A bőrbe markolást már meg sem érzi

Óriási munkabírású. A lelke és a teste egyaránt. Amikor tavaly az Európa-bajnokság helyszínén értesült édesapja haláláról, Molnár Tamás a munkába temetkezett, s legnagyobb drukkerének öszerobotolt egy bronzérmet Szlovéniában. Ennyivel tartozott neki. Aztán következett a világbajnokság, annak is a fináléja. Harmincnégy percig tartott (hosszabbítás meg ilyesmi…), s ő harminc test- és lélekromboló minutumot töltött a vízben centerként. Lényegében csere nélkül gürizett. Lévén jogász, a fineszért sem megy a szomszédba, s mert ehhez társul még kiszámíthatatlan jobb keze, joggal rettegnek tőle a védők és a kapusok. Hogy korábbi önmagunkat idézzük: nem ismer és nem is kér kegyelmet.

- Nincs az az érzése, hogy "ne húzzuk már annyit az időt, kezdődjék az olimpia"?
- Most, hogy megkaptuk a szerelést, a formaruhát, s az utolsó periódusba fordult a felkészülés, tényleg érzek valami hasonlót. De ugyanez előjött a legnagyobb munka kellős közepén is.
- Melyik versenyt várta jobban, a sydneyit vagy az athénit?
- A kettő teljesen más. Sydney volt az első olimpiám, fiatalabb, bohémabb, zöldfülűbb voltam. Azóta sokat megéltem, s talán bölcsebbé váltam.
- Ez azt jelenti, hogy erősebben jelentkezett a lámpaláz is négy éve?
- Valóban nagy volt bennem a versenydrukk Sydney előtt, de ez érthető, hiszen egy álmom teljesült a részvétellel. Ugyanakkor ma is, a nagy meccsek előtt ugyanúgy dolgozik bennem a feszültség, s ez így van jól.

Ha forr a víz, szabad a fantázia

- Mennyiben változott a vízilabda Sydney óta? Kemény Dénest idézném, aki azt mondta: sokkal inkább dominál most a fizikai erő.
- Személy szerint én nem érzem annyira, bár a bekkek talán többet megengedhetnek maguknak. Három éve a nemzetközi szövetségnek akadt egy kísérlete, hogy engedje a kemény játékot, ezzel azonban elveszett a látvány. Szerencsére azóta visszavettek az elképzelésből.
- Mint center hogyan festené le a védőkkel folytatott harcot?
- Amikor forr a víz, szabadon lehet ereszteni a fantáziát, mindent meg kell próbálni. Ebben benne van a fogás, adott esetben a harapás és csípés, de alattomoskodni, sérülést okozni nem szabad.

- Már-már immunissá vált a megpróbáltatásokra?
- Nem mondanám, a meccsek után nyalogatom a sebeimet, de például egy bőrbe kapaszkodást már meg sem érzek, jóllehet húszévesen még fájt.
- Mi volt a legnagyobb sérülése?
- Két éve a Bajnokok Ligája döntőjében akadtam úgy össze az egyik göröggel, hogy az egyik ujjam eltörött, a másik kificamodott - ez utóbbi máig sem gyógyult meg rendesen. Ebben az idényben a csuklóm okozott gondot, de nem egy konkrét mozdulat, hanem a megterhelés miatt. Mindenesetre kihagytam néhány hazai meccset a Világligában.
- Van olyan, hogy kifejezetten haragszik valakire és viszont, vagy minden bosszúság csak a meccs végéig tart?
- A mérkőzés végéig kell tartania, nem tudom elviselni azt az ellenfelet, aki képtelen legalább egy mosolyt megereszteni a lefújás után. Közben minden belefér, de utána ne legyen hisztizés.

---- - Akad olyan, aki ellen kifejezetten utál játszani?
- Az alattomos játékosok ellen, de itt most nem kívánok megnevezni senkit. Egy biztos, a délszlávok, oroszok igen kemények, de sportszerűek.
- Nemrég említette, hogy önnel kemény kézzel kell bánni, ezt követeli meg a habitusa. Mi van e mögött a mondat mögött?
- Minden abból fakad, hogy mindig száz százalék fölött akarok teljesíteni. Eközben hajlamos vagyok elhinni, hogy igenis jó, amit csinálok, meg aztán sokat tudok dumálni. Szóval kicsit vissza kell engem fogni. Ezt tudja Kemény Dénes, mint ahogy azt is, hogy az én lelkem nem törik össze, ha keményen szólnak rám.
- És hogy viselte a lelke az elmúlt egy évet az édesapja nélkül, aki a tavalyi Európa-bajnokság nyitónapja előtt hunyt el?
- Nehezen, de édesanyámnak volt a legnehezebb. Óriási veszteség számomra, mert nemcsak az édesapám, hanem a legnagyobb szurkolóm is volt. Minden győzelmünk után rá gondolok, és hiszem, hogy látja, mit csinálok most a medencében.
- Saját magáról már sokat elárult, de mi a helyzet a csapattal?
- Kemény Dénes mindig a legjobb együttessel megy ki a világversenyekre, és az idén is nehéz helyzetben volt a névsorolvasásnál. Csak remélni tudom, hogy a szereplésünk igazolja a döntését.
- Mit kell leginkább szem előtt tartani?
- Azt, hogy valódi csapatként küzdjünk. Nem elég, hogy van Kásás Tamásunk, Benedek Tiborunk, Biros Péterünk, Fodor Rajmundunk vagy Kiss Gergelyünk, mindenkinek alá kell rendelnie a saját klasszisát, egyéniségét a csapatjátéknak. Ami pozitívum, nálunk mindig akad legalább egy a klasszisok közül, aki kiemelkedőt nyújt, ezzel akár el is döntve a mecscset. De megemlítem Steinmetz Ádámot is, aki kiemelkedő formában játszotta végig a szezont.

Nem akar kihagyni semmit

- Ha már őt említi, eszembe jut, hogy Sydneyben Varga I Zsolt, a Világkupán Bárány Attila, a világbajnokságon Varga II Zsolt volt a másik center ön mellett. A személyek változása hathat a játékára?
- Közvetlenül nem befolyásol, de bárki is van mellettem, meg kell osztanunk a munkát, mert ezen a poszton egy ember nem tudja végigvinni a mérkőzést.
- És ha a világbajnoki fináléra gondolunk, amelyben több mint harminc percet játszott?
- Hát éppen erről beszélek…
- Jelenleg a magasból tekintünk le a világra, a legutóbbi három világversenyt a magyar válogatott nyerte meg. Mi az, ami miatt leszédülhetünk?
- A vébé és a Világliga után is örültünk a sikernek, ám közben nem felejtettük el, hogy miért is voltunk ott. Ugye, az olimpia miatt. Nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy Athénért dolgozunk, és nem félek, hogy idő előtt hátradőlünk. Tény, a Világligában meggyőző játékkal nyertünk, de mert négyszer kilencpercesek voltak a negyedek, ne vonjunk le messzemenő következtetéseket.
- Mégis melyek azok a gárdák, amelyek kiénekelhetik a sajtot a szánkból?
- A mi csoportunkból a kazahokon kívül a többi öt csapat bejuthat az elődöntőbe, a B-csoportból pedig az olaszok, a görögök és a spanyolok lehetnek képesek erre. De felesleges esélyt latolgatni, hiszen mind a három alapszakaszbeli ellenfelünktől egyszer kikaptunk a Világligában, a másik ágon pedig alaposan keresztbe verték egymást az olaszok, a spanyolok és a görögök. A szerbek és mi talán egy hajszálnyival esélyesebbek vagyunk, de inkább nem is mondom… Ez lesz a legerősebb torna, amelyen életemben valaha is játszottam.
- Ha megnyernénk az aranyat Athénban, tudna egyetlen negatívumot is mondani az idényről?
- Ön szerint…? Különben is, még korai így feltenni a kérdést.
- Meggyőzött, ám zárásként ossza meg velünk, milyen nagy célok vezérlik azok után, hogy minden jelentős versenyt megnyert már a válogatottal és a Domino tagjaként.
- Nos, három évre meghoszszabbítottuk a szerződésemet a Dominóval, jön hozzánk Benedek Tibi, továbbra is hajt a motiváció. Még mindig szeretem a játékot, csaknem húsz éve csinálom, és közel a harminchoz egyre inkább felfogom, hogy ez is mulandó. Amennyi időm még hátravan a vízilabdában, azt ki is akarom használni, nehogy később arra döbbenjek rá, hogy buta módon kihagytam valamit. ---- A legjobb korban
Hosszú évek óta, kevés eltéréssel ugyanaz a magyar válogatott játszik - Sydneyhez képest négy, a tavalyi világbajnoksághoz viszonyítva egy helyen történt változás. Óriási előny ez, mint ahogy az is, hogy a legjobb korban vannak játékosaink, nagyjából huszonnyolc év az átlagéletkor, vagyis elegendő rutinnal vannak felvértezve, nem utolsósorban pedig sok sikert értek el együtt. Az olimpia viszont az az esemény, amelyen el kell feledni az eddigi diadalokat, nehogy véletlenül is a kelleténél könnyedébben vegyük a meccseket. Az sem baj, hogy időközben be-beakadt egy-egy vereség, ugyanis ezekből is rendre építkezni tudtunk. Erőssége a csapatnak, hogy az esetek döntő többségében rá tudja erőszakolni az akaratát az ellenfélre. A legnagyobb rivális Szerbia-Montenegró, amely vegyesebb társaság, az úgymond idősebbek mellett kifejezetten fiatal, igen tehetséges játékosok találhatók a keretben. Nagyon jó csapat, mellettünk talán az egyetlen, amelynek a cseresora is csaknem egyenértékű a kezdőkkel. Az olaszoknak, spanyoloknak, görögöknek nincs olyan sok kiemelkedő tudású játékosuk. Ugyanakkor a görögöknek mindenképpen előny a hazai környezet, amely a vízilabdában nem elhanyagolható körülmény. A nehezebbik csoportba kerültünk, ám az esetleges keresztjátékban - ha nem nyerjük meg a csoportot - nálunk gyengébb ellenfelet kapunk.

Kovács István (a Domino-BHSE négyszeres bajnok, Euroliga-győztes csapatának szakvezetője) ---- Szerbia-Montenegró
Úgy tartják, a magyar válogatotton kívül az egyetlen csapat, amelynek a cserepadja is kellő hosszúságú, éppen ezért emelhető e két együttes a többi elitgárda fölé. Ebből következik, hogy a legnagyobb ellenfelünk, jóllehet a Világligában - nem mellékesen a döntőben is - ötből négyszer elnáspángoltuk a szerb-montenegróiakat. Harckészültségüket csak fokozhatja, hogy jó ideje az Európa-bajnokságokon kívül egyszerűen nem jutottak egyről a kettőre, igaz, minden csúcstornán a dobogóra léphettek.

Olaszország
Az olaszokkal mindig nagy presztízsharcot vívtunk, legutóbb a világbajnoki fináléban találkoztunk velük - ki ne emlékezne a hosszabbítással díszített 34 percre, a 11-9-es magyar sikerre. A barcelonai összetételhez képest egy helyen változtatott Paolo de Crescenzo szövetségi kapitány, azaz bízik a vb-ezüstérmet kiharcolókban. Rendkívül rutinos gárdáról van szó, hiszen heten már az 1995-ös Európa-bajnok társaságnak is tagjai voltak, Carlo Silipo pedig a barcelonai olimpán szerzett első hellyel is büszkélkedhet.

Egyesült Államok
Noha híján mostanság a kiemelkedő eredményeknek (hol van már az 1997-es Világkupa-siker?!), mindenkire veszélyes lehet. Több mint három éve Ratko Rudics vezényli az amerikaiakat, akiket ugyan megtanított a kemény, szlávos harcra, ám a játék finomságait nem tudta elültetni bennük. Legismertebb játékosauk a harmadik olimpiájára készülő Wigo, a legutóbb Dubrovnikban pólózó center, Bailey, s az új idényre Olaszországba szerződő Azevedo. A sydneyi 6. helyezett gárdából hárman maradtak.

Görögország
Kihasználva a hazai környezet adta előnyöket, odaérhet a dobogóra Athénban. A Görögországba szerződő délszláv klubedzők vagy éppen az Olympiakosszal BL-t nyerő Kásás Zoltán meghonosította a fegyelmezettséget, ami nagy hasznára vált a görög vízilabdának. Stílusukat a center mindenáron való megjátszása jellemzi, s mert a bekk-középcsatár harcban a játékvezetők szinte azt fújnak, amit akarnak, hazai pályán jól jöhetnek ki belőle - lásd a fórok megítélése.

Horvátország
Az elmúlt négy esztendőben egyetlen kiemelkedő eredményre futotta a horvátok erejéből: ezüstérmet szereztek a tavalyi, szlovéniai Eb-n. Még 2001-ben fiatalításról határoztak, de mert a sikerek közelébe sem jutottak, fokozotosan viszszahívták a kihagyott idősebbeket. A fent említett ezüstérem ennek is köszönhető (minket vertek az elődöntőben), jóllehet a vb-n leégtek, mindössze tizedikek lettek. Mindenképpen említsük meg a csapatból Dubravko Simencet, aki 1988-ban jugoszlávként lett olimpiai bajnok.


Az NS athéni tippje
1. Magyarország
2. Szerbia-Montenegró
3. Görögország ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Magyarország, 2. Oroszország, 3. Jugoszlávia
2001, Fukuoka, világbajnokság: 1. Spanyolország, 2. Jugoszlávia, 3. Oroszország, …5. Magyarország
2001, Európa-bajnokság, Budapest: 1. Jugoszlávia, 2. Olaszország, 3. Magyarország
2002, Világliga, Patrasz (négyes döntő): 1. Oroszország, 2. Spanyolország, 3. Magyarország
2002, Világkupa, Belgrád: 1. Oroszország, 2. Magyarország, 3. Jugoszlávia
2003, Európa-bajnokság, Ljubljana, Kranj: 1. Szerbia-Montenegró, 2. Horvátország, 3. Magyarország
2003, világbajnokság, Barcelona: 1. Magyarország, 2. Olaszország, 3. Szerbia-Montenegró
2003, Világliga, New York (hatos döntő): 1. Magyarország, 2. Olaszország, 3. Egyesült Államok
2004, Világliga, Long Beach (hatos döntő): 1. Magyarország, 2. Szerbia-Montenegró, 3. Görögország ---- A 12 együttest két hatos csoportba sorsolták februárban, az A-csoportba Szerbia-Montenegró, Magyarország, az Egyesült Államok, Kazahsztán, Horvátország és Oroszország, a B-csoportba Olaszország, Spanyolország, Ausztrália, Egyiptom, Görögország és Németország került. A versenyszisztéma szerint a hatosok első helyezettjei közvetlenül az elődöntőbe jutnak, a második-harmadik helyen végzők pedig keresztbe játszanak egymással a négy közé kerülésért. Valamennyi helyezésről döntenek.

Csoportmérkőzések
Augusztus 15.
A-csoport. 9.45: Oroszország- Kazahsztán. 15.30: Szerbia-Montenegró- MAGYARORSZÁG. 21.15: Horvátország- Egyesült Államok. B-csoport: 8.30: Egyiptom-Ausztrália. 16.45: Olaszország-Spanyolország. 20.00: Németország-Görögország
Augusztus 17.
A-csoport: 15.30: Kazahsztán-Egyesült Államok. 16.45: Oroszország-Szerbia-Montenegró. 21.15: MAGYARORSZÁG-Horvátország. B-csoport: 8.30: Ausztrália-Olaszország. 9.45: Németország-Egyiptom. 20.00: Görögország-Spanyolország
Augusztus 19.
A-csoport: 8.30: Szerbia-Montenegró-Kazahsztán. 9.45: Egyesült Államok-MAGYARORSZÁG. 21.15: Horvátország-Oroszország. B-csoport. 15.30: Spanyolország-Ausztrália. 16.45: Olaszország-Németország. 20.00: Egyiptom-Görögország
Augusztus 21.
A-csoport. 8.30: Kazahsztán-MAGYARORSZÁG. 20.00: Szerbia-Montenegró-Horvátország. 21.15: Oroszország- Egyesült Államok. B-csoport. 9.45: Egyiptom-Olaszország. 15.30: Németország- Spanyolország. 16.45: Görögország- Ausztrália
Augusztus 23.
A-csoport. 9.45: Horvátország-Kazahsztán. 16.45: Oroszország-MAGYARORSZÁG. 20.00: Egyesült Államok-Szerbia-Montenegró. B-csoport. 8.30: Németország- Ausztrália. 15.30: Spanyolország- Egyiptom. 21.15: Olaszország-Görögország
Augusztus 25.
8.30 és 9.45: a 7-12. helyért. 16.00: negyeddöntő, első mérkőzés. 17.15: negyeddöntő, második mérkőzés
Augusztus 27.
8.30: a 11. helyért. 9.45 és 16.00: a 7-10. helyért. 17.15: elődöntő, első mérkőzés. 20.00: elődöntő, második mérkőzés
Augusztus 29.
8.30: a 9. helyért. 9.45: a 7. helyért. 11.00: az 5. helyért. 15.00: a 3. helyért. 16.30: döntő ---- Gyarmati Dezső, háromszoros olimpiai bajnok: - Nem szívesen sírom ki az aranyérmet, nem akarom magasztalni, agyondicsérni a fiúkat, vagy hogy másképpen fogalmazzak: nem szeretném mindenáron kikiáltani esélyesnek a csapatot. Egyébként is az esély még csak esély. Egy biztos, egyben van a társaság, a többieknél technikásabbak a játékosaink, kellően nagy termetűek, a test test elleni küzdelemben is felveszik a versenyt.

Kósz Zoltán, olimpiai bajnok: - Nagy esélyesei vagyunk az olimpiának, az egész nyáron rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott a csapat. A védekezésünk legalább olyan szervezett, mint a szlávoké, támadásban pedig nem ragaszkodunk körömszakadtáig a sémákhoz, köszönhetően az extraképességű klasszisainknak. Ha például nem sikerül semmi, akkor jön a krimi! Ez azt jelenti, hogy improvizáció következik, addig járatják a labdát a srácok, míg meg nem találják azt, aki a legjobb helyzetben van. Ami a riválisokat illeti, úgy gondolom, a szerbekre, az olaszokra és a görögökre kell nagyon odafigyelni.

Kovács István, ökölvívó olimpiai bajnok: - A négy évvel ezelőtt aranyérmet szerző válogatott gerince megmaradt, négy helyen változott az összeállítás. Kevés olyan szövetségi kapitány van a világon, akinek olyan nehéz dolga lenne a csapat kijelölésekor, mint Kemény Dénesnek, de biztos vagyok benne, hogy a legjobb gárdával utazik Athénba. A magyar válogatott mindig minden nagy torna megnyerésére alkalmas, ám a vízilabda kiszámíthatatlan. Az emberelőnyös helyzetek nagyban befolyásolják a meccsek végkimenetelét, s csak remélni tudom, hogy a bírók nem bántanak minket. Annyit kijelenthetek: a tudás alapján mi vagyunk a legjobbak. Hajrá, magyarok! ---- "Sydney után az első két szezont aranyérem nélkül zártuk, ami nem használt a lelkeknek - tekintett vissza a múltba Kemény Dénes szövetségi kapitány, aki nyolcadik éve irányítja a világ legjobb csapatát. - Más kérdés, hogy a fukuokai világbajnokságon kívül mindig dobogóra állhattunk, és kétezer-kettőben már kifejezetten jól játszottunk. Ha pedig valaki folyamatosan a dobogóra lép, és még a teljesítménye is javul, előbb-utóbb diadalmaskodik. Éppen ezért nem volt igazságtalan, hogy mi nyertük meg a tavalyi világbajnokságot, s az azóta megszerzett további két Világliga-elsőség mindenképpen önbizalom-növelőként hatott. Sydneybe két arannyal mentünk, Athénba hárommal utazunk, ami, ugye, még jobban hangzik."
A szakvezető szerint nyolc-kilenc csapat képes a dobogóra állni, s ha valaki éremesélyes, az egyúttal meg is nyerheti a soros viadalt. "Tudom, sokan minket várnak az első helyre, mégis azt mondom: apróságokon múlhat. Ha ezek az apróságok mellettünk állnak, amire - hangsúlyoznám - rá is kell szolgálnunk, akkor győzhetünk."
Majd azzal folytatja, hogy nem lehet összehasonlítani a sydneyi és a mostani csapatot. Már csak azért sem, mert sokat keményedett a játék, a fizikai erő dominál, így a pár évvel ezelőttihez képet kevésbé szép játékra számít a csapatoktól Athénban. Hozzáteszi: "Ebből fakadóan a játékvezetés is fokozottabb szerepet kap az olimpián."
Nem hagyhattuk ki a kérdést: mi az erőssége a magyar válogatottnak, és akad-e egyáltalán gyengéje, rossz tulajdonsága?
"Az erénye a játékosok tehetsége, amelyből olyan pozitív mozzanatok születhetnek, amelyek a javunkra dönthetik el a mérkőzéseket. Hogy mi a gyengénk? A negatív fázisokban hajlamosak vagyunk a kapkodásra. Ha ebből lesz kevesebb, szép két hét elé nézünk Athénban" - vélte Kemény Dénes, mi pedig csak egyetérhetünk vele.