körében népszerűsítsem a sportot, erőt adjak nekik. És ugye, egyesületem rendezvényét sem hagyhattam ki éppen emiatt.
- Nem is hiányzik az életéből a sport?
- Az hiányzik, hogy rendszer legyen az életemben, mert most ide-oda rohangálok, ingázom lakóhelyem, Pécs és a főváros között. Ebbe az életvitelbe nem lehet beilleszteni a rendszeres mozgást. De ez megváltozik majd Bécsben.
- Miért, mi lesz ott?
- Januártól odaköltözöm, hogy nyelvet tanuljak. Nem egyetemre fogok járni, hanem intenzív nyelvkurzusra, és ott lesz módom úszni is.
- Ez azt jelenti, hogy folytatja pályafutását?
- Egyelőre ugyanúgy csak rehabilitációs céllal fogok úszni, mint kezdetben, amikor nem tudtuk, hogy olimpiai győzelemig fogok jutni. Most újból meg akarom találni az örömöt az úszásban. Nem zárom ki a folytatást, de egyelőre nem ez a cél.