Kezdenek felbőgni a motorok

Azóta megint nekiálltak edzeni Berlin környékén, két éve gyűjtik a legnagyobbak skalpjait, tavaly, Balatonfűzfőn épp hogy elkaptuk őket a szezonnyitón.
Öt átszunyókált perc ezúttal például elegendő volt ahhoz, hogy a vendégek megugorjanak 2-0-ra. Voltaképpen semmi különöset nem csináltak, értékesítettek egy előnyt, plusz Politze elengedett egy kapáslövést, amelyre legkevésbé Gergely számított. Mígnem a frissiben érkezett Steinmetz Ádám egy zseniális akcióval négyméterest harcolt ki, amelyet Kásás a léc alá rakott, s alig negyven másodperc múlva ugyanő gyönyörűen besimított egy amúgy halódni látszó emberelőnyt. Gergely első védéséből később ismét indulhattunk - volna, ha a németek nem próbálják meg szétaprítani a támadást, így hamarjában négyen maradtak, Fodor meg könnyen bepattintotta a kettős fórt (3-2).
Sajnos, az előző negyedről áthúzódó hátrányt nem sikerült kivédekezni, Nossek - holott róla tavaly kiderült, elég jól tüzel - bántóan zavartalanul kísérletezhetett, telibe is vágta a rövid felső sarkot. Sőt, bár Kásás helyzetbe birkózta magát, Csigir - na jó, legyen németesen Tchigir, bár orosz a rutinos róka - azonban bele tudott kapni a labdába, Politze pedig jól fejezte be a kontrát, és megint ők vezettek.

Na most, a következő másfél percet borítsa inkább a feledés jótékony homálya, maradjunk annyiban, néhány burleszkelemet követően (katasztrofális indítások és lövésutánzatok), végül Kásás volt az, aki immáron labdával a kezében úszhatott egyedül kapura, s nem kegyelmezett. Ez volt az a pont, amelyiktől fogva megacélozódott a magyar gárda játéka - már-már olimpiai forma jelleget öltött -, a németekről meg kiderült, noha fiataljaik jól felkészültek, rutintalanságuk miatt igen könnyen szétcincálható csapategységük. Két gyors kontra, előbb a bal, majd a jobb oldalon, Tchigirnek pedig sem Biros, sem Madaras nem hagyott esélyt, különösen balkezesünk szemtelen, rövid sarokra elengedett labdája idegesítette a jó öreg hálóőrt. Végül Vári vette elő régi módszerét: korábbi két, sikertelen lövése után harmadszor is próbálkozott ("Ha az elsőknél érzem, hogy csak egy kicsit kell állítani az irányzékon, s bemegy, akkor miért ne próbálnám meg megint?" - szokta volt mondogatni), és ezúttal valami egészen elképesztően nagy gólt pattintott messziről (7-4).
A harmadik részben aztán padlóra küldtük a vetélytársat, Molnár elsőrangú centergólját követően Nossek ugyan másodszor bizonyított, ám innentől végképp nem volt pardon. Következő előnyünket Benedek pazar passzából Steinmetz Ádám húzhatta be, nagyjából a sztratoszféráig emelkedve, kisvártatva Biros "jelentkezett" újfent, "füstmentes" záró részt garantálva (10-5). Az utolsó felvonás a színházakból ismert jutalomjátékot hozta, centereink "közétkeztetést" tartottak a német bekkeknek (mármint hogy Molnár és Steinmetz Ádám egyaránt csúnyán megetette őrzőjét), és csodák csodája, az idény korábbi szakaszához képest gond nélkül lődözték be ítéletvégrehajtóink a négymétereseket (előbb Biros, majd Kiss). A hajrában pedig az elmúlt hetekben kissé bizonytalankodó balkezesek használták ki könyörtelenül az adódó lehetőségeket, Benedek és Madaras athéni hangulatának gyaníthatóan jót tettek ezek a gólok.
További pozitívum gyanánt kiderült: négyszer hét perc alatt is lehet közönségszórakoztató meccset produkálni - 23 gól megbecsülendő a mai ínséges időkben -, a görög-spanyol meccsen született döntetlen pedig egyszersmind azt is jelentette, már a mai záró meccs eredményétől függetlenül megnyerte a tornát a magyar válogatott. Igaz, az utóbbi időben ez már afféle kötelező gyakorlat az Unicum-kupán, előjelnek viszont nem rossz, elvégre a budapesti első helyet 1997 óta (2002 kivételével) rendszeresen aranyérem követte a soros világversenyen. Ez most éppenséggel az olimpia, de ezt talán említeni is felesleges.

---- Ma több volt a játékunkban a hiba, mind elöl, mind hátul. Mindenki láthatta, miért mondom azt, hogy az olimpia nyolc-tíz esélyes.
Kemény Dénes a magyar válogatott szövetségi kapitánya

Magyarország olimpiai és világbajnok, valamint Világliga-győztes. Nem szerettünk volna mást, mint hogy ne kelljen eljátszani az egér szerepét a macska ellen. Két negyeden keresztül ez megvalósult, ám amikor fordítottak a magyarok, elvesztettük a fonalat, és beindult a hazai henger. Ezután már nem volt esélyünk.
Hagen Stamm a német válogatott szövetségi kapitánya ---- A német olimpiai gárda egyetlen helyen változott a barcelonai világbajnoksághoz képest: Luckasz Kieloch, a Cannstatt pólósa követelt helyet magának. Más kérdés, hogy már a riói olimpiai selejtezőn is számított volna rá Hagen Stamm, ám hiába kapott tavaly decemberben német útlevelet, a FINA nem járult hozzá szerepléséhez. Kieloch tudniillik a lengyel válogatott oszlopos tagja volt, frissen honosították. Szombaton cserecenterként igyekezett megszolgálni a honosítás árát, ám könnyen elbántak vele a magyar őrzők.

Orosháza komplett dobfelszereléssel érkezett a Hajósba, a hangulatteremtés hátterét adta a békési ritmusszekció. Katonás ütemeikre (volt ott nagydob, pergő, két felsőtom) szép fokozatosan beélesítettek a mieink, és alapos sortűz alá vették Tchigir kapuját. Az orosháziak pedig - hadd hallja az egész város és ország - kidobolták a győzelmet a lefújás után.

A görögök bivalyerős centerénél, Vlontakisznál nincs pechesebb pólós a földön. A németek elleni pénteki mérkőzésen olyan szerencsétlenül találkozott a keze őrzője testével, hogy eltörött az orsócsontja. Ami érdekes, szombat délelőtt egyszerű fájások (azt gondolta, húzódás) miatt jelentkezett Pavlik Gábor doktornál, aki aztán alaposabban megmustrálta, és így állította fel a diagnózist. Mivel legalább három hét kihagyást von maga után a sérülés, legfeljebb csak a csoda teheti lehetővé, hogy Vlontakisz Athénban zavarba hozza a riválisok védőit.

Meglehetősen furcsa, de a spanyolok azért hozták el az Unicum-kupára a veterán, olimpiai bajnok kapust, Jésus Rollánt, hogy a csapat orvosa, Albert Estiarte végleg eldöntse: megengedi-e a hálóőr egészségi állapota az olimpiai részvételt. Mindez azért különleges, mert július 21-ig le kellett adni a végleges nevezéseket, bár azon sem csodálkoznánk, ha a spanyolok kiskaput találtak volna. Rollán egyébként mindenképpen abbahagyja a játékot, az ősztől az olasz Chiavari edzője lesz.