Lesz-e újabb bravúr?

Nehéz dolga van az embernek, ha olyan szenzációs eseteket keresgél az Európa-bajnokságok történetében, amelyeket Lettország mostani kijutásához lehet hasonlítani. Kínunkban Wales 1976-os és Görögország 1980-as bravúrját tudjuk hajánál fogva előráncigálni, de valljuk be, amit a baltiak műveltek, az a labdarúgás mai viszonyainak tudatában még elképesztőbbnek tetszik. Ha a lett szövetség elnökét, Janis Mezeckist pár éve megkérdezték volna, mikorra jósolja országa (az 1924-es olimpiát nem számítva) első részvételét valamely nagy tornán – talán azt sem merte volna bevállalni, hogy ő megéri a debütálást.
Ehhez képest egyre több honfitársa jár a válogatott meccseire (igaz, többnyire még hokimezben…), a hírek szerint Portugáliába négyezren utaznak. Egyszóval futball-láz tombol odafönn északon, a helyzet mégsem rózsás. "Nagyon nehéz volt a jobb válogatottakkal lekötni felkészülési mérkőzéseket, mert túlságosan zsúfolt a programjuk, és rengeteg pénzt kérnek. Az Egyesült Államok ellen tervezett mérkőzésünket a magas költségek miatt le is kellett mondanunk. Nem mondom, hogy minden eurócent elköltését meggondoljuk, de szűkösen vagyunk, kölcsönt is kellett felvennünk" – árulta el Mezeckis.
Ennyit a külső körülményekről, de ezzel még nincs vége a letteket sújtó nehézségeknek. Úgy indultak neki a kvalifikációs sorozatnak, hogy egyetlen Európa-szerte ismert futballistájuk, Marian Pahars felváltva kúrálta láb- és ágyéksérüléseit. A southamptoni támadó kiválásával Maris Verpakovskis vette kézbe az események irányítását, fontosabbnál fontosabb góljai egy rövid hullámvölgy után a csoport második helyére repítették a válogatottat. Mi tagadás, nem jött éppen rosszul, hogy az utolsó, sorsdöntő meccsen a már biztos első svédek alapvető célja a sérülések elkerülése volt, nem pedig a győzelem – de Verpakovskisék ennek fényében is büszkék lehetnek rá, hogy hat év után először ők tudták megverni a skandinávokat valamilyen selejtezőn.

Ennél is sokkal nagyobb döbbenetet váltott ki, hogy a vb-bronzérmes török nemzeti tizenegy idegenben kikapott, majd hazai pályán, a félelmetes Inönü-stadionban csak döntetlenre volt képes Aleksandrs Starkovs tanítányai ellen. És a jól megérdemelt siker jutalma, ahogy az ilyenkor lenni szokott: a kontinensviadal legnehezebb négyese. A brit fogadóirodák ötszázszoros pénzt fizetnek a lett Eb-aranyra, de tekintve, hogy Hollandia, Németország és Csehország a csoport többi tagja, vélhetően a lettek negyeddöntőbe kerülésére sem ígérnek sokkal kevesebbet…
Az outsider szerepkör nem mindenkit zavar, sőt. "Egyszerűen az a fiúk dolga, hogy megpróbáljanak jó focit játszani, minden gólnak és pontnak örülni fogunk. Az esélyesség terhe meg majd nyomja a riválisainkat" – így a fent már idézett elnök.
Starkovs mester meglehetősen tapasztalt társulatot visz magával Portugáliába, tanítványai zömmel harminc körül járnak, többen azon is túl. Verpakovskis és az asszisztjairól nevezetes Jurijs Laizans (CSZKA Moszkva) ritka kivétel a maga 24, illetve 25 évével. A két őskövület, Vitalijs Astafjevs és Mihails Zemlinskis a függetlenség elnyerése, 1992 óta kirobbanthatatlan, utóbbi nemrég ünnepelte századik válogatottságát. Hozzájuk hasonlóan bérelt helye van a kezdőben Aleksandrs Kolinkónak: az orosz Rosztovban védő kapus esetleges sérülésétől valósággal rettegnek a vezetők, mert lehetséges helyettesei meg sem közelítik a tudását.
"Kolinko kidőlése egyenesen katasztrofális volna, de más posztokon sem nagyon csereberélhetek. Mentálisan és fizikailag tökéletesen fel kell készülnünk, hogy elkerüljük a sérüléseket" – jelentette ki a minap Starkovs. Ha így áll a helyzet, van miért aggódnia, hiszen lapzártakor Pahars mellett Imants Bleidelis és Olegs Blagonadezdins sem teljesen egészséges. ----