Elszomorítóan kevesen maradtak a vasárnapi versenynapra. A World Rally Carok az idén meghozott szabályok miatt eleve nem lehettek ott a reggeli rajtnál (pontosabban ott lehettek volna, csak nem értékelték volna őket az Európa-kupában, akkor meg minek), és a topkategória versenyzőin kívül is sokan úgy gondolták, elég volt az ob-futam távja, nem költenek pénzt (méghozzá nem is keveset) a vasárnapi napra csupán egy elismerő hátbaveregetésért.
És ahogy a mezőny fogyott - az első nap 111-en rajtoltak, vasárnap már csak 21-en -, úgy csappant meg az érdeklődés is. Valamelyik pilóta mondta, hogy ezen a napon nagyon figyelni kellett arra, nehogy becsússzon az ember az árokba, mert nincs senki a pálya szélén, hogy visszasegítse az útra. Hatalmas volt a kontraszt a két versenynap között: példának okáért Szuha főutcájának két oldalán szombaton egymást érték a szurkolók autói, vasárnap azonban alig lézengett ott pár ember.
Bútor Róbert (kis képünkön) és Tóth Vilmos az idén többet már nem versenyez itthon (Fotó: Meggyesi Bálint)
A Bútor Róbert, Tóth Vilmos párosnak azonban még ez sem tudta a kedvét szegni. Szombaton megszerezték a bajnoki címet a Szuper1600-as kategóriában, és ahelyett, hogy este ünnepeltek volna, korán lefeküdtek, mert úgy gondolták, mivel az idén többet már nem versenyeznek itthon, megérdemli a közönség, hogy még egy napig láthassa őket. No és nem utolsó sorban jó esélyük volt az Európa-kupa-futamgyőzelem megszerzésére. Végül azonban mégsem volt könnyű dolguk, hiszen az időjárás mindenkit megtréfált. Az egyik pillanatban még tűzött a nap, a másikban meg zuhogott az eső, de annyira, hogy veszélyes vízátfolyások nehezítették a pilóták dolgát. Szinte lehetetlen volt jó gumit választani, Bútor mondta is, hogy időnként alig tudta az úton tartani a kocsit. Ennek ellenére simán nyerni tudott, a bajnoki címe mellé ugyanazon a hétvégén egy Ek-sikert is begyűjtött. A második helyen Martin László érkezett, aki két év kihagyás után tért vissza a ralipályákra, és az idén eddig nem sok szerencséje volt - mindig tönkrement az autója. Most élvezte, hogy végre megy a gép, emiatt indult az Európa-kupában, és az N-csoport küzdelmeit meg is nyerte az osztrák Andreas Aigner előtt. A "sógornak" a viadal első két napja nagyon tetszett, a vasárnapit azonban nem élvezte annyira. Nem a pályákkal volt baja, hanem azzal, hogy nem volt közönség, meg hogy jóformán a mezőnyből sem maradt semmi, úgyhogy nem volt kivel küzdeni. Az A7-es géposztály küzdelmeit Ábrahám Zoltán nyerte meg, méghozzá úgy, hogy a váltója a végére már kidobálta az egyes és kettes sebességi fokozatot, úgyhogy például az utolsó szakaszon, amikor az egyesre nagyon nagy szükség volt, a navigátora tartotta a váltókart. És ha már itt tartunk, mindenképp meg kell említenünk, hogy a viadal a Papp László Sportarénában megtartott szuperspeciálissal ért véget. Ez lehetett volna a csattanó, hiszen hazánkban még sohasem rendeztek raligyorsaságit fedett helyen. A csúszós felület és a rendkívül kanyargósra kijelölt szlalompálya azonban szinte azt is lehetetlenné tette, hogy a versenyzők egyesből kettes sebességi fokozatba kapcsoljanak, sőt, még azt is, hogy egy-egy kanyarba egyáltalán beforduljanak. Csak sajnálni lehet azokat a nézőket, akik egyébként nem járnak versenyekre, és az idén mindössze enynyi jutott nekik a raliból, mert ennek a "valaminek" a rajongók által imádott sportághoz vajmi kevés köze volt.
18. nemzetközi Michelin Budapest-rali a Mol-kupáért Az Európa-kupa végeredménye: 1. Bútor Róbert, Tóth Vilmos (Citroen Total Rally Team, Citroen Saxo Szuper1600) 2:19:31.2, 2. Martin, Nagy L. (Technoteam, Mitsubishi Lancer Evo6) 9:35.9 p h., 3. Aigner, Gottschalk (osztrák, német, Mitsubishi Lancer Evo6) 10:14.5 p h., 4. Ungur, Juhan (román, Mitsubishi Lancer Evo6) 11:24.6 p h., 5. Ollé, Benics (Minor Suzuki Treff, Suzuki Ignis Szuper1600) 16:02.7 p h., 6. Ábrahám, Tóth G. (D-VID Motorsport, Honda Civic Type-R) 16:10.0 p h.