A megvalósult álom

Aztán a nagy magyar sikerrel zárult 1999-es margitszigeti világbajnokság hatására, no meg azért, mert a női öttusa is bekerült az olimpiai műsorba, visszatért egykori sportágába - és idényről idényre igazolta a hozzáértők jóslatát, a válogatott stabil tagjává vált. Tíz évvel első vébéje után, 2004 szeptemberében pedig Albenában Európa-bajnok lett.
- Tudja, mit kérdeztek a legtöbben a győzelmem után? Hogy abbahagyom-e - kezdi a beszélgetést váratlan fordulattal az újdonsült aranyérmes.
- Nem akarok kilógni a sorból, én is felteszem ezt a kérdést.
- Nem hagyom abba! Amíg van kedvem, csinálom. Igaz, hogy elmúltam harminc, de vannak nálam idősebbek is a mezőnyben. Miért ne csináljam, amit szeretek?

- Akkor jövő héten irány Tata, a szokásos idénynyitó edzőtábor?
- Nem, azt most kihagyom. Tudja, az idén rengeteg időt töltöttem ott, és megkértem Kulcsár Antal szövetségi kapitányt, hadd készülhessek Pesten. Ô beleegyezett, hiszen az előírt feladatokat itt is el tudom végezni. Két hete már el is kezdtem a felkészülést.
- Milyen volt az első edzés?
- Az mindig jólesik, csak utána rossz, mert itt fáj, ott fáj. Ennek ellenére nagy kedvvel kezdtem újra, hiányzott a mozgás, mert a másfél hónapos szabadságból egy hónap sport nélkül telt, nyaraltam és utaztam. Fokozatosan térek vissza, először csak futottam és úsztam, most már vívni és lőni is járok, és lassan a lovardába is lemegyek. Bevallom, azt nem várom túlzottan, mert a hidegben fázom a lovon, hiába öltözök föl, a kezem és a lábam lefagy, és azt nem szeretem, de majd megoldom valahogy…
- Annak idején az olimpiai részvétel miatt tért vissza az öttusába. Az álma teljesült, hiszen kijutott Athénba.
- Egyértelműen az idei volt a csúcsévem. Áprilisban a pekingi Világkupa ezüstérmével kiharcoltam az olimpiai részvételt, ami után elmondhatatlanul boldog voltam. Igaz, aztán a vébé nem sikerült jól, a két erősségem, az úszás és a futás nem úgy ment, mint kellett volna, de a lósorsolással sem volt szerencsém. Talán egy jó lovaglással a tízhez közel végeztem volna, az mégis szebb, mint a huszonötödik hely. Az olimpiai tizenegyedik helyezés annyira nem rossz, itt már a fizikai számokban jó voltam, csak a vívásban és a lövészetben maradt bennem néhány tus és kör. De egyáltalán nem keseredtem el, hiszen ez volt az első olimpiám, és egy olimpia mással össze nem hasonlítható. Én már annak is örültem, hogy ott lehettem Athénban.
- Az olimpia után nem pihenhettek, hiszen következett a Világkupa-döntő, majd az Európa-bajnokság.
- Az Eb-re csak szinten tartó edzéssel készültem, hiszen hoszszú volt az idény, eleget edzettem. A mezőny az olimpia közelsége ellenére nagyon erős volt, csak egy-két menő, így Vörös Zsuzsa hiányzott. Remek lövészettel, százhetvemnyolc körrel indult a napom, ennél csak egyszer lőttem jobbat. Mivel ez a szám a gyengém, a jó kezdés pluszerőt adott. Egyébként lövőedzőm, Kelemen Péter azt mondta, hogy már bennem volt ez az eredmény, mert edzéseken Athén előtt is jól lőttem. Az úszás és a futás tökéletes volt, és ezúttal a lovaglással sem volt gond, kellemes meglepetésre a bolgárok nagyon jó lovakat állítottak ki.
- Akkor is a folytatás mellett dönt, ha nem Európa-bajnokként zárja az évet?
- Háát…Valószínűleg akkor sem hagyom abba, de bevallom, jól jött ez a siker. Bebizonyítottam magamnak, hogy megfelelő felkészüléssel, koncentrációval ott tudok lenni az élen.
- Szóval, nekivág az újabb olimpiai ciklusnak?
- Ezt nem merem kijelenteni, mert négy év hosszú idő, lehet, hogy szülök közben. Jövőre biztos hogy csinálom, és ha lesz eredményem, miért ne férhetne bele egy újabb olimpia is? Nekem nem szenvedés, hogy korán keljek és induljak edzeni, ha az lenne, már rég abbahagytam volna. Szeretek öttusázni, de ezzel nem vagyok egyedül. Aki megmarad ebben a sportágban, az nagyon szereti, és utána sem tud tőle elszakadni. Sőt, visszatérni is képes, mint én tettem, és nem bántam meg.